Az alapból mély politikai lövészárkokat tovább mélyítette Franciaországban, hogy a hét elején egy bíróság korrupciós ügyekben elítélte Marine Le Pent. Míg a középpártok a társadalmi béke megőrzésére és az igazságszolgáltatás tiszteletben tartására szólítottak fel, addig a szélsőbal és a szélsőjobb azt a narratívát követi, hogy a bíróságoknak nem lenne szabad beleszólniuk a politikai folyamatokba.
Ugyanis a Nemzeti Tömörülés (Rassemblement National, RN) legfontosabb politikusát, nemzetgyűlési frakcióvezetőjét egy európai parlamenti pénzekkel való visszaélési ügyben hétfőn első fokon felfüggesztett börtönre és pénzbüntetésre ítélték. A legfontosabb azonban, hogy a háromtagú bírói tanács az ügyészi indítványnak megfelelően 5 évre, azonnali hatállyal eltiltotta a közügyektől a radikális jobboldali politikust.
Ennek azért is van óriási hatása, mert 2027-ben elnökválasztást tartanak Franciaországban, amin a második ciklusát töltő Emmanuel Macron már nem indulhat újra, de a bíróság döntése alapján jelenleg Le Pen sem tudta részt venni rajta. Az 58,2 százalékkal győztes Macron ellen a legutóbbi elnökválasztás második fordulóban 41,8 százalékot elért Le Pen eltiltása viszont megnyithatja az utat az RN ifjú titánja, elnöke, a Patrióták Európáért európai pártcsalád frakcióvezetője, Jordan Bardella előtt, aki a párt államfőjelöltjévé válhat.
Miért ítélték el Le Pent és társait?
Mint korábban írtuk, az Európai Parlament – a tagállami törvényhozásokhoz hasonlóan – képviselőinek jelentős forrásokat biztosít arra, hogy asszisztenseket, tanácsadókat alkalmazzanak (ez az összeg 2024-ben már csaknem havi 30 ezer euróra rúg). Ezt a működési támogatást azonban tilos a képviselő pártjának tevékenységeire átfolyatni; még akkor is, ha számos kisebb párt működéséhez a gyakorlatban nagy segítséget jelentenek ezek a támogatások. Bevett gyakorlat, hogy a pártok fiatal, feltörekvő tagjait tanácsadói vagy asszisztensi állásokon keresztül fizetik ki.
Marine Le Pen és 24 vádlott-társa ellen azért emeltek vádat, mert az Európai Parlament képviselőknek és stábjaiknak juttatott támogatásait tágabb pártcélokra használták fel. A bíróság a mostani, négy hónapos per során sok bizonyítékot beszerzett, például olyan szöveges üzeneteket, amik arra utaltak, hogy egy parlamenti asszisztens azt kérte, mutassák már be annak az EP-képviselőnek, akinek papíron dolgozik. Olyan alkalmazottaknak és párttagoknak is fizettek az uniós pénzből, akik sohasem foglalkoztak EU-ügyekkel.
A bíróság megállapította, hogy a vádlottak 12 év alatt közel 4 millió euró (kb. 1,6 milliárd forint) támogatást csatornáztak át, maga Le Pen személyesen 474 ezer euró (kb. 190 millió forint) nem megfelelő célú felhasználásáért felelős.
A többi vádlott zömét – egy könyvelő kivételével – elítélték, ők vegyesen kaptak pénzbüntetést, közügyektől eltiltást és felfüggesztett börtönbüntetéseket. A Nemzeti Tömörülést 2 millió euróra (kb. 805 millió forintra) büntették, de ha nem lesz bűnismétlés, ennek a felét később elengedik. Magának Le Pennek 100 ezer eurót (kb. 40 millió forintot) kell befizetnie, valamint 4 év börtönt kapott, ebből kettő évet felfüggesztve, és a többit se kell feltétlen rácsok mögött eltöltenie, házi őrizettel megúszhatja. Ezek a büntetési tételek a fellebbezéssel nem lépnek egyből hatályba, ellentétben a közügyektől eltiltással.
Rodolphe Bosselut, Le Pen ügyvédje ugyan fellebbezést nyújtott be az ítélet ellen, de az azonnalisága miatt ez nem érinti a közügyektől eltiltást. A Guardian a francia médiára hivatkozva arról írt, hogy a fellebbezés elbírálása áthúzódhat 2026-ig.
