Az év gyerekkönyvében egy különc patkány tanít elfogadásra

Egy patkányról nem könnyű aranyos, szerethető mesét írni, hiszen az emberek többsége irtózik ettől a rágcsálótól, melyet sokféle előítélet és negatív sztereotípia övez. Az Ábris és az azúrkék patkány című kötet azonban épp ezt a kihívást fordítja a maga javára, és egy különleges kis patkányt állít a középpontba, aki másságával együtt megszeretteti magát, miközben kibékít és összehoz egymással egy családot is. A regény 2026-ban a HUBBY – Magyar Gyerekkönyv Fórum döntése alapján elnyerte az Év Gyerekkönyve Díjat a 7–12 éves korosztály kategóriájában.

Kísérleti patkány egy sokszínű világban

Az azúrkék patkány és a harmadikos kisfiú, Ábris történetét Vészits Andrea meséli el, aki amellett, hogy Móra Ferenc dédunokája, forgatókönyvíró és dramaturg, olyan jól ismert ifjúsági kötetek szerzője is, mint az Időfutár-sorozat. Ezúttal egy súlyos állatszőr-allergiában szenvedő kisfiú történetét meséli el, akit szülei a széltől is óvnak. Egy nap azonban váratlan fordulatot vesz kissé unalmas élete, édesapja munkahelyén ugyanis egy különös színű patkánnyal találkozik. A biológus kutatóként dolgozó apa egyik kollégájától megtudja, hogy a rágcsáló kísérleti állat, akire a biztos halál vár, ha újra a laboratóriumba kerül. Ábris pedig, akinek nemcsak a szíve, de az esze is a helyén van, elhatározza, hogy lesz, ami lesz, megmenti az állatot, még akkor is, ha ezzel saját magát is veszélybe sodorja. A bonyodalom tehát adott, és már a kötet elején kiderül, hogy az elkövetkező néhány fordulatos nap történetét két nézőpontból ismerjük majd meg: Ábriséból és az Azúrnak keresztelt kis patkányéból.

A kezdetektől egyértelmű, hogy a patkány különleges, hiszen azúrkék színben pompázik (egy kísérleti injekció miatt), de hamar kiderül az is, hogy Ábris sem teljesen átlagos gyerek. Nemcsak a már említett egészségügyi problémája miatt, hanem azért is, mert különleges perspektívából látja a világot, imád rajzolni, valamiért elsősorban a falakra: „Sokat rajzolt. És még többet festett. Mert voltak dolgok, amiket nem lehetett lerajzolni vonallal, csak színekkel. Ábris mindegyikőjüket meg tudta különböztetni, bármennyire is hasonlított egyik a másikra. Bárkit könnyedén elő tudott hívni a színek közül, és az első szava az volt, hogy kék.” Színpompásnak lát mindent, nemcsak a tárgyakat, hanem a fogalmakat, érzéseket is:

a köhögés például padlizsánlila, a hátizsák borsózöld, a kórházi szék kísértetfehér, a várakozással teli órák pedig ólomszürkék.

A világtól elzárt szegedi kisfiú különös, élénk színekben tapasztalja meg a valóságot, nem csoda hát, hogy észreveszi Azúrt, akit haza is csempész. Mivel otthon nem tudja rejtegetni az állatot, egy különleges találkozást kezdeményez: el akar utazni budapesti nagyszüleihez, akik nagy állatbarátok hírében állnak, ugyanakkor egy korábbi nézeteltérés miatt nem tartják a kapcsolatot Ábrissal és szüleivel. Amikor végül megérkezik hozzájuk, minden a feje tetejére áll: az otthoni rendhez képest itt káosz uralkodik, két felelőtlennek tűnő nagyszülővel, kutyákkal, macskákkal, mókusokkal és egy hatalmas, erdőszéli kerttel. Kinyílik a világ – a regény ennek a rácsodálkozásnak a története. Az Azúr kedvéért átlépett határok és a környezetváltozás annyira radikális, hogy néhány nap alatt változások sorát indítják el a gyerekben. Vészits Andrea pedig mindezen úgy vezet végig, hogy a kisiskolások könnyedén azonosulhatnak Ábrissal.

