„Ránézel a vízre, és azt hiszed, kristálytiszta. De nem az, csak nem látod” – így ömlik a szennyvíz az élővizekbe

Az elmúlt években felkapott téma volt a sajtóban a Szajna megtisztítása, ugyanis a párizsi olimpián ott rendezték a nyílt vízi úszás számait – még ha a vízminőségi problémák miatt voltak is csúszások. A nagyszabású kipucolási műveletnek azonban az olimpiai versenyszámok megrendezése mellett egy sor másik pozitív hozadéka is volt, például visszatértek egyes állatfajok a folyóba.

A Szajnához hasonlóan az angliai folyókba és vízi élőhelyekbe is szennyvizet vezetnek, ennek következményeit pedig a gazdaság, a turizmus és a kagylótermelők is megérezhetik. A brit folyók állapotáról és az egész problémáról most a Reuters számolt be képriportjában.

A végigfotózott dél-angliai tengerpartra nézve nem is gondolnánk, micsoda élet folyik a felszín alatt. A nyálkás bójákra kifeszített kötelekre például több mint 400 millió kagyló tapad.

Európa legnagyobb tengeri kagylófarmját a Holmyard család üzemelteti. Bár Nagy-Britannia nem a kagyló- és rákiparáról ismert, Holmyardék problémái jól mutatják, hogy a brit társadalom legalapvetőbb szolgáltatásainak, például a víz- és csatornaszolgáltatásnak a hiányosságai milyen sokféleképpen csapódhatnak le a gazdaságon.

Amikor John Holmyard és felesége, Nicki elkezdték megtervezni a kagylófarmjukat, aminek a legközelebbi pontja is 5 kilométerre fekszik a parttól, sok mindent kellett figyelembe venniük. Korábban hidegebb, skóciai vizekben tenyésztették a kagylókat, de abban reménykedtek, hogy a melegebb és tápanyagban gazdagabb vizekben talán jobban mehet a szekér. Ezért is költözött Devon megyéhez a farm. Holmyardék olyan helyet kerestek, ami elég messze esik a parttól, hogy ne érintse őket a szennyvízprobléma, de közben olyan nyílt vízi területre volt szükség, ami védett a tengeri hullámoktól.

Miután Nagy-Britannia, Európa, Kína és Új-Zéland hasonló helyszíneit felkeresték, végül a Lyme-öbölre esett a választásuk, és hét évig dolgoztak a hatósági jóváhagyás megszerzésén – anélkül, hogy tudták volna, hogy megérzésük be fog-e válni. Végül megkapták az engedélyeket, és elindították a farmot. Tizenegy év elteltével a farm évente körülbelül 3000 tonna kagylót termel, és reményeik szerint egyszer majd elérik a 10-12 ezer tonnát is. A kagylótenyésztéshez megteremtett jó körülményekből pedig a vadvilág, vadon élő homárok, rákok is profitálnak.

A családi vállalkozás egy dologban azonban tévedett: a folyókba eresztett káros anyagok és baktériumok még a nyílt vizekben is ott vannak. Ha például kólibaktérium – más néven E.coli – kerül a vizekbe, az hetekre akadályozza az Európába irányuló exportot. „Bűncselekmény, hogy megengedik nekik, hogy ezt a tengerbe engedjék, és aztán megússzák. Ez mindenféle vállalkozást érint, minket is beleértve” – mondta Sarah Holmyard, a farm értékesítési vezetője.

A regenerációs projekt, amivel az elmúlt években kipucolták a Szajnát, nagyjából 1,4 milliárd euróba (kb. 573 milliárd forintba) került, de ennek köszönhetően ma már harmincöt halfaj él a folyóban, a horgászok pedig akár kétkilós harcsákat is kifoghatnak. Pedig korábban a szennyezett víz miatt összesen három halfaj maradt meg benne. Az angliai vízszennyezés hasonlóan káros hatással van a vízi élőhelyek biodiverzitására.

Például az atlanti lazac egyedszáma 40 éves mélyponton van Nagy-Britanniában. A Környezetvédelmi Ügynökség szerint a csökkenésüket olyan körülmények okozták, amik ellen Holmyardék is küzdenek.

A probléma egyik oka az Egyesült Királyságban privatizált szennyvízgazdálkodás és a szennyvízrendszer kiépítettsége. A szigetország nagy részén a háztartások által termelt szennyvíz és az esővíz is ugyanazokba a csatornákba folyik, ahonnan a szennyvízkezelő telepekre áramlik tovább. Viszont ha nagy esőzések zajlanak a területen – ami Angliában nem ritka –, akkor a csatornák túltelítődnek. Ha ezt nem kontrollálnák valamilyen formában, akkor a víz kiöntene a szennyvíztisztító telepekre és a lakott területekre. Ezt megakadályozandó, a privatizált vízművek ilyenkor úgynevezett „kiöntéseket” végezhetnek a folyókba, hogy megakadályozzák a csatornák túlterhelését. Ugyanakkor a vállalatoknak még ezekben az esetekben is kezelniük kell a szennyvizet, mielőtt kiengednék.

