Donald Trump elnökválasztási győzelme után egy sor európai vezető, köztük Orbán Viktor neve felmerült, mint aki Európa „Trump-suttogója” lesz, és a legjobb munkakapcsolatot alakítja ki az új amerikai elnökkel. Továbbra is sokan pályáznak erre a címre, de az biztos, hogy a Trumppal a közös hangot leginkább megtalálók közé tartozik az a hét vezető, akik hétfőn elkísérték Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt a kulcsfontosságú washingtoni találkozójára. A Fehér Házban aztán Zelenszkij mellett heten hízelegtek felváltva az amerikai elnök híresen nagy egójának, miközben óvatos, de határozott nyomásgyakorlással igyekeztek elérni céljukat: biztonsági garanciákat adni Ukrajnának.
Az európaiak és Vlagyimir Putyin azon harcolnak, hogy melyikük tudja befolyásolni Trumpot – értékelte a helyzetet Thomas de Waal, a Carnegie Europe külpolitikai intézet vezető kutatója. Nem véletlen, hogy az orosz és az amerikai elnök között Alaszkában lezajlott pénteki találkozó után az európai vezetők a már betervezett programjaikat példátlan gyorsasággal lemondva siettek Washingtonba.
És az sem véletlen, hogy kik jelentek meg a Fehér Házban. Nem az számított, hogy a legnagyobb országok vezetői, vagy a legtapasztaltabb államfők vegyenek részt a találkozón. A legfontosabb szempont az volt, hogy kik vannak a legjobb viszonyban a személyes kapcsolatokat mindennél fontosabbnak tartó amerikai elnökkel, és ebből a szempontból egy igazi európai álomcsapat érkezett Washingtonba.
A New York Times „diplomáciai mesterkurzusként” értékelte azt, amit aztán a Fehér Házban bemutattak abból a szempontból, hogy miként kell levenni a lábáról az amerikai elnököt. A vezetők egymás után udvarolták körbe a hízelgésre fogékony Trumpot, finoman, de határozottan jelezve, hogy mik azok a kérdések, amik a legfontosabbak nekik, és amikből nem hajlandók engedni. A nyílt szembeszállás helyett javaslataikat a nagy egyetértés és méltatás közepette mintegy mellékesen adagolták.
Kijutott az oda-vissza dicséretekből
A Zelenszkijjel folytatott négyszemközti megbeszélés után az európaiakkal kibővített találkozó elején Trumpnak mindenkihez volt egy kedves szava: a francia elnökről, Emmanuel Macronról azt mondta, az első naptól kezdve kedveli, és azóta csak jobban, „ami nagyon szokatlan”, a német kancellárt, Friedrich Merzet nagyra becsült emberként és személyes barátjaként írta le, Giorgia Meloninak ennél kevesebbel kellett beérnie, mégpedig hogy fiatal kora ellenére régóta Olaszország kormányfője. Keir Starmer brit kormányfő a baráti ország vezetője jelzőt kapta. Alexander Stubbot ugyan nem találta meg elsőre a vele szemben ülők között Trump, de azt mondta, hogy nagyon örül a finn elnök részvételének, értékeli eddigi munkáját.
Ursula von der Leyenről kiemelten beszélt Trump, mondván, az Európai Bizottság elnöke, „talán a legnagyobb hatalmú a srácok között, nem is tudom” – az amerikai elnök jellemzése az Európai Bizottság elnökéről tehát éles ellentétben van Orbán Viktor véleményével –, majd megemlékezett arról, hogy a közelmúltban nagyon fontos kereskedelmi megállapodást hoztak össze. A dicséretből nem maradt ki a NATO főtitkára, Mark Rutte sem, aki már Trump első ciklusa alatt, holland kormányfőként került közel az amerikai elnökhöz.
