Minden szinte olyan, mint régen, a háború előtt – föld alatti balettel próbálnak túlélni az ukrajnai Harkivban
Három évvel Oroszország Ukrajna elleni inváziója után a békeidőben 1,4 milliós Harkivban a háború és annak könyörtelen, elkerülhetetlen közelsége sokak számára jelent mentális terhet. De van egy hely Ukrajna második legnagyobb városában, ahol, ha csak néhány röpke órára is, de a háború megszűnik létezni.
A Harkivi Nemzeti Akadémiai Opera- és Balettszínház sötét, téglafalú pincéjében egy ukrán tánctársulat olyan földalatti teret hozott létre, ahol se a drónok, se a bombák miatt nem kell aggódni; ahol a közönség kikapcsolhat és belefeledkezhet a klasszikus balett szépségébe. A Chopiniana című előadás áprilisi bemutatójával avatta fel a színpadot az Opera East nevű ukrán társulat, ez volt az első klasszikus balettelőadás a városban 2022 februárja, azaz az orosz invázió kezdete óta. A harkivi táncosok munkáját a Reuters fotósa mutatta be.
Harkiv kulturális élete a szabadság és az ellenállás szimbóluma, minden művészeti megnyilvánulás bátor kiállás az orosz agresszióval szemben, és a város Ukrajnához tartozásának vágyát fejezi ki. Mindeközben a város szinte naponta szenved el orosz támadásokat. A város kulturális ellenállása nem új keletű: már a szovjet időkben is a művészi szabadság és az elnyomás közti feszültség helyszíne volt – a harmincas évek sztálini tisztogatásai során számos haladó gondolkodású alkotót végeztek itt ki.
Bár a klasszikus balettnak régre visszanyúló hagyományai vannak Ukrajnában, a háború árnyékában ma már szinte teljesen kikopott az emberek mindennapjaiból, legalábbis az országnak ezen felén.
Az Ukrán Nemzeti Balett táncosai továbbra is előadnak Kijevben és külföldön, legutóbb New Yorkban turnéztak. A fővárosi operaház nem sérült meg és nem pusztult el, ellentétben Harkiv és Mariupol operaházaival. Az elmúlt hónapokban az áramellátás is viszonylag stabil volt. Igaz, már nincs heti négy előadásuk, mint a háború előtt, csak heti két alkalommal állnak színpadra és előadásonként csupán 450 látogatót tudnak fogadni a nézőtéren a korábbi 1750 helyett – így jut hely mindenkinek az épület alatti óvóhelyen.
A harkiviak napi rutinját ma inkább a légiriadókra figyelmeztető alkalmazások állandó nézegetése, a metróban töltött éjszakák vagy a fronton harcoló családtagokról szóló hírek keresése határozza meg. Ilyen körülmények között a piruettek, a pas de deux-k vagy a tüllszoknyák mintha egy másik világ részei lennének. Egy olyan világéi, ahol nincs jelen a háború fájdalma és keserűsége, ahol nem kell rettegni a bombáktól.
„Ez jelenti számunkra az életet, érted? Mert egy művész nem létezhet színpad, kreativitás, tánc vagy dal nélkül… Ez egyfajta újjászületés” – mondta Antonina Ragyijevszka balerina, az Opera East művészeti vezetője a Reutersnek.
A harkivi balett háborús útja jól mutatja, hogyan fejlődik az ukrán társadalom, és hogyan alkalmazkodik a megváltozott körülményekhez. 2022. február 23-án még előadták a Giselle című klasszikus balettet a harkivi Nemzeti Akadémiai Opera- és Balettszínházban. Másnap azonban Oroszország megindította teljes körű invázióját.
A háború első óráiban Harkiv azonnal tűz alá került, és hónapokon át közvetlenül a frontvonalban maradt. Bár az élet nem állt le teljesen a városban, északkeleti negyedét folyamatosan támadták. Három hónappal az invázió után, 2022 májusában a Telex tudósítói is jártak ott, ekkor már elkezdték újraindítani a közszolgáltatásokat, már járt a metró. A legnépesebb kerület, Szaltyivka, ami korábban 450 ezer lakosnak adott otthont, a pusztítás következtében szinte teljesen lakhatatlanná vált, romokban hevert.