Csakhogy a szolgáltatókat szabályozó hatóság, az Ofwat szerint a vállalatok akkor is engedik kifolyni a szennyvizet a természetes vizekbe, amikor ezt a csapadékmennyiség nem indokolja.

Ezeket úgynevezett „száraz kiöntéseknek” nevezik. A BBC szerint 2022-ben az egyes szolgáltatók hatezer alkalommal engedték ki a szennyvizet úgy, hogy azt az időjárás nem indokolta.

Több magánvállalatot megbírságolták már a rendszeres szennyvízkibocsátás miatt. A Reuters szerint az angol vízszolgáltatók 2023-ban brutális mértékben folyattak ki szennyvizet, szennyezve a patakokat, folyókat és partokat. A vízekbe mindenféle higiéniai termékek, nem lebomló tisztasági betétek, óvszerek és hasonlók is kerülnek.

A South West Water, amely a Holmyard-farm víz- és csatornaszolgáltatásáért is felel, 2023-ban 83 százalékos ugrást könyvelt el 2022-höz képest, és ezzel Anglia egyik legrosszabbul teljesítő vállalatává vált. Emiatt romlik a Lyme-öböl vízminősége is, bár az SWW azt állítja, hogy keresik a megoldást.

Sokan azzal vádolják ezeket a cégeket, hogy a profitmaximalizálás érdekében nem fejlesztik az infrastruktúrát. Miután a gyenge szennyvízrendszer nem tud megbirkózni az egyre súlyosbodó terheléssel, a szennyvíz sokszor az élővizekbe kerül.

„A pénz beszél” – mondta Ash Smith, a Windrush Against Sewage Pollution aktivistacsoport munkatársa a Reutersnek, miközben térdig állt a szennyvízben egy oxfordshire-i helyi patakban.

Ezzel szemben a vízipari szereplők azt állítják, hogy az 1989-es privatizáció óta sokat fektettek az infrastruktúrába, de a népességnövekedés és az éghajlatváltozás egyre újabb kihívások elé állítja őket. A szabályozó hatóság, az Ofwat közben viszont azon volt, hogy a vízellátás árát alacsonyan tartassa a szolgáltatókkal.

Mostanra már más a hatóságok véleménye, és azt javasolták, hogy a vállalatok a következő öt évben 36 százalékkal emeljék a szolgáltatás árát, hogy a többletből finanszírozni tudják az infrastruktúra fejlesztését. A BBC szerint éves szinten átlagosan 123 fonttal (kb. 58 ezer forinttal) nő majd a víz ára. A kritikusok szerint azonban ez az emelés is csak az osztalékkifizetések növelésére megy majd el, és nem arra, hogy tehermentesítsék a csatornákat.

Emellett a kormány is azt ígéri, hogy felülvizsgálják az ágazat működését, erre már létrehoztak egy független bizottságot is. Azt viszont Steve Reed környezetvédelmi miniszter kizárta, hogy köztulajdonba vennék az angliai vízgazdálkodási ágazatot, mert ez akár 100 milliárd fontba is kerülhetne.

A Környezetvédelmi Ügynökség persze igyekszik elejét venni annak, hogy túlterheljék az infrastruktúrát: öt év alatt 60 olyan építkezést tiltottak meg, amelyek a tervek alapján még inkább megterhelték volna a helyi csatornahálózatot. A tilalmak akkor oldhatók fel, ha a beruházók bebizonyítják, hogy bizonyos intézkedésekkel csökkenteni tudják a környezeti hatásokat.

A tengerpartokra és a folyókba jutó szennyvíz és szemét látványa szintén emberek ezreit késztette tiltakozásra. A környezetvédelmi aktivistáknak is elegük van az újabb építkezésekből, ezért ők a kormányra próbálnak nyomást gyakorolni. Sally Burtt-Jones egyike volt az SOS Whitstable alapítóinak. A csoport egy hálózat részeként teszteli a helyi vízminőséget, és a szabályzások szigorításáért kampányol. Ő bízik benne, hogy összefogással el tudják érni a változást.

John Reeve, a Surfers Against Sewage munkatársa az északkeleti Saltburn városában a helyi tisztviselőkkel együttműködve és a geológiát tanulmányozva próbálta megérteni, hogyan lehet az esővizet szabályozni, mivel az éghajlatváltozás miatt a viharok egyre hevesebbé válnak.

A vízszennyezés nemcsak az élővilágra, hanem a turizmusra is káros. Alistair Handyside, a Délnyugati Turisztikai Szövetség elnöke is elismerte, hogy a szennyvízzel kapcsolatos hírek sok hely vonzerejét rontották. A nyílt vízi úszók és a szörfösök teljesen eltűnnek egyes településekről, miután a tavakban mérgező algafajok jelennek meg.

