Top 10 Nyáry Krisztiánnal – a közelmúltban megjelent írói naplók
Január vége óta a Telexen jelentkezik a Buksó, Magyarország legrégebbi és legnagyobb elérésű könyves podcastja. A műsor középpontjában a könyvekről szóló beszélgetések állnak, de a nézők nem csak mélyinterjúkkal találkozhatnak: Nyáry Krisztián, író, könyvkiadó, a sorozat szerkesztő-műsorvezetője minden részben ajánl tíz-tíz könyvet különböző témák mentén.
A legutóbbi telexes adás vendége az idén nyolcvanéves Spiró György volt, akinek nemrég jelent meg a Repedt kályhámon macska ül (Az 1986-os év) című kötete, így Nyáry ezúttal a közelmúltban megjelent írói naplókat ajánl.
Esterházy Péter: Hasnyálmirigynapló
„Rák, ez a jó kezdőszó” – ezzel a mondattal indul az idén tíz éve elhunyt Esterházy Péter utolsó könyve. Mit lehet tenni, ha a test, amely addig mindenestül a munkát szolgálta, egyszerre az írás ellen fordul? Hogyan rögzíti napjait az író, akinek minden műve valóság és irodalom szétszálazhatatlanságára épül? Mi történik az „ontológiai derűvel”, amikor a halálos betegség mindennapi gyakorlattá válik? Megírható-e szerelemként a hasnyálmirigyrák? Nem egyszerű történet. (Magvető, 2020)
Witold Gombrowicz: Napló
Witold Gombrowicz lengyel író emigrációban írt Naplójában az önéletrajzi anyag elválaszthatatlanul összekapcsolódik a fikcióval: a szerző olyan irodalmi alakot teremt magából, mint Hamlet vagy Don Quijote. Új helyzetet hoz létre az irodalmi kommunikációban, kiiktatja az író és az olvasó párbeszédéből a kritikusok közvetítő szerepét. Vagyis az olvasó készen kapja a Gombrowiczról alkotott képet – magától Gombrowicztól. A Napló magyarul először jelent meg – mindjárt három kötetben: 1957-től 1966-ig. (Gondolat, 2025)
Heltai Jenő: Négy fal között
Heltai Jenő kéziratban maradt, kiadatlan háborús naplói több mint hetven év után láthattak napvilágot, amikor a történetnek már valamennyi szereplője elhunyt. A szerző így írt a keletkezés körülményeiről: „A német bevonulás napján határoztam el, hogy napról napra pontosan följegyzem, mi történik körülöttem és velem. 1944. március 19-én fogtam bele a naplóírásba. Körülbelül egy esztendeig, 1945 márciusáig írtam ezt a naplót. Följegyzéseimet, alig tizenkét keserves hónap keserű gyümölcsét aktatáskámban mindenféle viharokon keresztül rendületlenül magammal cipeltem.” Heltai Jenő naplóját magyarázó jegyzetekkel, névmutatóval a Tények és Tanúk sorozatban tette közzé a Magvető Kiadó. (Magvető, 2017)
Janikovszky Éva: Naplóm, 1938–1944 – Bővített kiadás
Idén száz éve született Janikovszky Éva. Gyerekkori és fiatalkori naplója, amelyet tizenkét és tizennyolc éves kora között vezetett öt éve jelent meg. A korabeli naplóbejegyzésekből kibomlik egy különlegesen érzékeny lány története, aki a világháború éveiben lett felnőtt, ebben az időszakban volt először igazán szerelmes, és miközben életre szóló barátságokat kötött, szembesült a vészkorszak legdurvább intézkedéseivel, amelyek a családját is érintették. A vidám gyermeki hang folyamatosan komolyodik, és a késői – 1943-as és 1944-es – bejegyzések már egy olyan fiatal nőt mutatnak, aki érettségével, intelligenciájával kitűnik kortársai közül, és ezért a nála idősebbek barátságát keresi. A kötet gazdag képanyaga a hagyatékban maradt fotókból készült. (Móra, 2021)
Márai Sándor: A teljes napló 1945