Sokan elmenekültek, ám a keletebbre lévő területekről érkezők menedéket kerestek itt. Az elmúlt három évben sokan visszatértek, bár a lakosság összetétele jelentősen megváltozott.
A város lakóinak nagy része 2022-ben oroszul beszélt, ezért a Kreml a villámháborús terveiben azzal számolt, hogy az orosz nyelvű területek gyorsan átállnak. Bár az orosz hadsereg a nagy veszteségek miatt nem próbálta meg elfoglalni közvetlenül Harkivot, a harcok elérték a város északkeleti külvárosát, ami miatt a színház bezárt, és a balett-társulat tagjai szétszéledtek.
Néhány művész külföldön, például Szlovákiában és Litvániában kezdett újra együtt dolgozni. De nem csak a harkivi táncosok kényszerültek külföldre: a kijevi Ukrán Nemzeti Opera vezető táncosa például a budapesti Operaházban vállalt munkát.
Harkivtól 2022. május közepére sikerült távolabb tolni az orosz csapatokat. Egy évvel később, a Harkiv megye javát felszabadító ukrán ellentámadás után a helyzet viszonylag stabilizálódott a városban, ami távolabb került a frontvonaltól. A város lakóinak abba azért bele kellett törődniük, hogy hosszú távon kell együtt élniük a háborúval.
A Chopiniana (más néven Les Sylphides) különleges előadás: ez volt a világ első szimfonikus balettje. Nincs konkrét története, nem mesél el hagyományos értelemben vett cselekményt, költői hangulatokra, lírai érzésekre és a zene absztrakt kifejezésére helyezi a hangsúlyt. A balett álomszerű, költői világba repíti a nézőt, ahol fehér tüllbe öltözött szilfek (erdei tündérek) táncolnak a romantikus költő körül, koreográfiáját Mihail Fokin készítette 1907-ben Frédéric Chopin kompozíciójára. Az ideiglenes és kicsit sem idilli körülmények ellenére teljes pompájában mutatták be, teljes létszámú tánckarral és zenekarral együtt.
A színház alagsorát az ostrom alatt kezdték átalakítani, végül 2023-ban kezdték próbateremként használni. Pár hónappal később, 2024 tavaszán az ukrán hatóságok engedélyezték, hogy megnyissák az alagsort a közönség előtt. Ekkor még csak kisebb előadások erejéig tartottak nyitva, például gyerekeknek szóló eseményeket tudtak szervezni.
A következő mérföldkövet a Chopiniana bemutatója jelentette. Igor Tuluzov, a produkciót színpadra állító Opera East társulat igazgatója szerint a klasszikus darab újbóli műsorra tűzése egyértelműen azt üzeni: Ukrajna nem adta fel. „Megmutatjuk a világnak, hogy valóban önellátó, független állam vagyunk, minden tekintetben, beleértve a kulturális függetlenséget is.”
A jelenlegi előadóterem körülbelül 400 fő befogadására alkalmas, egyszerű, könnyen egymásra pakolható székekkel van berendezve. Ez a miliő jelentősen eltér a színház emeleti terméhez képest, ahol adottak a luxuskörülmények: 1750-en férnek el mustársárga, párnázott székeken.
Az alagsori színházteremben tehát negyedannyian se férnek el, és egészen más hangulatot áraszt. Szürkére festett téglafalak, betonpadló, mindenhol látható csövek futnak a falakon és az elektromos vezetékek adják az ipari esztétikát.
A 19 éves Julija Litvinovát, aki szintén az Opera East balerinája, azonban nem zavarja a színpad mérete, sem a körülmények. „Jó érzés azt hinni, mintha nem is lenne háború. Minden szinte olyan, mint régen, a háború előtt.” A táncosok szerint a tér akusztikája nem hasonlítható a felső nagytereméhez, de örülnek annak, hogy lehetőségük van a föld alatt újra életre kelteni a művészetet Harkivban.
„A körülmények ellenére, azaz hogy bombák, drónok repkednek fölöttünk, mégis valami csodálatosat tudunk ajándékozni az embereknek. Eljöhetnek, és ha csak egy-két órára is, de teljesen elmerülhetnek egy másik világban” – mondta Litvinova.