Reakciók az ítéletre
Maga Marine Le Pen még az ítélet indoklása közben kiviharzott ügyvédeivel és kísérőivel a tárgyalóteremből, majd az újságíróknak meg sem állva beült egy fekete kocsiba, és a pártja székházába ment. Még hétfőn este a TF1 csatornán szólalt meg először: szerinte politikai döntést hozott a bíróság, „nem nyugszom bele ilyen könnyen a demokrácia megtagadásába”. „Nem hagyom, hogy így kiiktassanak. Minden lehetséges jogi eszközt bevetek, amit csak tudok. Szűkösek a lehetőségek, ez kétségtelen, de mégis léteznek” – idézett az interjúból a France24.
„Ma nem csak Marine Le Pen az, akit méltánytalanul elítéltek: a francia demokrácia az, amit kivégeztek” – reagált az ítéletre Jordan Bardella. Egy későbbi sajtótájékoztatón a 28 éves politikus azt is kijelentette, hogy az utcára szólítja a támogatóikat a hétvégén. Kiemelte, hogy demokratikus, békés, nyugodt mozgósítást akar, a tüntetést az Eiffel-toronyhoz közeli Place Vaubanon tartják.
A Bardella mellett helyet foglaló Le Pen azt mondta a tájékoztatón, „atombombát” dobtak le a pártra, hogy ne kerülhessenek hatalomra. Szerinte nem engedhetik meg, hogy az ellenfeleik mindezt megússzák. Később a párt közölte, egy nap alatt tízezer új taggal bővültek az ítélet hatására, bár az RFI szerint ezt a számot nem tudták ellenőrizni. Bardella korábban „a bírók zsarnokságáról” is beszélt, ugyanakkor elítélte a bírókat ért fenyegetéseket. A Le Figaro szerint a háromtagú bírói tanács egyik bíráját, Bénédicte de Perthuis-t rendőri védelem alá is kellett helyezni az ítélet után.
A francia közéletben az ítélet erős reakciókat váltott ki. Nem csak Le Pen hívei, de a középpártokból többen, François Bayrou miniszterelnök is jelezte, aggályosnak tartja azt, hogy a bíróság hatással lehet az elnökválasztásra. Emmanuel Macron államfő kedden beszélt általánosságban Le Pen ítéletéről. Azt mondta, a bíróságok függetlenek, a bírákat pedig meg kell védeni. Hozzátette, akik ellen jogi eljárás zajlik, fellebbezhetnek.
Macron pártja, az Újjászületés (Renaissance) képviselője, Mathieu Lefèvre szerint Le Pen nem politikai összeesküvés, hanem saját maga és a pártjához kötődő sikkasztási rendszer áldozata. Egy másik képviselő szintén a vasárnapi tüntetéstől tartva azt mondta, közel van a nemzetgyűlés épülete, és félő, hogy „trumpifikálódik” a helyzet, ezzel a Capitolium 2021 januári ostromára utalt.
A szintén a szélsőjobbos szavazatokra hajtó Éric Zemmour azt mondta, nem a bíróságok dolga dönteni arról, kire szavazhatnak az emberek. Szerinte bármennyi nézeteltérése is van Le Pennel, joga van indulni az elnökválasztáson. Marion Maréchal, Le Pen unokahúga is hasonló véleményen volt, hozzátéve, hogy a bírók az emberek felettinek hiszik magukat.
Még a szélsőbalos vezér Jean-Luc Mélenchon is ugyanezen az állásponton volt: bármikor hajlandóak választásokon legyőzni az RN-t. Viszont az Engedetlen Franciaország (La France Insoumise) alapítója a BFMTV szerint „fasiszta gyűlésnek” nevezte a tervezett demonstrációt, és több párt is jelezte, tart a vasárnapi tüntetéstől.
A Szocialista Párt mindenkit arra kért, tartsák tiszteletben az igazságszolgáltatás függetlenségét és a jogrendet, illetve közölték, a párt továbbra is megvédi a köztársaság értékeit és a közélet átláthatóságát. A zöldek is hasonló közleményt adtak ki, később Sandrine Rousseau zöldpárti képviselő felelőtlenségnek nevezte, hogy egy bírósági döntés ellen tüntetést hívjanak össze.
Je suis Marine
Külföldről Le Pen sok támogató üzenetet kapott. Orbán Viktor kormányfő a Charlie Hebdo elleni támadás óta fel-felbukkanó fordulattal elsőként reagált, „Je suis Marine” feliratot posztolt az X-re – ami azt jelenti, „Marine vagyok”. A magyar kormányfő azért is érezhette feladatának, hogy megszólaljon, mert a francia Nemzeti Tömörülés is a Patrióták Európáért pártcsalád tagja, akár a Fidesz. Ráadásul Le Pen a részben Mészáros Lőrinc birtokolta MKB Banktól kapott korábban négymilliárd forintnyi hitelt. Orbán legutóbb március 6-án tárgyalt Le Pennel Párizsban.
