A front fontos pontján nyomultak előre az oroszok napokkal Trump és Putyin találkozója előtt

Rég nem mozdult előre annyit az ukrajnai frontvonalon egyik erő sem a másik rovására, mint amennyire ez keddre virradóra sikerülhetett az orosz támadóknak Donyeck megyében, a stratégiai jelentőségű Pokrovszktól északra, ahol a jelentések szerint 11 kilométert haladtak előre. Az ukrajnai front alakulását elég megbízhatóan követő DeepStateMap nyílt forráskódú térképes oldalon is látszik az oroszok előrenyomulása.

A hivatalos ukrán beszámolók szerint a helyzet nem olyan súlyos, csak kisebb erők csúsztak át az ukrán vonalakon, és nincs arról szó, hogy a kérdéses 11 kilométeres szakaszon átvették volna az ellenőrzést a terület felett. „Csak annyi történt, hogy átjutott 5-10 ember, ez nem olyan (vészes), mint ahogy a térképen látszik” – idézte az Unian Viktor Trehubov katonai szóvivőt.

A helyzet azonban a hivatalos álláspontnál súlyosabbnak tűnik, és mindennek hatása lehet az orosz és az amerikai elnök pénteken esedékes alaszkai találkozójára is, ahol Donald Trump érdemi előrelépést akar látni Vlagyimir Putyintól a háború lezárásához. Az orosz elnök messze van az Ukrajna ellen indított, villámháborúnak tervezett, de negyedik éve tartó háborúban az eredeti céljaitól, így bizonyos mértékig kényszerhelyzetben is van, mert fogy Trump türelme, és azt is el akarja kerülni, hogy az Egyesült Államok intenzívebben támogassa Ukrajnát. Azonban a mostani előretörés növelheti Putyin mozgásterét, és erősítheti alkupozícióját Ukrajna rovására.

Ez elsősorban Donyeck megye még ukrán kézen lévő területeinek megszerzését jelentheti. A dealeket kedvelő Trump tett is erre utalást „Lesz némi területcsere, ami mindkét fél javára válik” – mondta még a múlt héten, konkrétumok nélkül. Az ukrán parlamentnek egyébként is bármilyen hasonló megállapodást jóvá kellene hagynia, de Volodimir Zelenszkij ukrán elnök már a hétvégén jelezte, hogy Ukrajna semmilyen terület átadásába nem egyezhet bele, és egyébként is, a béke megteremtését nem segíti, ha Ukrajna nélkül születnek döntések.

Ugyanakkor a Telegraph forrásaira hivatkozva hétfőn arról is írt, hogy az ukrán elnök állítólag annyiból módosított az álláspontján, hogy ha nem is a területek átadását, de a frontvonal befagyasztását és az oroszok által elfoglalt területek elvesztésének – ha nem is jogi, de gyakorlati – tudomásul vételét már nem tartja elképzelhetetlennek. Kérdés, hogy addigra hol tartanak majd a frontvonalak Donyeckben és mit tud majd kicsikarni még a lendületben lévő orosz hadsereg révén az orosz diplomácia.

Ez több, mint egy kiszögellés

„Ez definíció szerint áttörés” – jellemezte a régóta ostromolt Pokrovszktól északra, Dobropillia irányában kialakult helyzetet Takács Márk. A magyar honvédség volt tisztje és katonai szakértő szerint ebben az emberhiánnyal küzdő ukrán hadsereg hadvezetésének hibája is szerepet játszott, így most a térségben különösen nehéz helyzetbe került. Szerinte az ukrán vezetés hibái máshol is szerepet játszottak abban, hogy egy-egy veszteség súlyosabb volt az elkerülhetetlennél az elmúlt 6–8 hónapban. Ebbe a sorba illeszkedik a Vuhledarnál, Velika Novoszilkánál, Ulaklinál elszenvedett vereségek mellett a mostani orosz előretörés.

Takács szerint ha az ukránok nem kezdenek azonnal ellentámadást, akkor „nemcsak Pokrovszkot, hanem Szlovjanszktól délre mindent veszélyeztetnek az oroszok”, ha pozícióikat újabb erőkkel stabilizálni tudják. Az ukrán erőknek azonban nincs olyan tartalékuk, amelyet úgy vethetnének be, hogy más ponton ne gyengítenék saját helyzetüket. A döntést azonban meg kell hozni.

„Most már csak az a kérdés, hogy nagy baj vagy nagyon nagy baj lesz” – vélte Takács.