A fertőzött vizekben ugyanis komoly betegségeket, a kólibaktérium és a szalmonella mellett akár Hepatitis A vírust is össze lehet így szedni. Az olimpikon úszók közül is többen megbetegedtek, miután az amúgy már kipucolt Szajnában úsztak. Fábián Bettina például annyira rosszul lett a versenyszáma után, hogy rövid időre kórházba is kellett szállítani. Egy 2024 brit verseny győztes evezőseit is figyelmeztették a hatóságok, hogy a szokásukkal ellentétben ne ugorjanak be a Temzébe, mert riasztóan magas a vízben a kólibaktérium szintje.

A víztisztaság kérdése és a kagylótenyésztés mikéntje ráadásul még bonyolultabbá vált, amióta az Egyesült Királyság kilépett az Európai Unióból. A brexit előtt nem volt szükség arra, hogy a britek által tenyésztett kagylókat és osztrigákat előzetesen kezeljék, még megtisztítani sem kellett őket, mielőtt eladhatták uniós országoknak.

De a brexit óta az EU csak megtisztított árut fogad el, vagy olyat, ami „A” osztályú vizekből került ki. Ez a változás szinte teljesen tönkretette a kagylótenyésztést Észak-Walesben, Nagy-Britannia nyugati partvidékén. A régió állította elő az Európába irányuló export nagy részét, de ma már csak ritkán ad el a kontinensre. Nincs ugyanis olyan létesítményük, ahol meg tudnák tisztítani a kagylókat, hiszen erre korábban nem volt szükség.

James Green osztrigát tenyészt a délkelet-angliai Whitstable városában. Korábban Hongkongba és Európába küldte a csemegét, de a brexit és a vízminőségi problémák miatt ma már csak belföldön tudja eladni a tisztított osztrigát. Ráadásul a vízszolgáltatója, a Southern Water öt éven át olyan súlyosan szennyezte a vizeket, hogy 2021-ben 90 millió fontos (kb. 42,5 milliárd forintos) bírságot szabtak ki rá. Mindez megzavarta a tenyésztést és az exportot is, ami után Green nem kapott kártérítést.

A Southern Water közölte, hogy jelentős beruházásokat hajt végre annak érdekében, hogy a partmenti kagylótelepek továbbra is kiváló minőségűek maradjanak. De Green szerint hiába ígérgetnek fejlesztéseket, ezek mindenképpen késve érkeznek.

„Nekem van egy vállalkozásom. Ön meg tudná várni, hogy a változások öt, hat, hét év múlva életbe lépjenek?” – tette fel a kérdést. Green állandóan monitorozza a kólibaktérium, a szalmonella és a norovírus jelenlétét is a vízben, valamint nyomon követi az esőzéseket és a csatornatúlfolyásokat. Így próbálja felmérni előzetesen a kockázatokat. A nagy-britanniai kagyló- és rákfélék szakmai szervezete, a SAGB szerint a brit export megduplázódna, ha a tengerek tisztábbak lennének.

Holmyardék „A” osztályú vízben tenyésztenek, így őket nem érinti az exporttilalom, Hollandiába szállítják a kagylóikat, ahol mindennap bevizsgálják az árut kólibaktériumra. Bár a holland hatóságok szerint mindig határértéken belül voltak, a brit hatóságok azonban a hasonló havi vizsgálatok során időnként magas E.coli-szintet jeleztek, és a farm egyes részeit B osztályúnak minősítették. Holmyardékat ez több hétre megakadályozta, hogy kagylókat exportáljanak a gazdaságuk érintett részéből.

A család szerint zavarba ejtő, hogy a brit mérési eredmények nem egyeznek a gyakrabban végzett holland tesztekkel. A kagylótermesztési területek besorolásáért felelős brit szerv, az Élelmiszer-szabványügyi Hivatal azt mondta, hogy igyekezett rugalmas lenni, de meg kell védenie a közegészségügyet, és az osztályozások csak a vízminőség javulásával lehetnek kedvezőbbek. Az ingadozás miatt viszont a Holmyard család sem tud plusz tőkét bevonni.

A tilalmak ellenére Holmyardék a kagylók közel 95 százalékát még mindig az EU-ba exportálják, a maradékot pedig Nagy-Britanniában értékesítik.

A képsorozat külön érdekessége, hogy a témája szabad szemmel nem is mindig látható. Dylan Martinez, a Reuters fotósa évekig utazgatott Nagy-Britanniában, hogy megörökítse az ország elromlott csatornarendszerének történetét. Rá kellett azonban jönnie, hogy a vízszennyezést különösen nehéz fotózni.

Erre a problémára kreatív választ talált ki: riportútjain összegyűjtötte a szennyvizet, és azt használta fel az analóg fényképezőgépével készített filmfelvételek előhívására. A képek így sokszor roncsoltak, de azt nem lehet tudni hogy éppen mitől. A technika jól tükrözi azt is, hogy milyen csalóka lehet ránézésre a vizek állapota. „Néha ránézel a vízre, és azt hiszed úszhatsz benne, mert kristálytiszta. De nem az, csak nem látod. Lehangoló.”