Nagy munka vár a kultuszminiszterre, akitől nemcsak korrekciót, hanem teljes újragondolást várnak

„Tarr Zoltán miniszterként felel majd a színház-, a tánc- és a zeneművészet, valamint a magyar film politikai befolyás alóli felszabadításáért és fejlesztéséért. Az ország társadalmi, kulturális és gazdasági felemelkedése nem képzelhető el a gondolat és a művészet szabadsága nélkül. Tarr Zoltánra hárul majd az elmúlt évtizedekben tudatosan elhanyagolt és leépített műemlékvédelem, valamint a közgyűjtemények és a kreatív ipar helyzetének rendezése, együttműködve az ezen területen dolgozókkal” – ezekkel a mondatokkal fejtette ki Magyar Péter hétfőn, hogy mi lesz majd a feladata Tarr Zoltánnak a Tisza-kormány kultúráért felelős minisztereként.

Nemcsak a neve, de maga a hivatalosan Társadalmi Kapcsolatokért és Kultúráért Felelős Minisztérium nevet viselő tárca létezése is meglepetésként érhette a szakmát és a kulturális szereplőket, ugyanis egészen a bejelentés pillanatáig úgy volt, nem lesz kulturális minisztérium az újonnan alakuló kormányban, a kultúrát majd a művelődési minisztérium fogja vinni.

A kinevezés csak a korábbi hiány miatt lehetett meglepő, a Tisza programja (A működő és emberséges Magyarország alapjai, pdf) részletesen írt arról, hogy a pártnak mik a nagy vonalakban felvázolt tervei a magyar könyvpiaccal, a kulturális dolgozók megélhetésével, hogyan akarják a magyar filmipar kiszámíthatóságát és versenyképességét „visszaadni”.

A kormányváltás és a kinevezés között azonban számos kulturális szakmai szervezet fogalmazta meg a javaslatait arra, hogyan lehetne az adott területeken javítani azt, amit a Fidesz tizenhat éve meggyengített, tönkretett vagy éppen összezavart. Nagyobb függetlenséget várnak a művészek, egységes frontba tervez tömörülni a magyar filmszakma, szakmai beszédet kezdeményeztek a szépírók. Több ilyen szervezetet is megkerestünk, hogy miután Tarr neve és pozíciója nyilvános lett, mit szólnak egyáltalán a hírhez, és mit éreznek a legégetőbb feladatoknak. (A Magyar Színházi Társaság reakciója külön cikkben jelent meg.)

Társadalmi kapcsolatok

Bár nem különösebben meglepő fordulat, a kulturális szféra szereplői örülnek annak, hogy egyáltalán létrejön egy kulturális minisztérium. „Örömteli, hogy a kultúra az új minisztérium nevében is feltűnik és azt hiszem, minden, ezen a területen dolgozó nevében mondhatom: fontos számunkra, hogy ne csak a szavak szintjén, hanem ténylegesen is legyen gazdája a kultúrának” – írta a Telexnek a Magyar Írószövetség.

A Múzeumok Nemzetközi Tanácsának (ICOM) magyarországi szervezete szerint különösen jó a minisztérium névválasztása, hiszen úgy gondolják, minden kulturális intézménynek szoros kapcsolatban kell állnia az őt működtető és használó közösségekkel. Maga az ICOM is úgy definiálja a múzeumokat, mint a társadalom szolgálatában álló, a közösségek részvételével működő, a nyilvánosság számára nyitott, hozzáférhető és befogadó terek és intézmények. A Független Előadó-művészeti Szövetség (FESZ) fontosnak tartja, hogy a kultúra ne csak az alkotókra, hanem az infrastruktúrákra, az intézményekre és a közösségekre is figyelmet fordítson. Szintén üdvözölte a névválasztást az AICA, a Műkritikusok Nemzetközi Szövetségének Magyar Tagozata, mondván, a társadalmi kapcsolatok beemelésével a kultúra még inkább hozzájárulhat a társadalom különböző rétegei közötti párbeszédhez,

„elősegítve, hogy a magyar társadalom nyitottabbá, elfogadóbbá és a társadalmi egyenlőtlenségek iránt érzékenyebbé váljon”.