Matteo Salvini olasz miniszterelnök-helyettes szerint az ítélet olyan, mint „egy rossz film”, sőt „hadüzenet Brüsszel részéről”. Salvini átérezheti Le Pen helyzetét, hisz korábban szintén elítélték első fokon, amikor még belügyminiszterként nem engedett a partra egy menekültekkel teli hajót, de másodfokon már felmentették. A szintén Patrióta-tag Geert Wilders, a holland parlament legnagyobb frakcióját adó Szabadságpárt vezetője közölte, „sokkolta a hihetetlen ítélet”. „Remélem, győz a fellebbezéssel, és ő lesz Franciaország elnöke” – írta az X-en.
Tammy Bruce amerikai külügyi szóvivő még hétfőn közölte a washingtoni kormány álláspontját: „Egyének kizárása a politikai folyamatokból különösen aggasztó, tekintettel az agresszív és korrupt jogi háborúra, amit Donald Trump ellen viseltek itt, az Egyesült Államokban.” Megszólalt az európai szélsőjobb milliárdos támogatója, a Trump által a kormányzati hatékonyság növelésével megbízott Elon Musk is: „Amikor a radikális baloldal nem képes nyerni egy demokratikus szavazáson, visszaél a jogrendszerrel, hogy bebörtönözze az ellenfeleit”. A Tesla, az X és a SpaceX tulajdonosa szerint az egész világon ezt a játékszabályt alkalmazzák.
A Guardian jegyzetében viszont arról írt, hogy „a francia igazságügyi rendszer a bátorságot választotta a megadás helyett”. A cikk összevetette Le Pen esetét a szintén első fokon elítélt Donald Trumpéval, aki viszont megúszta a büntetést a hallgatási pénzes ügyében. Le Penék az uniós pénzek szisztematikus felhasználásával eltávolodhattak a Kreml-közeli banki hitelektől, amiket akár az EP által adott pénzekből is kifizethettek. Az amerikai elnök esetében kiemeli a cikk, hogy a Capitolium ostroma büntetlenül maradt, és hozzájárult később a határok átlépéséhez.
Az ítélet szerint a köztisztségviselőknek jó példával kell elöl járniuk
„Az ügy nem most kezdődött, nem a 2027-es elnökválasztásnak szóló politikai döntéssel állunk szemben” – mondta a Telexnek Szűcs Anita, a Corvinus Egyetem docense az RN és Le Pen történetéről. Felelevenítette, hogy 2014-ben az EU csalás elleni szervezete, az OLAF vizsgálatot indított a Nemzeti Tömörülés európai parlamenti képviselőivel szemben a közpénzek törvénytelen felhasználása miatt. Az EP pontosan meghatározza, hogy a pártok mire használhatják az általa rendelkezésükre bocsátott forrásokat. Az RN-nél azonban átcsatornázták a pénzeket, személyi kifizetések történtek, de szabálytalanul. Az Európai Parlament az EP-képviselők európai ügyekkel foglalkozó munkáját finanszírozza, de a bíróságon tárgyalt ügyben az RN a franciaországi párttevékenységet pénzelte az európai adófizetők pénzén.
Az OLAF átadta az ügy dokumentációját a francia ügyészségnek, ami vizsgálódni kezdett, és 2024 második felében bíróságra vitte az ügyet. A Le Pen családban előkerült már a pártfinanszírozás visszássága korábban is, Marine apjánál, Jean-Marie Le Pennél csak vizsgálat volt azzal kapcsolatban, kapott-e orosz kampányfinanszírozást.
Szűcs szerint Marine Le Pen ügyében a bíróság a francia törvények szerint járt el. Ezt támasztja alá az Alkotmányos Tanács, ami jogilag megalapozottnak tartja az ítéletet, és a semmítőszék ügyésze is, aki nem talált eljárási hibát. „Az eljárás végén az ügyészség kér büntetést, amit a bíróságnak joga van elutasítani, módosítani vagy elfogadni” – magyarázta az ítélethozatalt Szűcs Anita. Ami váratlan, amire nem számított Le Pen sem – „ki is rohant a bíróság épületéből” –, hogy a bíróság azonnali hatállyal öt évre eltiltja a közhivatal viselésétől, így nem indulhat az elnökválasztásokon. A pártnál azzal kalkuláltak, hogy a bíróság majd hoz egy ítéletet, fellebbeznek ellene, és a jogerős ítélet az ügy komplexitása miatt elhúzódik a választásokig.
