Kannibálok, donnák, lerajzolt gólok, körülírt melegek – 40 éve ez még belefért

1986 óta nem szerepeltünk foci-vb-n. Az idén sem jutottunk ki, ezért a friss esélylatolgatás helyett a 40 évvel ezelőtti focimagazinokban mélyedtünk el, hogy kiderüljön, tényleg akkora eséllyel utaztunk-e Mexikóba, mint ahogy mindenki emlékszik azóta is. Az elmélyedés közben egy mára eltűnt, semennyire nem PC világ tűnt fel újra – ezekből a ma már teljesen elképzelhetetlen kis színesekből válogattunk.

Az 1982-es vb-n volt egy olasz–kameruni csoportmeccs. A legendás olasz futballmagazin, a Guerin Sportivo a beharangozóban karikatúrát is közölt: az afrikai kannibálok – villával a kezükben – azon tanakodnak, melyik olasz lehet a legfinomabb. A magazin felkérte a Juventus védőjét, Antonio Cabrinit is, hogy rajzolja le a csoportot. Az eredmény: Olaszország az az olasz csizma, a lengyelek II. János Pál pápa, a kameruni emberevő meg kondérban főzi Perut.

Az is rég kiment a divatból, hogy vb-k idején a részt vevő nemzeteket valami sztereotip figurával ábrázolják. A belga sült krumplit eszik, az argentin tangózik, az osztrák tiroli nadrágot visel, az angol pedig keménykalapot. A mexikói egy bandita, a spanyol torreádor, a francia bohém, bicskás vagány. A magyarok 1978 és 1986 között sorozatban három világbajnokságon is szerepeltek, nekünk is jutott a szórásból. Mit lehetett tudni rólunk? Hát hogy nem élhetünk muzsikaszó nélkül!

1978-ban piros csizmás, bajszos, romantikus muzsikus cigányok voltunk a Guerin Sportivo szerint. A prímásnak egy másik számban népviseletbe öltözött párja is van. A France Football és egy német vb-kalauz pontosan ugyanazt a cigányzenész-rajzot használta, kérdés, ki vette melyiktől. A Guerin 1978-ban rajzos csapatképet is közölt, itt Baróti Lajos a Dankó Pista, fehér ingben, zsinóros huszárnadrágban húzza a csárdást Nyilasi Tibor fülébe.

1982-ben egy spanyol karikatúrán szintén zenészek voltunk, a hegedű mellett egy zöldpaprika is feltűnik. A Guerin Sportivo 1986-os rajzán magyar zászló előtt áll a hegedűs, és mintha a lobogón lenne egy Rákosi-címer is, ami 1949-től 1956-ig létezett, de nem igazán lehet kivenni. Mondjuk, még mindig jobban jártunk, mint a németek, akiket 1978-ban Wehrmacht-katonaként ábrázoltak.

Ha olaszok, akkor finom ételek. 1986-ban a Guerin négyoldalas vb-váró főzőcskével lepte meg az olvasókat, Mundial az asztalnál címmel, amiben mind a 24 részt vevő országtól közöltek receptet. Volt itt minden a skót póréhagymás csirkétől a bolgár uborkasalátáig, a magyarok a palóclevessel szerepeltek. Legalább nem a gulyásra esett a választás, már ez is elég kreatív, a figura pedig egy kalapos csikós volt. Hegedűnek, bajusznak nyoma sincs!

Negyven éve még a nőkhöz is másképp viszonyultak a főleg férfiak kezében megforduló focis lapok. A Guerin Vb-szépségek rovatában modellek, művésznők viselték a részt vevő országok mezeit. Olaszországot a kebel-baronesz Sabrina (az olaszok válasza Samantha Foxra) képviselte, nekünk Marina Viro színésznő jutott. Az Adidas News vb-mellékletében is minden csapatot nő alakított, magyar színekben egy mosolygós barna hölgy, Maria pompázott. A Guerin Sportivo 1986-ban címlapra is lazán kirakott egy rabruhás félmeztelen csajt, ő volt a „futball gályarabja”. Egy Milan–Juventus rangadót szintén pucér nőkkel harangoztak be. De nem csak fiatal és csinos lányok kaptak szerepet. A Domenica del Corriere olasz magazin 1986 májusában hatoldalas képes összeállításban mutatta be a vb-re készülő olasz játékosok édesanyjait, Azzurik, ne bosszantsátok fel a mamát! címmel. A signorák konfekcióruhákban, otthonkában és focilabdával a kézben pózoltak az újságnak.