Nevezzük azt akárhogy

Üdvözölte Tarr Zoltán és Bódis Kriszta kinevezését is a múzeumi szakembereket tömörítő szakmai civil szervezet, a Pulszky Társaság. Szerintük Tarr eddigi pályafutása során is bizonyította a kulturális értékek iránti elkötelezettségét, és „az Európai Parlamentben szerzett politikusi tapasztalata lehetőséget teremt arra, hogy a kulturális területek európai jó gyakorlatai beépüljenek a hazai múzeumi világ tevékenységébe”.

A filmszakmai szervezeteket tömörítő, napokban életre kelt Filmreform szerint viszont fontos kiemelni, hogy ugyan jó hír Tarr kinevezése, de egy ilyen minisztérium nem láthat rá minden területre. Az összefogás szervezői szerint „kiemelten fontos a kulturális területek önszerveződése”, hogy a területek fellépjenek saját érdekeikben, és képviseljék azt, hogyan képzelték el a változásokat. A műkritikusokat tömörítő AICA szerint ugyancsak fontos egy kulturális kerekasztal, ami beleszólást biztosíthat a szektor szereplőinek a döntések és irányvonalak előkészítésébe és meghatározásába. A szervezet szerint szintén fontos lenne az, hogy ezzel párhuzamosan elinduljon egy konzultáció a művészeti szektorokban is – feltételezhetően pont úgy, ahogy a Filmreform teszi éppen. Az AICA hozzátette, hogy nagy munka vár az új miniszterre, mert

„nem pusztán korrekcióra, hanem átfogó szerkezeti újragondolásra van szükség”.

A FESZ számára nem Tarr személye a legfontosabb kérdés, habár az átláthatóságra tett ígérete bizalmat keltő számukra. A legfontosabb az, „hogy az adott vezető milyen szakmai garanciákat, döntéshozatali mechanizmusokat és hosszú távú intézményi biztosítékokat tud felmutatni az egész kulturális szféra, és ezen belül a függetlenek számára”. A FESZ megjegyzi, hogy az egyházi diplomáciai és közigazgatási tapasztalat önmagában nem zárja ki az alkalmasságot, de nem is helyettesíti a szektor mély ismeretét, ezért muszáj bevonni a szakmát a döntésekbe.

„Ami a kulturális miniszter személyét illeti, azzal fogunk tárgyalni, aki hivatalban lesz” – nyilatkozta a Telexnek a Szépírók Társasága, hozzátéve, hogy ezt tették volna az utóbbi tizenhat évben is, ha lett volna erre bármi hajlandóság az ország vezetésétől.

A szervezeteket megkérdeztük arról is, hogy szerintük mik az adott területen a legégetőbb kérdések, amiket muszáj lenne az újonnan érkező miniszternek azonnal rendbe tennie. A válaszaikat terület szerint rendeztük.

Mit szeretne a múzeumi szakma?

• Konszenzusos, szakmai alapokon nyugvó, kormányzati ciklusokon átívelő nemzeti kulturális stratégia és közgyűjteményi politika megalkotását, amely rögzíti a múzeumok állami fenntartásának minimumfeltételeit, és kijelöli az intézmények szakmai fejlődésének hosszú távú irányait.
• Optimális és stabil költségvetést a muzeális intézményeknek, amely egyrészt magában foglal egy strukturált bérrendezést és életpályamodell kialakítását, a fenntartási költségeinek optimalizálását, a fenntartható zöld múzeumi működés kialakítását.
• Szakmai függetlenségű NKA-t.
• Átlátható, hiteles és etikus vezetőválasztás kialakítását, transzparens intézményi működést és a centralizált Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központba tömörített intézmények önállóságának visszaállítását.
• Az Iparművészeti Múzeum rekonstrukciójának azonnali elindítását és a múzeumi intézményrendszer stabilizálását, az országos hatókörű múzeumok kényszerített költöztetésének leállítását.
• Országos gyűjteményi revízió és digitalizálás elindítását, valamint a digitalizált javak közös, nyílt hozzáférésű platformon való közzétételét, FAIR (Findable, Accessible, Interoperable and Reusable) elveknek megfelelő adatarchitektúrák létrehozásával, a mesterséges intelligencia alkalmazásával felgyorsított feldolgozását. (ICOM)
• Azonnali, legalább 30 százalékos béremelés után inflációkövető és a teljesítményértékelést is tartalmazó béreket, döntő mértékben állami forrásból.
• A múzeumi karriermodell kialakítását, szakmai továbbképzéseket, és a múzeumi pályán maradást motiváló intézkedéseket.
• Ágazati szinten a múzeumi stratégia megalkotását, valamint az elavult múzeumi jogszabályok, közöttük a kulturális törvény 21. századi viszonyokhoz igazodó megújítását.
• A múzeumok indokolatlan és megfelelő szakmai előkészítés nélkül történt összevonásának megszüntetését, valamint a más helyre költöztetés indokolatlanul magas költségekkel és a gyűjtemények, a bennük dolgozó munkatársak számára nagy hátránnyal járó költöztetésének leállítását.
• A vidéki múzeumok esetében újra kell gondolni és bővíteni az állami forrásokat.
• A létrejövő minisztérium kezdeményező szerepét a múzeumszakmai szervezetekkel folytatott rendszeres és érdemi párbeszédre. (Pulszky Társaság – 2026 februárjában elkészítettek egy szakembereknek szánt javaslatcsomagot, amit itt lehet pdf-ben letölteni.)