A katonai szakértő szerint legkésőbb kedden reggel már a döntésnek is meg kellett születnie az ukrán erők főparancsnoka, Olekszandr Szirszkij és az elnök, Volodimir Zelenszkij bevonásával ahhoz, hogy az orosz előretörés feltartóztatására érdemben lépjenek az ukrán erők. Lényegében óráik vannak a reagálásra, „mert ha ilyen nem lesz, akkor szeptemberre Szlovjanszk alá érnek az oroszok.”

A csaknem egybenőtt két várost, Szlovjanszkot és a Donyeck megye még ukrán kézen lévő részének ideiglenes megyeszékhelyét, Kramatorszkot 2014 óta erődítik, erős védvonalak biztosítják. Ezeket nem lenne könnyű bevenniük az oroszoknak, de ha Ukrajna elveszítené őket, akkor az orosz erők könnyebben haladhatnának tovább is, mivel az újabb védelmi vonalakat még csak most építik ki az ukrán erők.

Orosz ponchók az ukrán drónok ellen

Ha az oroszok felzárkóznak a Szlovjanszk–Kramatorszk vonalra, a megerősített erődrendszer idén ideig-óráig még feltarthatja őket, de ha bekerítik vagy áttörik, az ukrán védelem jelentősen meggyengül. „Az ukránok azóta sem lettek többen”, tehát, ha nem sikerül ezt az új orosz támadási irányt megfogni, akkor „óriási nagy bajban lesznek.”

A mostani helyzetnek már volt előjele, amikor az orosz erők három irányban fejtették ki a nyomást ebben a térségben. Augusztus legelején Pokrovszk megerősítésével az orosz támadást ugyan meg tudták állítani az ukránok, ezután azonban az oroszok gyorsan északi irányba koncentrálták a támadást. Az 51-es hadseregük támadásakor először gyalogsági rohamcsoportok szivárogtak át a korábban harcoktól mentes, mocsaras, bokros, dimbes-dombos területen, ahol a látható fény tartományában vizsgálódó drónok elől könnyebb volt elrejtőzni. A hőkamerák szeme elől pedig ponchókkal letakarva bújtak el és haladtak előre, először a fedezékbiztosító övön át, majd jutottak tovább két ukrán dandár között, jól feltérképezve, hogy ott a védelem „két szék között a pad alá esett”.

Takács szerint „többször visszatérő hiba volt az ukránoknál az elmúlt másfél évben”, hogy a védelem a széleken nem volt egyértelmű. A jól kiképzett orosz gyalogsági rohamcsoport erőssége a kívülállónak meglepően nem más, mint a gyalogsági ásó. A gyalogság nagyon gyorsan ás magának gödröt, márpedig „a legbiztosabb fedezék ha beásod magad” – adta meg a 21. századi drónokra építő háborúban sem mellékes szempontot Takács.

Pedig az ukrán erőket fenyegető helyzet elkerülhető lett volna. Takács szerint nem igaz az sem, amit a magyar kormány is állít az orosz narratívát erősítve, hogy egy atomhatalmat, mint Oroszország, nem lehet legyőzni: a győzelem ugyanis nem a másik fél megsemmisítését jelenti, hiszen ezt senki sem vetette fel Oroszországgal szemben. Ha a győzelem azt jelenti, hogy az egyik fél képes megakadályozni, hogy a másik rákényszerítse akaratát, akkor az nem elérhetetlen, Ukrajna ebben a tekintetben nincs eleve lehetetlen helyzetben.

A bizalom hiánya is gyengíti az ukrán hadsereget

Az oroszok hosszú ideje tartó nyomása és mostani lendülete súlyos fenyegetést jelent az ukrán erőkre. Ráadásul a jelenlegi helyzetben nem is lehet várni, hogy valamilyen nyugati fegyverszállítmány látványosan segíthetne az emberi erőforrásokkal egyre inkább küzdő ukrán hadsereg védelmén a frontnak ezen a pontján.

„Ezeknek a szállítmányoknak az elmúlt másfél-két évben kellett volna megérkezniük” – és ezzel párhuzamosan zajlania kellett volna az ehhez szükséges kiképzésnek is. Ukrajna ettől még jelentős fegyverszállítmányokat kapott az elmúlt években, amelyek nélkül az ellenállás nem lett volna biztosítható, de gyorsabban, komplexebb támogatással stabilabb lenne a védelmi helyzete.

Takács szerint ha Ukrajna 2022-re megkapta volna azokat a fegyvereket, amelyeket Zelenszkij kért, akkor 2023 nyarára, ha a Krímbe nem is jutott volna el, de nagy győzelmeket arathatott volna, és akkor nem a mostani helyzettel kellene szembenézni. Ebben azonban Ukrajnát a nyugati politikai vezetés lassú hozzáállása és az ukrán katonai vezetés hibái is akadályozták.