Közben egy-egy bekapcsolt mikrofon is felhívta a figyelmet arra, hogy milyen bensőséges viszonyban van Macron és Meloni az amerikai elnökkel. A francia államfő esetében azt vette fel egy érzékeny mikrofon, ahogy Trump azt súgta oda neki, Putyin „megállapodást akar kötni az én érdekemben, érted? Akármilyen őrültségnek is hangzik”. Melonit pedig a tárgyalás megkezdése előtt vette fel egy mikrofon, ahogy kedélyesen csevegett Trumppal arról, hogy az amerikai elnök mennyire imád a sajtóval beszélni. Majd azt súgta a fülébe, hogy szerinte jobb lenne, ha az újságírók nem tehetnének fel kérdéseket, mert „túl sokan vagyunk, és túl sokáig tartana”.
Azok a biztonsági garanciák
A meghívottak nem győzték megköszönni Trumpnak, hogy összehozta a találkozót, meg általában az eddigi béketörekvéseit. A köszönömök között a valódi üzenet azonban az Ukrajnának biztosítandó biztonsági garancia kidolgozásának szükségessége volt, amit szinte mindannyian hangsúlyoztak.
A találkozó után Trump kijelentette, hogy „nagyon jó találkozóm volt a tisztelt vendégekkel”. Az ugyanakkor egyelőre kérdéses, hogy milyen gyakorlati lépések követhetik a hétfői megbeszéléseket: az nem derült ki, hogy pontosan mi lenne a biztonsági garancia tartalma – Zelenszkij Trumpra hivatkozva azt mondta, ez tíz napon belül lesz megismerhető, amikor is írásos formába is foglalják ezeket. Trump a közösségi oldalán közzétett posztban arról is írt, hogy az Ukrajnának nyújtandó biztonsági garanciákról tárgyaltak, hogy mit fognak adni az európai országok az Egyesült Államok koordinálásával.
Trump hétfőn kizárta, hogy az Egyesült Államok katonákat küldjön majd Ukrajnába, viszont a légi támogatás lehetőségét felvetette. A Fox Newsnak adott interjúban azt mondta, hogy az európaiak – Franciaország, Németország és Nagy-Britannia – katonákat akarnak küldeni Ukrajnába. De Trump szerint ez nem lesz probléma, noha az oroszok éppen a hétfői találkozóra időzítve újra hangsúlyozták, hogy ellenzik NATO-katonák Ukrajnába vezénylését az országnak adott biztonsági garanciák részeként.
Nézzük, a hét vezető közül ki hogyan került közel Trumphoz!
Emmanuel Macron, a tapasztalt Trump-suttogó
A francia elnök már Donald Trump első elnöksége alatt megtanulta, hogyan kell a dicséret és szembeszállás kényes elegyével kezelni az amerikai elnököt, akivel kifejezetten barátságos viszonyt sikerült kialakítania. Emmanuel Macron már első, 2017-es találkozásukkor megvillantotta taktikáját híressé vált kézfogásukkal, amiben egyszerre volt benne a barátságosság és keménykedés. A két államfő ujjai már fehéredni kezdtek a szorításban, és amikor Trump már szabadulni akart volna, a francia elnök nem engedte.
Macron később a francia sajtónak elismerte, hogy ez jól megfontolt stratégia része volt, amivel azt akarta megmutatni, hogy nem lehet könnyedén félrelökni. Ki is vívta Trump tiszteletét, aki a 2024-es amerikai elnökválasztás alatt intelligenciáját és kemény tárgyalási képességeit dicsérte.
Macron az elsők között gratulált Trump újabb elnökválasztási győzelméhez, jelezte, hogy készen áll együtt dolgozni vele, ahogy négy éven át tették, és a tűzvész után újjáépített Notre-Dame újranyitási ünnepségére is meghívta. Macron végül az első európai vezető lett, aki meghívást kapott a Fehér Házba. A februári találkozón barátságosan dicsérte Trump vezetői képességeit, négyszer is „kedves Donaldnak” nevezte. Viszont közben nem hagyta, hogy Trump elnyomja, és nem volt rest szembeszállni vele, és félbeszakította az amerikai elnököt, hogy kijavítsa, amikor csúsztatott Ukrajnáról.
