Egy nyilvánosságra hozott amerikai szenátusi jelentés szerint a CIA rosszul kezelte a Havanna-szindrómaként ismert rejtélyes esetet. A jelentés következetlen orvosi ellátást említ, illetve azt, hogy az áldozatok csak késve kaptak kártérítést, miközben a CIA-t kommunikációs hibák sora jellemezte.
A dokumentum alapján közel száz, a CIA-hoz köthető személy is beszámolt a tünetekről, akik ezt hiába jelezték, gyakran szembesültek a hiányos vagy teljesen megtagadott ellátással. A jelentés bírálta azt is, hogy a CIA nem adott kellő támogatást az áldozatoknak. A CIA több esetben nem hitte el vagy erősen vitatta egy-egy áldozat beszámolóját.
A szenátus most feloldott, tizennyolc oldalas jelentése arra is figyelmeztetett, hogy továbbra is „nagyon sok a megválaszolatlan kérdés” a kutatási hiányosságok miatt. A jelentésben hozzátették: valószínű, hogy az amerikai ellenfelek „olyan, irányított energiával működő technológiát fejlesztenek, amelyek megmagyarázhatják a jelentett tünetek egy részét is”.
A jelentés ugyanakkor kitér arra is, hogy „nagyon valószínűtlennek” tartják, hogy a Havanna-szindróma miatt külföldi ország lett volna a felelős. 2017-ben több tucat diplomatánál és hírszerzőnél tűntek fel egy rejtélyes betegség tünetei a világ több pontján, elsőként Kubában. A Havanna-szindróma néven ismert jelenség áldozatai fejfájásra, émelygésre panaszkodnak, és fülsüketítő hangokat hallanak – klinikai tesztek alapján pedig sokuknál maradandó agykárosodás alakult ki.
Az elszenvedőkben közös volt diplomata munkájuk mellett az is, hogy bár a kínai Kantontól (Kuangcsou) a világ túlsó felén, az amerikai partoktól mindössze 170 kilométerre lévő Havannáig szerte a világban szolgáltak, szakterületük Oroszország volt, vagy az orosz terminológiában közelkülföldnek nevezett posztszovjet országokban, azok közül is az Oroszországgal az elmúlt két évtizedben fegyveres konfliktusba keveredett Grúziában vagy Ukrajnában szerezték műveleti tapasztalataikat. Annak az Oroszországnak voltak tehát a szakértői, amelyik dokumentáltan már a múlt század nyolcvanas éveinek közepén, még a szovjet időkben kiterjedt kutatásokba kezdett egy olyan, a szakterminológiában nem halálosnak (non-lethal) nevezett fegyver fejlesztésére, amely rádió- vagy mikrohullámok sugárzásával az agyműködést manipulálva gyöngíti el az áldozatot.
A háttérben emiatt többször merült fel a külföldi felelősség kérdése. Idén áprilisban az amerikai hírszerzés főigazgatója hat év vizsgálat után arra jutott, hogy nem ellenséges erők ármánykodása áll mögötte.
A Havanna-szindróma okát eddig nem sikerült megtalálni, a kutatások viszont azt igazolták, hogy míg az agy szerkezete, működése normális, addig a szindrómában szenvedőknél nagyobb arányban fordul elő egyensúlyvesztés, fáradtság, depresszió és poszttraumás stressz. A jelentés szerint évekbe, évtizedekbe telhet, mire kiderül, pontosan mi okozta azt.
