Mit keres Szijjártó és Fico egy olyan katonai parádén, amin Putyin és Kim Dzsongun is részt vesz?

Kim Dzsongun és Vlagyimir Putyin orosz elnök mellett Szijjártó Péter is részt vesz a szeptember 3-án rendezett győzelem napi parádén Pekingben. Az eseményen az európai uniós tagállamok közül a legmagasabb szinten mégsem Magyarország, hanem Szlovákia képviselteti magát, Robert Fico kormányfővel. Utóbbi annyiban nem is meglepő, hogy Fico vezetésével Szlovákia is erősítené a kínai kapcsolatokat.

A pekingi győzelmi napi parádé egy nagyszabású katonai felvonulás, amelyet Kína a második világháborúban Japán felett aratott győzelmének emlékére rendez. Az orosz győzelmi parádéval ellentétben a kínait nem minden évben rendezik meg.

A díszszemle fő célja a hazafias érzelmek megerősítése és a kínai hadsereg erejének demonstrálása. De Peking ezzel az eseménnyel üzeni a nemzetközi közösség felé, hogy globális, megkerülhetetlen játékos. A nyugati sajtó a parádét egyértelműen a Kína vezette „globális dél” erődemonstrációjának tekinti, amely alternatívát kíván nyújtani a nyugati világrenddel szemben. Kétségtelen, hogy a találkozó lehetőséget biztosít Hszi Csin-ping számára, hogy szövetségi rendszert építsen ki a nyugati befolyás ellen. A kínai állami média által készített, a parádét népszerűsítő anyagok nem mellesleg Hszi Csin-ping kultuszát építik, ezzel legitimálva a kínai rezsim autoriter természetét.

A parádé arra is lehetőséget ad, hogy Kína növekvő katonai erejét és modernizált hadseregét mutassa be. A kínai állami média szerint „meglepetésekre” is lehet számítani, és az elemzők aggódnak az olyan, eddig nem látott fegyverek bemutatása miatt, mint a hiperszonikus rakéták, lopakodó drónok és hadihajók. Ehhez hozzátartozik, hogy az amerikai elemzők különösen aggódnak a kínai haditengerészet gyors fejlődése miatt. Kína sokkal gyorsabban épít hadihajókat, mint az USA, és ez egyre komolyabb fenyegetést jelent.

Kína szoros kapcsolatokat ápol Oroszországgal és Észak-Koreával, ami egyértelműen a Nyugat ellensúlyozására irányuló stratégia része.

Hszi Csin-ping és Putyin rendszeresen találkoznak, Kína pedig éppen az orosz–ukrán háború kitörése óta lett kulcsfontosságú gazdasági támogatója Oroszországnak. Kína és Oroszország új gázvezetékprojektekben is együttműködik, ami tovább erősíti a gazdasági függőséget. A kínai import növeli az orosz gazdaság ellenálló képességét a nyugati szankciókkal szemben. Azokkal a szankciókkal szemben, amelyekről Orbán és Szijjártó is rendszeresen azt hangoztatja, hogy nem működnek.

Az észak-koreai diktátor, a pekingi katonai parádéra páncélozott vonattal érkező Kim Dzsongun és Hszi Csin-ping is rendszeres kapcsolatban van, részt vesznek közös katonai parádékon, így demonstrálva a három ország (Kína, Oroszország, Észak-Korea) közötti szorosabb együttműködést, amely számukra a Dél-Korea, Japán és az Egyesült Amerikai Államok szövetsége elleni ellensúlyként szolgál. A kapcsolat nem csak politikai, mivel Észak-Korea külkereskedelmének 85-90 százaléka Kínán keresztül zajlik.

Az, hogy Szijjártó és Fico jelen lesz, egyrészt meglepő, másrészt nem. Meglepő, mert bár alacsonyabb rangban Bulgária is képviseli magát, az ukrajnai háború és Oroszország részvétele miatt a legtöbb nyugati vezető távol marad a rendezvénytől. Viszont azért nem meglepő, mert az EU-n belül a többi tagállammal ellentétben Magyarország és Szlovákia is barátibb hangot üt meg Oroszországgal, miközben szoros kapcsolatokra törekszik Kínával – és ez bizonyos mértékig Bulgáriára is igaz.

Bulgária szintén részt vesz a kínai „Egy út, egy övezet” kezdeményezésben. Utóbbiban több európai állam is részt vesz, de eltérő aktivitással. Míg például Magyarország és Szerbia aktívan együttműködnek Kínával a nagyszabású infrastrukturális projektekben, addig mások – mint például Olaszország – csak diplomáciai okokból léptek be, később pedig csökkentették részvételüket vagy hivatalosan ki is léptek a kezdeményezésből.