Macron ott van azon belső körbe sorolható vezetők között, akiknek megadatott a Trumppal való magántelefonozgatás privilégiuma is. A Politicónak megszólaló egyik forrás szerint Macronnal különösen jó a viszonya Trumpnak, ami a hívások során is megjelenik: „Furcsán szórakoztató volt, Trump azt mondta: »Emmanuellllll«, és nagyon megnyomta az L-t, mire Macron azzal felelt: »Donaldddddd«, és megnyomta a D-t. És ez kábé így ment oda-vissza.”
Manapság ő az egyik olyan nyugati vezető, aki meg tud fogalmazni az amerikai (kül)politikával élesen szemben álló véleményeket is. Amikor júliusban bejelentette, hogy Franciaország önálló államként ismerné el Palesztinát az ENSZ szeptemberi közgyűlésén, Trump tőle szokatlanul elnézően ennyit reagált, Macront fényezve: „Ő egy nagyon jó srác, kedvelem. De ennek a nyilatkozatnak nincs súlya”.
Giorgia Meloni, az ideológiai pár
Az ideológiai közelség miatt Orbán Viktor mellett széles körben az olasz kormányfőt tartották a legesélyesebbnek arra, hogy jó kapcsolatokat építsen ki Donald Trumppal. Az erősen nacionalista, a Trump híveihez hasonlóan a nyugati civilizáció megvédését fontosnak tartó, bevándorlásellenes, és woke-nak nevezett értékek ellen küzdő Giorgia Meloni sikerrel is járt.
Meloni a Notre-Dame megnyitója mentén tartott vacsorán találkozott személyesen Trumppal, akit sikerült annyira lenyűgöznie, hogy az amerikai elnök alig győzte dicsérni az energiával teliként jellemzett olasz kormányfőt. Meloni január elején az elnök floridai birtokán, Mar-a-Lagóban járt. Trump „fantasztikus nőként” dicsérte, aki „viharként söpört végig Európán”, és az egyetlen európai vezető lett, akit meghívtak Trump beiktatási ünnepségére.
Trump emberei értékes közvetítőként kezdték el látni az EU felé, aki az egész kontinens nevében tud tárgyalni az amerikai elnökkel, noha nem mindenben értettek egyet. Az egyik az ukrajnai háború, Meloni ugyanis Kijev egyik legerősebb támogatójának és Putyin egyik legkeményebb ellenzőjének számít. Amikor fontos, az euroszkeptikusként ismertté vált Meloni kész az Unió érdekében fellépni: például a Trumppal tartott kétoldalú fehér házi találkozója előtt, amin az EU-ra kivetett vámok volt a fő téma, szorosan együttműködött Ursula von der Leyennel, az Európai Bizottság elnökével.
Keir Starmer, a baloldali brit barát
Az ideológiai közelség már közel sem mondható el Keir Starmer munkáspárti brit kormányfőről, akinek ennek ellenére sikerült kifejezetten jó munkakapcsolatot kialakítani Trumppal. „Kicsit liberálisabb nálam, de kedvelem” – mondta júliusban az amerikai elnök Starmerről, akit „nagyon jó emberként” jellemzett, és akivel nagyon jó a kapcsolata. Szerinte Starmer nagyon jó munkát végez, emellett erős emberként jellemezte, akit nagyon tisztelnek. Még a feleségét is dicsérte, kijelentve, hogy „tökéletes felesége van, amit nem könnyű elérni”.