Az egyik ilyen ukrán hiba a 2023 nyári offenzíva volt, amelyet egy koncentrált irány, például Bahmut helyett négyfelé indítottak meg az ukrán erők, így szétaprózva a lendület hamar megtört – pedig 2022 őszén még látványos sikereket ért el az ukrán hadsereg, felszabadította Herszon városát, a Dnyeperen (Dnyiprón) túlra kényszerítette az orosz erőket, és Harkivtól is több mint 120 kilométerre visszaszorította őket. Takács szerint már 2023 áprilisában látszott, hogy az ukránok rendelkezésére álló akkori erőkkel nem is lehetett a több irányú nyári offenzívát megvalósítani, mégis ezt választották, nagyrészt az ukrán politikai vezetés nyomására, ahelyett, hogy ezt a döntést a katonai vezetésre bízták volna.

Takács szerint a gyakorlat, hogy a politikai vezetés gyakran beleszól a katonai döntésekbe, ma is tetten érhető. Ezen kívül szerinte az ukrán hadászati vezetés szintjén is van kifogásolható hozzáállás: a Valerij Zaluzsnij helyére, az Ukrán Fegyveres Erők főparancsnoki posztjára tavaly februárban kinevezett Olekszandr Szirszkij stratégiai vezetőként gyakran közvetlen utasításokat ad taktikai kérdésekben, amelyek végrehajtása több szinttel lejjebb lévő vezetői feladat lenne. Ez aláássa a haderőn belüli bizalmat, és hosszabb idő alatt meghozott, rosszabb döntésekhez vezet operatív szinten.

„Az elöljárónak bíznia kell az alárendeltekben, hogy megértik és végrehajtják azt, amit mond, az alárendelteknek meg bízniuk kell az elöljáróban, hogy nem küldi őket fölöslegesen a halálba.” Ez a bizalom az ukrán haderőben egyre gyakrabban hiányzik, vélte Takács, így azonban akkor sem lehet eredményeket elérni, ha rendelkezésre áll a megfelelő haditechnika. Zaluzsnijra nem volt jellemző, hogy minden szinten ő akart kontrollálni, a stratégiai tervekre koncentrált, és ebben gyakran ellentartott a politikai vezetésnek is. Ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy Zelenszkij végül megvált az egyébként rendkívül népszerű főparancsnokától, aki alatt egyébként Szirszkij is eredményes volt, többek között ő vezette a sikeres harkivi ellentámadást 2022 nyarán.

Ember kéne, de abból van a legkevesebb

A katonai szakértő szerint legalább két gépesített lövészdandárra, egy tüzérdandárra és egy dróndandárra lenne szükség ahhoz, hogy ezt a keddre látszó, 11 kilométeres orosz kiszögellést elvághassák az ukrán védelmi erők. Ezzel Takács szerint a feladat biztosan teljesíthető lenne, legalábbis addig, amíg az oroszok nem tudnak itt újabb erőket felhalmozni.

Kérdés azonban, hogy honnan biztosíthatná ezt az erőt Ukrajna. Szóba jöhet Szumi, ahol az ukrán erők ellentámadásban vannak. Vagy Harkiv megye keleti részéről, Izjum és Kupjanszk térségéből tudnának átmozgatni erőket, ott viszont az oroszok próbálnak visszatérni az Oszkil folyón túli nyugati területekre. Pokrovszknál vannak még erőik, és a kamjanszkei víztározónál a 128-as dandár – ezek átcsoportosításával viszont itt gyengülne meg a védelem, esélyt adva az oroszoknak az előretörésre.

„De dönteni kell, különben rájuk omlik az egész” – mondta Takács az ukránok nehéz helyzetéről. Ráadásul ennek a döntésnek már 48 órával korábban meg kellett volna születnie, az idő nagyon sürget, márpedig „a dandár szintű átcsoportosításhoz 2-3 napra előre kell látni”.

Takács az oroszok mostani előretörését a negyedik éve tartó háború két korábbi eseményéhez tudta hasonlítani: 2024 júniusához, amikor az orosz erők Pokrovszk alá értek és 2022 májusához, amikor Luhanszk megye nyugati kiszögellése, Szeverodonyeck–Liszicsanszk irányában törtek előre. Igaz, erre 2022-ben még volt válasza az ukrán hadseregnek a front más pontján, a már említett Harkiv és Herszon térségében. „Ahhoz, hogy az ukránok ezt a mostani támadást visszaverjék, olyat kellene mutatniuk, amilyet 2022 ősze óta nem láttunk tőlük.”