Soha nem látott nemzetközi figyelem mellett tartották kedden a parlamenti választásokat Grönlandon, főleg Donald Trump amerikai elnöknek köszönhetően, aki rendszeresen a dán autonóm terület megszerzéséről beszélt elnökválasztási győzelme óta. A nemzetközi sajtóban a terület Dániától való esetleges függetlenedésének kérdése került ugyan a középpontba, de a terület sok választójának szemében ez csak másodlagos kérdés volt.
A jobbközép ellenzék győzött
Dánia az 1700-as évek óta uralja Grönlandot, a második világháború után több lépcsőben egyre több autonómiát adva neki, és 1979 óta van saját parlamentje és kormánya is, de továbbra is a Dán Királyság autonóm külterülete, és külpolitikáját Dánia irányítja. Grönland 2009 óta rendelkezik azzal a joggal, hogy kikiáltsa a teljes függetlenségét, ám gazdasági függősége – különösen a halászati ipar és a Dánia által nyújtott éves támogatások révén – eddig visszatartotta ettől. Grönland helyzetéről itt írtunk részletesebben.
A választáson a 31 fős parlamentről dönthetett a nagyjából 44 ezer, választásra jogosult grönlandi, akiknek 70,9 százalékuk vett részt a szavazáson. Ez nagy emelkedés az előző, 2021-es választáshoz képest, amin a részvételi arány 65,9 százalék volt. A Sermitsiaq nevű grönlandi lap ugyanakkor ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy a szigeten általában 70 százalék körül szokott lenni a részvételi arány, és négy éve részben a rossz időjárás okozta, hogy kevesebben mentek el szavazni.
A választást nagy meglepetésre az ellenzéki Demokraatit párt nyerte, ami a szavazatok 30 százalékát szerezte meg. A Dániától való függetlenedést felelősségteljesen, hosszú távon elképzelő, magát szociálliberálisnak nevező párt négy éve még csak 9 százalékon állt. A második helyen a függetlenséget erőteljesen támogató, az Egyesült Államokkal szorosabb kapcsolatokat hirdető és mellette főleg a halászok és a vadászok érdekeit védő, centrista–populista Naleraq végzett a szavazatok 24,77 százalékával. A szintén függetlenségpárti, baloldali–zöld kormánypárt, az Inuit Ataqatigiit (IA) a harmadik lett 21,4 százalékkal, míg a másik kormánypárt, a Siumut 14,88 százalékot szerzett.
A választáson induló hat párt közül öt támogatja a függetlenségi törekvéseket, a különbség abban van, hogy azt mennyire gyorsan és hogyan akarják elérni, Donald Trumpból pedig egyikük sem kér.
Csakúgy, mint a grönlandi választók, akiknek fontosabbak voltak az életüket közvetlenül befolyásoló kérdések, mint például a hal ára, mint a globális nagypolitikai kérdések.
A világ figyelme
„Még soha nem láttunk ilyen sok nemzetközi újságírót és tévéstábot a hotelben” – mondta a KNR grönlandi közszolgálati adónak a dán autonóm terület fővárosa, Nuuk legnagyobb szállodájának vezetője. Mindez Donald Trump amerikai elnöknek köszönhető, aki tavaly decemberben lebegtette be először, hogy szeretné megszerezni a világ legnagyobb szigetét az Egyesült Államoknak, és ezzel a világ figyelmét Grönlandra irányította.
Januárra már komoly gondolatként kezdtek el foglalkozni a felvetéssel, miután Donald Trump Jr., az akkor még csak megválasztott amerikai elnök fia Grönlandra utazott, majd Trump egy sajtótájékoztatón nem volt hajlandó kizárni, hogy a sziget megszerzéséhez akár a hadsereget is bevetné. Beiktatása után kezdett egyre inkább úgy tűnni, hogy Trump nem viccel Grönlanddal, miután tüzes hangulatúként jellemzett telefonbeszélgetése volt a kérdésről a dán miniszterelnökkel. Majd pár nappal később Marco Rubio amerikai külügyminiszter közölte, hogy nem tréfa Trump szándéka, hogy megvegye Grönlandot, hozzátéve, hogy a terület megszerzése amerikai nemzeti érdek, amit meg kell oldani.
Trump egy héttel a grönlandi választások előtt, az amerikai kongresszus két házának összevont ülésén mondott beszédében újra megismételte, hogy meg szeretné szerezni a szigetet. Közvetlenül a grönlandiakhoz szólva közölte, hogy Washington erőteljesen támogatja önrendelkezési jogukat, és ha úgy döntenek, akkor szívesen befogadják őket az Egyesült Államokba. Majd hozzátette, hogy „nemzetbiztonsági okokból szükségünk van Grönlandra”, és „így vagy úgy, de megszerezzük”, megemlítve, hogy a sziget nagyon nagy terület, de nagyon kicsi a lakossága.
