Irina mesterlövész az ukrajnai fronton, és egy kizárólag férfiakból álló egység parancsnoka. Biztonsági okokból az arcát nem mutatta meg, és a vezetéknevét sem árulta el a BBC-nek az ukrán női katonákról szóló cikkében. Az interjúalany szerint sokan nem tudják elképzelni, milyen is női mesterlövésznek lenni, milyen kemény munka ez valójában: sokszor hat órán át fekszik a földön, csak azért, hogy leadjon egyetlen lövést, és utána gyorsan pozíciót váltson.
„Olyan, mintha a halállal játszanánk.”
Egy másik katonanőnek, Jevhenyija Emeraldnak egy ékszerüzlete volt, mielőtt szintén mesterlövész lett. Szerinte a második világháború óta él ez a romantizált elképzelés a női mesterlövészekről, de erre van egy jó ok: „Ahol egy férfi hezitál, hogy leadjon-e egy lövést, ott egy nő sosem fog.”
Ettől függetlenül az első alkalom, amikor megölt valakit, még nem volt ilyen egyszerű: „fél percen át rázkódott az egész testem, egyszerűen nem tudtam abbahagyni.” Ez volt számára a felismerés, hogy valami olyat fog tenni, ami után nincs visszaút. „De nem mi kezdtük ezt a háborút. Ők jöttek ide”.
Ötezer nő van a fronton
Az ukrán védelmi minisztérium szerint jelenleg 60 ezer nő szolgál valamilyen formában a fegyveres erőknél, közülük 42 ezren katonai pozíciókban, mindegyikük önkéntesként – mert Ukrajnában egy nőt sem lehet akarata ellenére besorozni. Közülük 5 ezren vannak a frontvonalban.
Emerald is sokat tett azért, hogy népszerűsítsék a katonaságot a nők körében: a 71 ezer követővel rendelkező Instragramja tele van őt ábrázoló katonai fotókkal, aztán ezt felváltották a várandós- és babás fotók.
Hónapokig várandósan harcolt a fronton, ma pedig már egy 3 hónapos gyereke van – miközben az orosz médiában „megtorlóként” és „náciként” híresült el.
A Krím 2014-es orosz megszállása után kezdett el egyre több nő érdeklődni a hadsereg iránt, Emerald is ekkor végzett el egy katonai kiképzést (de csak 2022-ben csatlakozott a sereghez). 2020-ra már 15 százalék fölé nőtt a nők száma, de a helyzetük a mai napig nem könnyű.
Anna Kvit szociológus 2015 óta foglalkozik az ukrán női katonák helyzetével – ami azért is bonyolult, mert nők 2018-ig hivatalosan nem vehettek részt harcban. Ezért a jelentkező nőket szakácsként, takarítóként vagy könyvelőként vették fel, még akkor is, ha felderítők, mesterlövészek vagy tüzérek voltak – írja a Radio Free Europe.
Nem csak az egyenruha jelent kihívást
2018-ban megváltozott a törvény, de a női katonák azóta is növekvő számára nem készültek fel a seregben: például a mai napig is csak férfi egyenruhát, alsóneműt, vagy épp golyóálló mellényt tudnak adni a nőknek. A kényelmetlen viseleten túl sok nő félelme, hogy egész egyszerűen el fog esni a rosszul szabott nadrágban vagy kényelmetlen bakancsban. Ukrajnában a védelmi miniszter helyettese is nő. Hanna Maljar azt mondta, hogy az ő egyenruháját is férfiakra szabták, de szerinte a jövőben el fogják kezdeni a női egyenruhák gyártását – viszont azt nem tudta megmondani, hogy mikor.
A mesterlövész Emerald szerint nem ez számít, mert „a háborúnak nincs neme” . Úgy gondolja, hogy ha valaki hasznos tud lenni a frontvonalon, „akkor miért ne akarná megvédeni a hazáját, a népét?”
De nem az egyenruha az egyedüli probléma, ami kifejezetten a nőket érinti. A nagyszámú női katona ellenére Jevhenyija Veljka a Fegyverezzük Fel A Nőket Most (Arm Women Now) segélyszervezettől azt mondta: a társadalomban sokan azt gondolják, hogy a nők azért csatlakoznak a sereghez, hogy férjet találjanak. Amikor például 2022-ben végül Emerald is belépett, egy katona tőle is megkérdezte „Mit keresel itt? Inkább menj, csinálj egy borscsot!”
Veljka szerint fizikai bántalmazásról is beszámoltak nekik, de ők nem tudják felmérni a probléma méretét, mert a nők „nem szívesen beszélnek erről”. A védelmiminiszter-helyettes Hanna Maljar azt mondta a BBC-nek, hogy valóban volt néhány ilyen eset, de ez elenyésző szám a „több százezer mozgósítotthoz képest”.
Okszana Hrihorjeva, az ukrán szárazföldi erők parancsnokának gendertanácsadója azt mondta a Radio Free Europe kérdéseire, hogy az orosz megszállás kezdete óta „csak két zaklatási vagy nemi diszkriminációs ügyet jelentettek neki”, de ez a szám szerinte fedi a valóságot.
„A frontvonalon nincs zaklatás,”
mondta. Szerinte a legnagyobb erőfeszítést az igényli, hogy az oroszok által elfoglalt területeken élők rehabilitálásával foglalkozzanak, akik közül sok nő nemi erőszak áldozata lett.
Viszont Anna Kvit szociológus szerint a mai napig nincsenek kidolgozott folyamatok arra sem, hogyan kezeljék a szexuális zaklatás problémáját a seregben –
emiatt eleve jóval kevesebbet is jelentenek be a valós esetszámnál.
Megsérült, de vissza akar térni a frontra
Andriana Arehta a Krím 2014-es megszállása után csatlakozott önkéntesként a hadsereghez, akkor a brand menedzseri állását hagyta ott. 2022 szeptemberében azt mondta, hogy az volt a legrosszabb élménye a szolgálat alatt, amikor oroszok által megkínzott gyerekek holttesteire bukkant. Arehta 2022 decemberében
a herszoni régióban egy taposóakna miatt megsérült, jelenleg egy rehabilitációs központban van, és arra készül, hogy visszatér a frontra.
Szerinte a háború a legjobb éveit vette el tőle, hét hónapja nem találkozott a fiával. Eközben az orosz propagandamédiában is kitüntetett figyelmet kapott, ahol először szadistának állították be, később pedig a halálát híresztelték. Ukrajnában viszont két kitüntetést is kapott: egyet a „bátorságáért”, egyet pedig azért, mert „a nép hőse”.
A BBC információi szerint 93 nőt öltek meg szolgálat közben a háború kezdete óta. Arehta azt mondta, hogy az ő telefonkönyve egy halottakkal teli listává változott, összesen már több, mint száz barátját vesztette el a háború kitörése óta, de „már túl nagy árat fizetett azért”, hogy ezek után feladja.