Bár a brit választók döntő többsége rossz véleménnyel van Trumpról, a brit kormányfő megállta, hogy belpolitikai okokból nyíltan támadja az amerikai elnököt, szintén arról beszélt júliusban, hogy jó személyes kapcsolata van Trumppal, ami a közös családi értékeken alapul. Közölte azt is, hogy először tavaly nyáron beszéltek egymással, amikor a Trump elleni merényletkísérlet után felhívta. Trump pedig azután hívta fel Starmert, hogy testvére, Nick karácsonykor meghalt. Trump egójára játszva Starmer márciusban, a Fehér Házban még egy meghívót is átadott neki III. Károly királytól, az állami meghívást pedig Starmer „történelmi eseményként” jellemezte.
A Politico szerint a brit kormány hónapokon át készült Trump elnökségére, és arra, hogyan tudnak majd minél jobban együttműködni vele. Főként a Trumppal híresen jól kijött volt japán kormányfő, Abe Sinzó módszereit tanulmányozták. Külügyminisztere már jó előre elkezdett kapcsolatokat kiépíteni republikánus politikusokkal, kabinetfőnöke pedig decemberben Trump kabinetfőnökével, Susie Wilesszal folytatott megbeszéléseket.
Mark Rutte, a holland sármőr
Tavaly év elején az egyik legesélyesebb jelöltként kezdték el emlegetni a NATO főtitkári pozíciójára Mark Rutte egykori holland kormányfőt, akinek az egyik legnagyobb előnye pont az volt, hogy nagyon jól tudja kezelni Trumpot. Ezzel egy másik olyan főtitkárt, a norvég Jens Stoltenberget váltott fel, akit szintén Trump-kompatibilisként emlegettek.
A leghosszabb ideig hatalmon maradt holland kormányfő – akit „teflonként” és Houdiniként kezdtek el emlegetni, mert egy botrány sem ragadt rá – 2018-ban érdemelte ki a „Trump-suttogó” becenevet, amikor egy NATO-csúcson oldott meg egy kényes helyzetet. Trump akkor arról kezdett el fennhangon beszélni, hogy „a saját útjukat fogják járni”, amennyiben más országok nem kezdenek el többet költeni a hadseregükre, és Rutte volt az, aki megmentette a helyzetet azzal, hogy biztosította az amerikai elnököt, a kiadások emelkedtek – és ami még fontosabb, Trump volt az, akinek ezt sikerült elérnie.
Rutte a júniusi NATO-csúcson mutatta be egyik taktikáját, amikor az amerikai elnök nagyzoló szavajárását idéző hízelgő üzenetben gratulált Trumpnak az Irán ellen végrehajtott bombázás miatt, és csak „apucinak” nevezte. A csúcs után pedig Trump sikereként jellemezte, hogy a NATO-tagállamok beleegyeztek a védelmi kiadásaik növelésébe, amit egy másik amerikai elnök sem tudott elérni. A taktika működött. Trump a hágai találkozó után kijelentette, hogy „ez egy hatalmas csúcs volt, nagyon élveztem”, és külön kiemelte Ruttét, aki szerinte fantasztikus volt.
Rutte ugyanakkor nem fél szemtől szembe megmondani neki, ha azt gondolja, hogy az amerikai elnöknek nincsen igaza, és ez Trumpra „nagyon üdítően hat” – mondta a Politicónak Gordon Sondland, aki Trump első elnöksége alatt EU-nagykövetként szolgált.
Alexander Stubb, a golfozó finn jégtörő
„Én megmondtam”, hogy a golftudás jól fog jönni – írta az egyetemistaként profi golfkarrierről álmodozó Alexander Stubb apja a finn elnöknek. Az üzenet akkor érkezett, amikor Stubb március végén Trumppal golfozott az amerikai elnök floridai birtokán.
Stubb golftudása – amit a találkozó előtt egy kis gyakorlással frissített fel – lenyűgözte Trumpot, és a finn politikus ezen keresztül minden más európai vezetőnél jobb kapcsolatot alakított ki az amerikai elnökkel. Stubbnak nemcsak arról sikerült meggyőzni az amerikai elnököt, hogy a finn jégtörő hajók a legjobbak a világon, hanem arról is, hogy Putyinban nem lehet megbízni.