Ezzel azonban nem szerzett magának rajongókat Grönlandon, sem a választók, sem pedig a terület politikusainak körében. Egy január végén készített közvélemény-kutatás adatai szerint a grönlandiak 85 százaléka ellenezte, hogy a sziget az Egyesült Államokhoz tartozzon. A Berlingske dán és a Sermitsiaq grönlandi lap megbízásából elvégzett felmérés szerint a helyiek csupán 6 százaléka gondolta jó ötletnek a csatlakozást.
A grönlandi pártok vezetői is hasonló véleménnyel voltak az amerikai elnökről és ötletéről. A választás előtti utolsó televíziós vitán a hat pártelnök közül öten válaszoltak nemmel arra a kérdésre, hogy Donald Trump megbízható-e. Egyedül Karl Ingemann, a Qulleq párt vezetője válaszolt igennel. A párt az eddigi eredmények szerint a szavazatok mindössze egy százalékát kapta, és egyetlen egy helyet sem szerzett a grönlandi parlamentben.
Múte Egede, Grönland eddigi miniszterelnöke korábban többször szót emelt a térség függetlensége mellett, de hangsúlyozva, hogy a sziget nem eladó, és a helyi lakosságon múlik, miként dönt saját sorsáról. A dán állam hétfőn bejelentette, hogy 14,6 milliárd dán koronát érő, azaz majdnem 800 milliárd forintnyi katonai program keretében meg fogja erősíteni a sarkvidéki területek, azaz Grönland védelmét.
Belpolitikai kérdéseken múlt
A Demokraatit párt győzelme még annak vezetőjét, Jens-Frederik Nielsent is nagy meglepetésként érte, hiszen tízszer annyi szavazatot kaptak most, mint négy évvel korábban. „Nem számítottunk erre az eredményre, nagyon boldogok vagyunk” – mondta a mindössze 33 éves politikus a KNR grönlandi televíziónak, miután pártja több mint nyolcezer szavazattal az első helyen végzett, és ezzel megszerezte a jogot, hogy koalíciós kormány megalakítását kezdeményezze.
A párt dán lapoknak nyilatkozó elemzők szerint azzal végzett az élen, hogy a választási kampány alatt nem a függetlenséget helyezte a középpontba. Ők voltak, akik a legkevésbé voltak lelkesek a függetlenséggel és Donald Trumppal kapcsolatban, és olyan témákkal foglalkoztak, amik közel állnak az emberekhez – mondta a DR dán közszolgálati adónak Mikaela Engell, Grönland korábbi ombudsmanja.
A saját magát szociálliberálisként meghatározó, a szabad piac fontosságát hangsúlyozó és adócsökkentést szorgalmazó Demokraatit főleg gazdasági kérdésekre koncentrált a választási kampánya alatt. Azt hangsúlyozták, hogy a függetlenségről csak azután érdemes beszélni, hogy Grönland gazdaságilag megerősödött.
Ez találkozott a választók elvárásaival. Egy, a Sermitsiaq megbízásából készített felmérés szerint a grönlandiak 85 százaléka a jólétet, az oktatást és az egészségügyet tartotta a legfontosabb kérdésnek, és a lap által megszólaltatott választók is erről beszéltek. A KNR-nek pedig választók elmondták, hogy olyan mindennapos gondok fontosak nekik, mint például a hal ingadozó ára és általában az élelmiszerárak emelkedése.
Az egyik legfontosabb kérdés a tavaly májusban elfogadott új halászati törvény volt, ez kritikusai szerint olyan kvótákat határozott meg, amik tönkretehetik a kis halászfalvakat. A nagy vitákat kiváltó törvény jelentőségét jól mutatja, hogy Jens-Frederik Nielsen is ezt említette elsők között a választási eredmények után, mint ami szerepet játszott a győzelmében, csakúgy, mint a választás legnagyobb vesztesének tekintett, eddig kormányon lévő Siumut párt vezetője, Erik Jensen is, amikor vereségük okairól kérdezte a helyi sajtó.
Azt egyelőre nem lehet tudni, hogy a Demokraatit melyik párttal lép majd koalícióra. Lars Trier Mogensen koppenhágai politikai elemző a New York Timesnak azt mondta, hogy várakozásai szerint nem a függetlenséget minél hamarabb akaró, második helyen végzett Naleraqkal, hanem a harmadik legtöbb szavazatot kapott, a függetlenedés kérdésében mérsékeltebb Inuit Ataqatigiittel, a jelenlegi kormánykoalíció egyik tagjával köt majd szövetséget.