Az angol Sunday Times sem akart lemaradni a vb-lázról, de nem bocsátkozott komoly esélylatolgatásba. Inkább egy viccesnek szánt hatoldalas összeállítást közölt a 24 csapatról, Cinikusok kalauza a mundiálhoz címen. „A bundázás tiszteletre méltó hagyomány Magyarországon. A nyolcvanas évek elején hatalmas fogadási csalásra derült fény, közel 400 játékos, vezető és bíró volt érintett. Az ezt követő perekben 77 esetben szabtak ki börtönbüntetést és a hatóságok bejelenthették, megtisztult a futball. Nos, nem sokáig. Két évvel ezelőtt a katonacsapat Honvédot, ami a válogatott gerincét is alkotja, megint bundázáson kapták. Három válogatott sztár, a kapus Kovács Attila, valamint Nagy Antal és Varga József összesen 12 év eltiltást kapott. De ahogy közeledett a vb, máris enyhült a szigor, mindhárman visszatérhettek a pályára” – írták a magyarokról. A cikkíró valószínűleg belekeverte a sztoriba az 1980-as olasz bundabotrányt, a „Totonerót”, illetve abban is téved, hogy Kovács Attila honvédos lett volna. Ő a Csepelben játszott, a válogatott első számú kapusa volt 1984-ig. Egyedül ő nem úszta meg a dolgot, eltiltása érvényben maradt.

A szovjetekről szóló fejezet egy fokkal szellemesebb. „Az orosz futball egy metafora arra, ahogy a Nyugat a szovjet rendszert látja: gépies futball, stílus, inspiráció és váratlan húzások nélkül. Hol vannak a futball Nurejevjei, Barisnyikovjai? Táncosokkal, karmesterekkel vagy rendezőkkel ellentétben a focisták valahogy sosem lázadnak a rendszer ellen. A lojalitásnak azonban nincs sok gyümölcse. A spanyol vb után Oleg Blohin külföldre akart igazolni, de nem engedték neki. Az új csodagyerek, Protaszov szintén otthon kezdi a következő idényt.” Ez 1986-ban még igaz volt, két év múlva tört meg a jég, amikor Szerhij Baltacsa, a Dinamo Kijev védője, első szovjet játékosként az angol Ipswich Townba igazolhatott.

A nyolcvanas években nem volt internet, az ember nem tudta egy meccs után visszanézni az eseményeket, maximum egyszer, amikor a híradóban leadták az összefoglalót. A sportlapok ezt úgy oldották meg, hogy lerajzolták a gólokat, a Guerin Sportivo egészen nagy mestere volt ennek. A kicsit nehezen követhető rajzokon ott volt minden, hogyan indult a támadás, ki adta a gólpasszt és kik voltak a védők, akik menteni próbáltak. A ’86-os vb mind a 132 góljáról készült ábra, a két rúgott és kilenc kapott magyar gól is megnézhető, vagy inkább olvasható. A France Football szintén skiccelte a gólokat, náluk még pár kapu mögötti szurkoló és fotóskamera is belelóg a rajzba.

1986 egyik botrányos sztorija volt, hogy Santana, a brazil kapitány kirakta a keretből a tapasztalt hátvédet Leandrót és a Budapesten is villogó csatárt, Renatót. A két játékos kilógott az edzőtáborból bulizni, hajnalban értek vissza részegen, a szigorú főnök nem tolerálta a kihágást. Egyes források szerint csak Renato kapott büntetést, Leandro a vele való szolidaritásból mondta le a világbajnoki szereplést.

A magyar sajtóban valamiért az terjedt el, hogy ők egy meleg pár, ezért nem mehettek Mexikóba. A homoszexuális szót senki nem akarta leírni, minden cikkben idézőjeles utalások szerepeltek. A Képes Sport a két játékos közti „furcsa, természetellenes kapcsolatról” írt, a Népsportnál „intenzív baráti viszony” volt a megfogalmazás, Bocsák Miklós szerint „Renatót rajtakapták – nem, nem a szálló szobalányával, hanem játékostársával, Leandróval”. A Magyar Szóban „furcsa barátságokról”, „úgynevezett korlátlan, meleg kapcsolatokról” meséltek, és hogy Leandróék „rendszeres látogatói a Rio de Janeiró-i férfikluboknak.” A cikk végén egy nyilván soha el nem hangzott idézet is szerepel: „Renato ki is jelentette a sajtónak: »Valóban szeretem Leandrót, csak az a baj, hogy olykor túlságosan féltékeny…«.” A Népsport egy vicces rajzot is ajánlott Renato és Leandro figyelmébe: a képen szabadrúgáshoz készülő védők láthatók, de a sorfalban két focista nem a saját nemi szervét védi, hanem egymáséit fogdossa.

Hát, ilyen (is) volt 1986 és a mexikói vb. „A moziban több ilyen film nem megy, ez a korszak is végképp odébb állt” – énekelte évekkel később a pont 1986-ban alakult Exotic együttes.

Az 1986-os foci-vb előtti erőviszonyokat a korabeli nemzetközi sportlapokon keresztül bemutató cikksorozatunk előző két része itt érhető el.