Mára közmegegyezés mutatkozik abban, hogy a naplók képezik a Márai-életmű centrumát. Az író naplóinak eddigi magyar kiadása sokáig csonka volt – a kötetekből kimaradtak a személyesebb, illetve politikailag érzékenyebb feljegyzéseket. Az új sorozatban a kiadó közreadja a jegyzetekkel kiegészített teljes naplót, benne számos, nyomtatásban még soha nem közölt, a hagyatékból frissen előkerült feljegyzést. Márai az 1945-ös naplóban a háború fojtogatta és pusztította főváros egyedülálló rajzát adja. Közben saját magánemberi-írói lelkiállapotát is elemzi: végtelenül bensőséges hangon, megkapó őszinteséggel, vívódásait, kétségeit, kétségbeesését, szégyenérzetét sem titkolva. (Helikon, 2024)
Móricz Zsigmond: Naplók, 1935
Ez már az ötödik kötete Móricz gigantikus terjedelmű naplósorozatának. A nagyregény méretű napló ezúttal mindössze egy évet ölel fel. Az írói élethelyzet Móricznál kiköveteli a naplóformát, ezt az egész életművel különös viszonyban álló prózaszöveget, amely a magyar irodalomtörténet-írásból és a két világháború közötti Magyarország társadalompolitikai gondolkodásának palettájáról mindeddig hiányzott. Egy írói műhelymunka problémáit meghaladóan, a naplójegyzetek különleges gazdagsággal beszélnek Móricz politikai nézeteiről és a kultúra intézményes fogalmainak (állam, politika) rendjéről is. A házasság, a szerelem, a szexualitás, az öregedés kérdései pedig továbbra is a naplók legfontosabb alapanyagát adják: a személyesből nyílik rálátás a társadalmi-történeti világ minden más tartományára. (Kronosz, 2023)
Oravecz Imre: Alkonynapló II.
Az idén februárban 83. születésnapját ünneplő Oravecz Imre alkotói figyelme néhány éve fordult naplóírás felé. Bár a 2024-ben megjelent első Alkonynaplót nem tervezte folytatni, a második rész megjelenése bizonyítja, hogy számára az írás létszükséglet. A rövid, lényegre törő naplóbejegyzések mély rokonságot mutatnak Oravecz költészetével. Hétköznapi történések, emlékek és álmok rögzítése mellett önelemzési kísérletekkel találkozhatunk a lapokon. (Magvető, 2026)
Spiró György: Repedt kályhámon macska ül (Az 1986-os év)
Az 1986-os év eseményei egy író naplójából. Sűrű év volt ez, nemcsak a szerző személyes történetében, hanem a világban is: a történéseket átlengte a csernobili felhő, amelyben a szerző oda-vissza utazik Varsó és Budapest között. A forradalminak számító kaposvári színház virágkorát éli, csakúgy, mint a szamizdat; készülődnek a rendszerváltó erők kívül és belül, miközben a budapesti Katona József Színházban folynak az író letiltás szélén billegő darabjának, a Csirkefejnek a próbái, és zajlik a lapok hasábjain egy vad nacionalista lengyeltörténész Spiró ellen indított hadjárata. A nagypolitikáig is felható cikksorozat súlyos következményekkel jár: az író ettől kezdve évekig nem teheti be a lábát Lengyelországba, ez pedig veszélyezteti A Jövevény (majd utóbb Messiások) címmel megjelent, épp készülő regényéhez létfontosságú varsói könyvtárazásokat. Az egykori naplószöveget jegyzetek és Az Ikszek-„vita” dokumentumai egészítik ki a szerző mai kommentárjaival. (Magvető, 2026)
Szabó Magda: Nyusziék – Naplók 1950–1958
Közönséges iskolai füzetekbe írta Szabó Magda 1950 és 1958 között nemrégiben felfedezett naplóit, férje, Szobotka Tibor és önmaga számára, hogy ne felejtse el napjaikat, az együtt töltött boldog pillanatokat. Két, az életben és az alkotásban egyformán szenvedélyes ember szerelmének a története bontakozik ki az olvasó előtt, és ez a szerelem az idő múltával nemhogy lanyhulna, de egyre szenvedélyesebbé válik. Az ötvenes évek gyötrelmes valósága, az állástalanság, a pénztelenség, a szüntelen megaláztatások és csalódások elől egymás karjába menekülnek. A Naplókban nem az író, hanem a nő, a feleség, a szerető vall legrejtettebb magánéletükről, már-már szemérmetlenül őszinte és megrendítő kitárulkozással. A férj, Szobotka Tibor író naplói 2019-ben Bánom is én címmel ugyancsak megjelentek. (Jaffa, 2017)
