„Leonardo DiCaprio, aki nekem egyébként kollégám, mert színész, és aki a 14 milliárd évvel ezelőtti kurva nagy robbanásból ugyanazzal a törmelékkel repült ki, csak ő egy másik oldalán van a világmindenségnek, szóval ő csinált hatvankét filmet, én meg nem. Mert hogy nincsenek... vagy mondjál már az elmúlt húsz évből egy magyar filmet, amire azt mondod, hogy azt a rohadt!”
– és Veiszer Alinda említett ugyan néhányat, Anger Zsolt szerint ő is csak nehezen tudta ezeket „kiizzadni” magából. Szerinte ugyanis nem készülnek olyan hazai alkotások, amikben a legjobb magyar színészek igazán nagyot alakíthatnának, csak olyanok, amik egy soha nem volt álomvilágban játszódnak Magyarországon, szakállas poénokkal.
A Nyomozó című filmből és az Aranyélet sorozatából is ismert Anger Zsolt amatőr színészként kezdte a pályát, majd a Színművészeti elvégzése után két időszakban is tagja volt a kaposvári Csiky Gergely Színháznak, néhány évet töltött a Vígszínházban, majd Egerben, közben rendezőként is bemutatkozott. Az idei évadban például tíz év után újra megrendezi a függőségről szóló Addikt című darabot a Magyar Színházban, a pap szerepében Eperjes Károllyal.
Anger szerint Eperjesnek nagy szerepe volt abban, hogy ő is a színészi pályát választotta, „Szamócával” ellentétben viszont ő igyekszik távol tartani magát a politikától, és szerinte a színház képes felülemelkedni a világnézeti megosztottságon is. Hogy a színház a politikától mégsem egészen független, arra a rendszerváltás előttről hozott példát, amikor egy szegedi amatőr színházi előadás bizonyos jelenetét nem engedélyezte a hatóság.
„A színház, ha valamilyen lenni akar, akkor ellenzéki. Mindenkor, akkor is, hogyha egy folyó nevű párt fog nyerni”
– fogalmazott Anger Zsolt, aki szerint az nem nevezhető színháznak, ami azzal foglalkozik, „milyen klassz mostantól nekünk”.
A színész még elcsípte a kaposvári színház nagy korszakának végét ’88 és ’91 között, de forradalminak nem nevezné ezt az időszakot sem, mert forradalmi szerinte akkor lett volna, ha forradalom lett volna.
„Ha 1989. október 23-án a magyar köztársaságot nem egy volt MSZMP központi bizottsági tag kiáltja ki, hanem a Cserhalmi, a Babarczy, vagy az Ascher.”
Anger Zsolt elmesélte, hogy ezekben az években több ellenzéki megmozduláson is részt vett, sőt egy barátjával Prágába is elutazott, hogy csatlakozzanak a Vencel téri tüntetésekhez, ahol még finoman vízágyút is kaptak a rendőröktől. Másnap reggel hazaérve egy magyar újságban olvashatták, hogy a csehszlovák kommunista hatalom bejelentette, hogy tavasszal kiírják a szabad választásokat. Hogy hova tűnt belőle ez a rendszerellenes lendület, Anger azt válaszolta, akkoriban 20 éves volt, mostanra pedig rájött, hogy nem azon múlik, ki van fönt, és nem tőle kell „várni a sült galambot”, majd a körforgalom, a francia sajtok és angol sörök homályos metaforáin keresztül igyekezett elmagyarázni, miért nem működik a magyar demokrácia.
– Azt mondod, hogy nem működik az ország?
– Nem működik semmi.
– válaszolta a színész, aki szerint Magyarországon egy közüzemi számlát sem lehet rendesen értelmezni.
A színész úgy látja, forradalmat azért nem lehet csinálni, mert nem vagyunk közösség, „és nagyon sokan, nagyon sokféle módszerrel dolgoztak azon, hogy ne is legyünk”. Ami értelmezése szerint nemcsak hazánkra jellemző: az egész világon zűrzavar van, tele ellentétekkel és konfliktusokkal, és ez robbanásszerű változásokat hozhat. Anger gondolatmenete szerint már jelenleg is világháború zajlik, csak nem tankokkal, hanem a digitális térben, például bitcoinokkal.
„Az nem forradalom, hogy legalizáljuk a rendszert azáltal, hogy elindulunk a választáson”
– tette még hozzá, de azt, hogy radikális anarchista lenne, visszautasította. Van viszont egy Hungarian Graffiti című filmterve, ami éppen a jelen Magyarországáról szólna.
Anger azt mondta, mikor nem az eredeti szakmáját űzi, akkor is rengeteg dolgot csinál, vízvezetéket szerel, burkol, horgászik, és még vágni és fényelni is megtanult. A filmes felkérésekre sem szeret várni.
„Nem szeretem a töketlenkedést, a tehetségtelenséget, a mondanivaló-nélküliséget, nem szeretem a kamuzást, nem szeretem, hogy le akarnak húzni pénzzel, nem szeretem, hogy át akarnak ejteni, nem szeretem, hogy nem pontosak, nem szeretem, hogy fogyasztanak dolgokat, nem szeretem, hogy józan vagyok, tehetséges, gyors, utolérhetetlen, úgy tanulok, mint egy mesterséges intelligencia. Ne baszakodjatok már!”, rögtönzött Anger már-már egy slammet.
De Anger Zsolt egy ideje főként a gasztronómia világában mélyült el, több gasztronómiai tartalmat is gyárt, amik ugyan nem adják meg ugyanazt az örömöt neki, mint a film vagy a színház, de ezt is képes szenvedéllyel csinálni. Végül azt mondta, annyiszor futott már bele kőfalakba, és annyiszor szakadt be a feje, hogy elég volt: ha meglát egy kőfalat, „szütty”, inkább a másik irányba megy tovább.
Az interjúban szó esett még Anger Zsolt tetoválásairól, az Andy Vajnának pitchelt tervéről, a mennyország felé vezető útról és a Fahrenheit 451 megvalósulásáról.
A teljes beszélgetést havi díjért cserébe ezen a linken lehet megnézni.