Mit szeretnének a műkritikusok?

• A kulturális forráselosztás teljes, transzparens átvilágítását és újraszabályozását, különös tekintettel a Nemzeti Kulturális Alap és a Petőfi Kulturális Ügynökség működésére.
• Az „arm’s length” elv tényleges bevezetését a döntéshozatalban: a politikai döntéshozók szabják meg a pénzügyi kereteket, a szakmai döntéseket azonban független szakértői testületek hozzák.
• A Magyar Művészeti Akadémia aránytalan intézményi és forráselosztási súlyának csökkentését.
• Az állami művészeti vagyon és ösztöndíjrendszer demokratikus kontroll alá vonását.
• A kulturális célú adórendszer újragondolását, valamint a támogatási és egyéb ösztönző eszközök hatékony kihasználását. (AICA – részletesebb leírás itt érhető el)

Mit szeretnének a filmesek?

• Demokratikus úton megtalálni a filmipar vezetőjét, vezetőit.
• A taorendszer átalakítását, források megtalálását.
• Új filmtörvény létrehozását, ami „nemcsak a tehetségeknek, de egy dinamikusabb, gazdaságosabb működésnek is” utat mutat.

Mit szeretnének a független előadóművészek?

• A színházat, bábszínházat, kortárs táncot, kortárs cirkuszt és a színházi nevelést képviselő szervezetek az új kulturális vezetéssel együtt, közösen határozzák meg a célokat és a feladatokat.
• A kulturális pluralizmus helyreállítását.
• A szakmai szervezetek és a mindenkori kormányzat közötti kiszolgáltatott, egyoldalú viszony megszüntetését.

(A FESZ egy éve dolgozik a Dologidő névre keresztelt, több száz szakmai szereplő segítségével készített, átfogó vitaanyagon. Ezt május 7., az utolsó vitanap után fogják publikálni.)

Mit szeretne az Írószövetség?

• Kiszámítható és stabil működést a finanszírozásban.
• Több szakmai delegáltat az NKA döntéshozatalába.
• Szakmai kritériumokat az ösztöndíjak odaítélésében.
• A művészi területen dolgozók adózásának újragondolását.
• Rendezni a szövetség Bajzai utcai ingatlanának ügyét, amit „úgy dobálták egymás között a döntéshozók, mint a forró krumplit”.

Mit szeretnének a szépírók?

• A kisadózó vállalkozók egyszerűsített tételes adójának visszavezetését a művészeti szektorba.
• A Nemzeti Kulturális Alap működésének felülvizsgálatát, a támogatási rendszer igazságossá tételét.
• A magyarországi irodalmi-alkotói ösztöndíjrendszer átalakítását és szélesebb körben elérhetővé tételét.
• Magántámogatók bevonását a kulturális finanszírozási rendszerbe.
• A kortárs magyar irodalmi kiadványok hozzáférhetővé tételét a könyvtári rendszer számára, állami támogatással.
• A kortárs magyar irodalom nemzetközi reprezentációját.

A cikk létrejöttében közreműködött Aradi Hanga Zsófia, Rácz Attila és Vass Norbert.