Az azonnali eltiltással viszont semmit sem tudnak kezdeni, még fellebbezés esetén sem. A francia jogrendben létező, az eljárási hibák miatt pereket újraindító semmítőszékhez sem tudnak fordulni.
A közpénzek hűtlen kezelése rendszerszintű probléma Franciaországban – mondta Szűcs Anita. François Fillon korábbi miniszterelnöknek a 2017-es elnökválasztási kampányt kellett feladnia, mert fiktív munkák után fizetett a családtagjainak, de François Bayrou például megúszta a saját ügyét. A centrista MoDem párt szintén törvénytelenül használta fel az EP-pénzeket, de Bayrou szerepe nem volt bizonyítható. Le Pen esete annyiban más, hogy az uniós pénzek átcsatornázására ő adott utasítást, a párton belüli pozícióját felhasználva gyakorolt nyomást a párttársaira.
„Le Pen védelmének narratívája arra épült, hogy semmiben sem hibázott”, pedig emailekkel volt bizonyítható, hogy arról küldött üzeneteket, milyen pénzeket hol kell felhasználni – mondta Szűcs. A francia jog 2016 után törvénybe iktatta, hogy a közszereplők visszaélése a közpénzzel a közhivataltól való automatikus eltiltással jár. Itt a bíróságnak nem volt mérlegelési joga, a törvény egyértelműen meghatározta az ítéletet. A bírók mérlegelési joga az azonnali hatályra vonatkozott, amit arra alapozva hoztak meg, hogy Le Pen a bizonyítékok tükrében sem érezte magát a tárgyalás egyetlen pontján sem hibásnak. A két órán át felolvasott ítéletében arra hivatkoztak, hogy Le Pen a törvény fölé emelte önmagát. Ez pedig nem felelős magatartás egyetlen közszereplő esetében sem.
„Született egy jogilag megalapozott ítélet arról, hogy 2004 és 2016 között az RN 4,6 millió eurót használt jogtalanul. Ugyanakkor ez az ítélet politikai reakciókat generált” – foglalta össze a történteket Szűcs. A bírói ítélet alapja, hogy a törvények mindenkire vonatkoznak, a köztisztségviselőknek pedig jó példával kell elöl járniuk.
Megpróbálhatják Le Pen protezsáltját felépíteni, de még nem látszik, mit lép az RN
Az ítélet tehát váratlanul érte az RN-t, előző este tartottak egy válságtanácskozást, este pedig Le Pen beszélt a tévében, ártatlanságát és az ügy politikai indíttatását hangoztatva. Szűcs szerint ez a narratíva nem újkeletű. A bírói hatalom megnyirbálását több illiberális, szélsőjobboldali, populista rezsim is magáévá tette. Beata Szydło, a korábbi lengyel kormánypárt, a Jog és Igazságosság (PiS) volt miniszterelnöke, most már EP-képviselő szerint a bíróság a többség helyett, annak ellenében dönt a törvényhozás uralma helyett, „a bírók kisajátítják a demokráciát”. Hasonló érvekkel támadta Benjámin Netanjahu izraeli kormányfő is az izraeli bíróságokat, a kormánytöbbség nemrég határozott a bírói kinevezések átalakításáról is erre hivatkozva.
„Ha benyújtják a fellebbezést, akkor 10 nap múlva dönt a bíróság”, utána pedig megindul a fellebbviteli eljárás – mondta Le Pen ügyének további menetéről Szűcs. Egy egyszerűbb ügynél is több hónap ez a folyamat, ilyen összetett ügyben akár évekig is eltarthat. Mindenesetre a Le Monde szerint az illetékes párizsi fellebbviteli bíróság közölte, legkésőbb 2026 nyarára ítéletet hirdetnek. Politikai beavatkozást igényel, hogy előrevegyék Le Pen ügyét.
Lehet, hogy az RN a politikai mozgósításra játszik majd, hisz „a 11 milliós tábora már forrong”. A párt hívei hevesen reagálhatnak a későbbiekben, benne van a pakliban, hogy súlyosabb zavargások törhetnek ki. „A parlament rendkívül instabil, a demokratikus intézmények iránti bizalom történelmi mélyponton van” – helyezte keretbe a szakértő a történéseket. Macron tavalyi előrehozott választási ötlete „merész húzás” volt, hogy meglássa, mit tudnak tenni kormányon az RN-esek. Végül összezárt a centrum és a baloldal, és a kétfordulós választások végén mégsem alakíthatott kormányt a szélsőjobb, de három nagy blokk alakult ki, és senkinek sincs többsége a parlament alsóházában, a nemzetgyűlésben.