Szabadság vagy felelőtlenség

A regényben nagy hangsúlyt kap a természet, az erdő, a háziállatok, azok a dolgok, melyekkel Ábris korábban nem, vagy alig találkozott. A cselekmény előrehaladtával a főhős megtanulja, hogy nem kell félni a kutyáktól, a macskáktól, a sötét éjszakáktól és attól sem, ha valami nagyon más, mint ahogy azt otthon megszokta. Erre a legjobb példa a nagyon kedvesen megrajzolt nagyszülőpár, a kissé bohém, állatbarát alakok, akik rajongva szeretik kisunokájukat annak ellenére, hogy sok esetben felelőtlennek tűnhetnek a szülőkhöz képest. De hol a határ felelőtlenség és szabadság között? Ábris éppen azt tanulja meg, mennyire vékony és szinte láthatatlan a határvonal, mely a kettőt elválasztja egymástól, és

a könyv talán legfontosabb tanulsága az, hogy sokféle életstílus létezik, és egyik sem feltétlenül rosszabb a másiknál.

Ábris szüleinek szigorúbb, biztonságot adó keretei és a nagyszülők lazább hozzáállása mögött éppen ugyanaz a szeretet munkál, de a világról másképp gondolkodó emberek. És ez egyáltalán nem baj. Az például, hogy a nagypapa dohányzik, káros tevékenységként van beállítva, a könyv egy percig sem relativizálja ezt, ugyanakkor rámutat arra, hogy a dohányzó ember is lehet imádnivaló. Ugyanúgy, ahogy szerethető egy patkány is és egy furcsa, kicsit magának való szőrallergiás kisfiú is. Ahogyan a nagymama ezt egy helyen a kutyáikra vonatkoztatva ki is mondja ezt: „Se az emberek, se a kutyák nem tökéletesek. De jól van ez így. Szeretem Böbét is meg Agyart is olyannak, amilyen.”

Ábris és Azúr tapasztalatai egy irányba mutatnak: a kisiskolás fiú és kis kedvence egyaránt merészséget, bátorságot tanul, legyőzi a félelmeit, és ráérez a szabadság ízére. A biztonságot adó bezártságból a szabadság felé tartanak, még akkor is, ha tudják, hogy a világ tele van veszélyekkel, éles karmú macskákkal, diót dobáló mókusokkal vagy az eltévedés lehetőségével. De ha valaki vigyáz az emberre, akkor lehet bátornak és merésznek lenni, elhagyni a megszokott biztonsági zónákat.

Jó hely a világ

A gyerek olvasók a történetből az erdők és az állatok szeretetén túl a szülői, nagyszülői szeretetről, a családi kapcsolatokról is sokat megtudhatnak, ugyanúgy, ahogyan a bátorságról, szabadságról vagy a másság elfogadásáról. Mindezt olyan színes, választékos, ugyanakkor a korosztály számára is befogadható nyelven, mely lehetővé teszi az önálló olvasást, de az sem baj, ha a kalandnak a szülővel együtt vág neki az olvasni még nem, vagy csak nehezen tudó kisiskolás. A kötetet Bölecz Lilla fekete-fehér egész oldalas illusztrációi díszítik, egy-egy jelenetet kiemelve a történetből. A rajzok valószínűleg még hatásosabbak és elevenebbek lennének színesben (főleg, mert a színek nagy hangsúlyt kapnak a könyvben), még akkor is, ha egyértelmű, hogy ez a regény a már viszonylag stabilan olvasó korosztályt célozza meg, és a befogadás nagy részét egyértelműen a szövegre bízza.

Az Ábris és az azúrkék patkány tanulságai közérthetőek, de mivel a regény egyszerre többféle problémára is fókuszál, szerencsére nem válik túlságosan sablonossá vagy felszínessé. A szövegtér a felvetett problémák sokasága ellenére sem bonyolult, könnyen belakható, nem értékeli alul a gyerekek teherbírását, ugyanakkor nem is állítja őket lehetetlen kihívások elé. És ahogy Azúr megismeri a kétlábúak ismeretlen világát, Ábris pedig egy szabadabb életformát, úgy a könyv végére érve a kis olvasó is úgy érezheti, hogy bár vannak az életben apróbb félelmek és megpróbáltatások, alapvetően mégiscsak egy klassz világban élünk, ahol egy furcsa, azúrkék patkány is szerető otthonra találhat.

Vészits Andrea: Ábris és az azúrkék patkány
Pagony, 2025, 3590 Ft