A magyar mangalicát egy spanyol sonkamester mentette meg a kihalástól

A mangalica minden magyar számára ismerősen hangzik: ha meghallja, tutira ön is helyeslően bólogat, hogy igen, az a Magyarországon őshonos, gyapjas malac. A mangalica kicsit olyan, mint a szürkemarha, valahogy menőbbnek hangzik a sima sertésnél. Ez ugyanakkor nem volt mindig így, a rendszerváltás idején csaknem a teljes kihalás szélére sodródott, és akkoriban már kicsit szégyellték is az emberek, hogy van ilyen.

Az, hogy végül mégis fennmaradt, érdekes módon főleg egy Juan Vicente Olmos nevű spanyol vállalkozónak köszönheti, akinek a családja már több mint 125 éve készíti Spanyolország legjobb minőségű sonkáit. A sonkamester 1991-ben talált rá a magyar mangalicára, ennek a találkozásnak pedig nemcsak az lett az eredménye, hogy az állat húsából kezdték el készíteni a világ egyik legjobb mangalicasonkáját, hanem az is, hogy a mangalicatenyésztés új lendületet kapott.

De hogyan történt mindez? Ennek járt utána friss riportjában a Deutsche Welle a Spanyolországban található Kasztíliában.