A Wall Street Journal beszámolója szerint azóta Stubb és Trump heti rendszerességgel beszélnek, vagy küldenek egymásnak üzeneteket, és annyira jó lett az együttműködés kettőjük között, hogy nyár közepére már amerikai politikusok is hozzá fordultak segítségéért, amikor erősebb szankciókat akartak elérni Oroszországgal szemben. Zelenszkij pedig júliusban Stubbnak köszönte meg, hogy segített kapcsolatokat kiépíteni Trumppal.
Friedrich Merz, aki az üzleti életből érkezett
A hízelgés és a kemény tárgyalások elegyét alkalmazza Friedrich Merz német kancellár is, aki azután került hatalomra, hogy a Trump-kormányzat magas rangú tagjai szokatlanul erős hangon támadták a német demokráciát és szólásszabadságot. Merz a magánszektorban szerzett tapasztalatait felhasználva tudott jó személyes kapcsolatot kialakítani a szintén az üzleti világból érkezett Trumppal, ahogy azt a választási kampánya alatt ígérte.
Merz éveken át a BlackRock amerikai befektetőcégnél dolgozott felsővezetőként, és karrierje során több mint 150 alkalommal utazott az Egyesült Államokba, jól ismeri az amerikai üzleti életet, meg is találta a hangot Trumppal. A német sajtónak arról beszélt, hogy jól tud beszélgetni vele.
A hízelgést ő sem hagyta ki, amikor Trump kétoldalú találkozón fogadta a Fehér Házban, személyes ajándékot is vitt neki: az elnök nagyapjának németországi születési bizonyítványának aranykeretes másolatát. Ugyanakkor kiáll országáért, megválasztása után azonnal védelmébe vette a német demokráciát az amerikai támadásoktól.
Ursula von der Leyen, a kulcs az európai gazdasághoz
Trump hatalomra jutása után sokan aggódtak amiatt, hogy az Európai Bizottság elnöke ellenséges viszonyban lesz az amerikai elnökkel, mert, ahogy azt két európai diplomata mondta tavaly decemberben a Politicónak, túlságosan közeli kapcsolatban állt Joe Biden előző amerikai elnökkel. A Trump vámjai mentén zajló tárgyalásokon azonban sikerült kivívnia az amerikai elnök tiszteletét.
Májusban egy telefonbeszélgetés során győzte meg Trumpot az EU-re kivetendő vámok elnapolásáról. Július végén pedig sikerült egyezségre jutnia Trumppal az EU és az Egyesült Államok közti kereskedelmi megállapodásról, amit az amerikai elnök minden idők legnagyobb megállapodásának nevezett. Ezzel az Egyesült Államok általános, 15 százalékos vámot vetett ki az EU-s árukra.
A „kemény tárgyalófélként” dicsért amerikai elnökkel folytatott utolsó megbeszélések előtt közölte, hogy „ha sikeresek leszünk, ez lesz a legnagyobb üzlet, ami mindketten valaha megkötöttünk”. Amit aztán Trump többször is megismételt. Trump egyébként a megegyezés előtt elismerően beszélt az EB-elnök munkájáról: „Ursula fantasztikus munkát végzett nekik [az EU-nak], nem nekünk, de nagyszerű munkát végzett. Mi is nagyra becsüljük őt.”
Jól mutatta, hogy mennyire sikerült a kegyeibe férkőznie, hogy Trump hétfőn már úgy jellemezte a megbeszélések után egy posztjában, mint „az Európai Bizottság kiváló és nagyra becsült elnöke”, akivel megbeszélték az elrabolt ukrán gyerekek ügyét. Az ukrán elnök korábban egy levelet adott át Trumpnak a feleségétől, és dicsérte Melania Trump Putyinnak írt levelét is, amelyben az Ukrajnából elhurcolt gyerekek sorsát firtatta.