Azóta Le Pen a Nemzeti Tömörülés frakcióvezetőjeként volt előtérben, de az ítélet „politikai halál, ahogy Marine Le Pen fogalmazott”, főleg mivel neki „élete koronája lett volna a 2027-es választás”, amin a felmérések alapján – nyilván az ellenjelölttől is függően – akár nyerhetett volna. Szűcs szerint alternatív megoldás lehet Jordan Bardellát felépíteni. Az előző EP-kampányban is arra épített az RN, hogy előkészítsék őt egy erős pozícióba a parlamentben, ő volt a tavalyi választáson a miniszterelnök-jelöltjük is.
Szűcs szerint Le Pen mögött a párt nem feltétlen egységes, sokan maradnának az eredeti, szélsőjobbos irányvonalnál, nekik nem tetszett Le Pen középre nyitása, amivel szélesebb tömegeket tudott megszólítani. Ha Le Pen meggyengül, a szélsőségesek megerősödhetnek.
Bardella „Le Pen meghosszabbított keze”, együtt mozognak, tehát nem valószínű, hogy ő váltana irányt.
„Fel lehet őt is építeni, a fiatalok körében népszerű, újgenerációs, karizmatikus politikus” – mondta a szakértő. Hozzátette azonban, nem biztos, hogy Bardellának van akkora bázisa, hogy a súlyos ütést kapott Le Pen helyébe lépjen. A BBC idéz egy felmérést, miszerint az RN-szavazók 60 százaléka támogatná Bardellát mint B opciót az elnökválasztásra. A kutatás szerint Bardella jelenleg az összes voks 36 százalékára számíthatna.
Nincs már olyan messze az elnökválasztás, mégis rengeteg a kérdés
A tavaly nyári előrehozott választás miatt egy évig nem lehet újat kiírni, tehát a következő hónapokban posztján marad a stabil parlamenti többség nélküli, Macron támogatását élvező Bayrou-kormány. Az RN ütni fogja azt a narratívát, hogy „a bíróság belenyúlt a politikába”, veszélyezteti a hatalmi ágak szétválasztását. Az RN ellenfelei közben azt mondják, Le Pen kapott egy jogszerű büntetést, és felelős politikusként nem így kéne viszonyulnia ehhez. Egyelőre azok a hangosabbak, akik szerint mindez a háttérhatalom műve.
Közben viszont az sem látszik egyértelműen még, kik lehetnének Le Penen túl esélyes elnökjelöltek a 2027-es elnökválasztáson. „Macronnál Gabriel Attal felépítését láttuk”, annak ellenére, hogy le kellett váltani a korábbi kormányfőjét, de a karizmatikus politikus felépítése folytatódhat a szakértő szerint.
A mérsékelt jobboldal problémája, hogy teret nyer Laurent Wauquiez és Éric Ciotti álláspontja, miszerint a jobbszélről kell szerezni új szavazókat. „Ezzel remekül szűkítik be a saját táborukat” – vélte Szűcs. A legtöbb felmérés alapján márpedig a jobbközép értékeket szereti a többségi lakosság, de a mérsékelt jobboldalon most nincs olyan karizmatikus vezető, aki ezt képviselné.
Jean-Luc Mélenchon a szélsőbalt képviseli, „a kommunistáktól is balra versenyez”, megvannak a határai, habár legutóbb nem sokkal maradt le attól, hogy az elnökválasztás második fordulójába jusson. Bardelláék narratívája a legutóbbi kampányban az volt, hogy Franciaországot meg kell menteni a kommunistáktól. A szocialistáknál szintén rengeteg arc fordult meg, tehetséges politikusok jöttek be a képbe, majd tűntek el, nem tudták uralni a politikai teret.
Szűcs Anita szerint történelmi–intézményes fordulóponthoz ért Franciaország, sőt már az előrehozott választás is ide sorolható.
A franciáknál 1958, az V. Köztársaság kezdete óta jellemzően erős kormányzati stabilitás van – még akkor is, amikor cohabitation (együttélés) időszaka volt, vagyis más politikai erő adta a köztársasági elnököt és más a miniszterelnököt. A tavalyi választás óta azonban nincs a parlamentben stabilitás. Konszenzusos politikaalkotásnak kéne megszületnie, mint a legtöbb környező országban, így voltaképp Franciaországban a politikai normalitás kora jöhetne el. Azonban annyira polarizált a társadalom, hogy szinte lehetetlen társadalmi vitát indítani közügyekről. A második fordulóknál már valaki ellen, nem valaki mellett szavaznak az emberek, ahogy a tavalyi parlamenti választáson is történt az RN elleni visszalépéseknél.