Robert Fico kormányzása alatt a pekingi vezetés arra ösztönzi a kínai vállalatokat, hogy fektessenek be Szlovákiában, különösen az új energia, az infrastruktúra és az autóipar területén. Fico tavaly Kínába látogatott, ahol Hszi Csin-ping elnökkel és Li Csiang miniszterelnökkel is találkozott, és megállapodtak a kétoldalú kapcsolatok stratégiai partnerségi szintre emeléséről. Ennek egyik konkrét jele egy dél-szlovákiai, nagysurányi kínai akkumulátorgyár építése, amelyet a szlovák kormány stratégiai beruházásnak minősített. Emellett tárgyalások zajlanak egy közvetlen repülőjárat bevezetéséről Szlovákia és Kína között.

A szeptember 3-i pekingi látogatás bejelentéséről szóló magyar külügyminisztériumi közlemény szerint Szijjártó a magyar–kínai gazdasági együttműködés fejlesztéséről fog tárgyalni Kínában. A minisztérium közleménye szerint Szijjártó arról beszélt, mielőtt útnak indult Pekingbe, hogy a jelenlegi gazdasági, biztonsági és társadalmi feszültségek és válságok oda vezettek, hogy a világ ismét megindult a blokkosodás irányába. „Ez nem jó, a blokkosodás abszolút ellentétes Magyarország érdekeivel. Mi, magyarok, abban vagyunk érdekeltek, hogy újra egy kölcsönös tiszteleten alapuló globális együttműködés jöjjön létre.”

Az EU-ban különutasnak számító, Oroszország és Kína felé barátinak mondható orbáni külpolitika egyik mantrája a „konnektivitás”. Orbán szerint Magyarország nem kíván besorolni a most kialakuló két félvilággazdaság egyikébe sem. Elveti, hogy lenne kizárólag nyugati meg keleti világgazdaság, hiszen Magyarországnak mind a két félben ott kell lennie – vallja. Kérdés, hogy ez egyensúlyozás-e, vagy Orbán már elbillent az egyik, történetesen a keleti blokk irányába. Mert amíg Brüsszelt gyakorlatilag vég nélkül ekézi a kormánypropaganda, addig a keleti despotákkal kifejezetten szívélyes.

Persze Kínával nemcsak Magyarország vagy Szlovákia fűzte szorosabbra a viszonyt, de ugyanígy partnerük Németország, Franciaország és az Egyesült Királyság is, ezek az államok hagyományosan Kína legfontosabb kereskedelmi partnerei Európában. A 2000-es évek óta a gazdasági kapcsolatok folyamatosan erősödnek, a Németország és Kína közötti kereskedelem volumene kiemelkedő, a német autógyártók nagyban függenek a kínai piactól. Emellett Spanyolország és Norvégia is építgeti a kínai kapcsolatait, akárcsak Olaszország, bár Giorgia Meloni olasz miniszterelnök inkább egyensúlyozni próbál az Egyesült Államok és Kína között.

Azonban az is igaz, hogy az EU-n belül Magyarország vált az egyik legfontosabb kínai befektetési célponttá, különösen az elektromos autó iparban. 2023-ban az Európába irányuló kínai közvetlen külföldi befektetések 44 százaléka Magyarországra érkezett és itt zajlik a Budapest–Belgrád-vasútvonal projektje is.

Mindezek ellenére az Európai Bizottság inkább a de-risking (kockázatmentesítés) politikáját követné Kínával szemben. Ez egy olyan gazdasági stratégia, amelynek célja az EU gazdasági függőségének csökkentése a globális partnerektől, de főleg Kínától. A de-risking nem jelenti a gazdasági kapcsolatok teljes megszakítását, hanem a kockázatos területeken a függőségek tudatos mérséklését. Ilyen kockázatos területnek számítanak például a kritikus nyersanyagok, a gyógyszerek és félvezetők piacai. Ezzel az EU a saját sebezhetőségét csökkentené. Az EU-s döntéshozók úgy vélik, hogy egy esetleges geopolitikai konfliktus vagy egy globális ellátási láncban bekövetkező zavar súlyos gazdasági következményekkel járna Európa számára.

A magyar kormány által rendszeresen kipécézett Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke ennek a de-risking politikának az egyik legfőbb szószólója. Több beszédében is hangsúlyozta, hogy az EU-nak sokszínűbbé kell tennie a beszállítói láncait, és belső kapacitásokat kell építenie a kritikus technológiák és termékek terén. Ugyanakkor ennek a stratégiának a megítélése tagállamonként eltérő. Németország, mint Európa legnagyobb gazdasága, amely szoros gazdasági kapcsolatokat ápol Kínával, pragmatikus megközelítést alkalmaz. A balti államok és az Egyesült Államokhoz közelebb álló országok viszont általában keményebb fellépést szorgalmaznak.

Az, hogy Donald Trump lett az Egyesült Államok vezetője, Kína és az EU kapcsolatára is hatással lehet. A korábbi amerikai adminisztráció kritikusan viszonyult a Kínával való európai kapcsolatok elmélyítéséhez, Washington többször is arra szólította fel európai partnereit, hogy vegyék figyelembe a nemzetbiztonsági kockázatokat és a gazdasági függőség veszélyeit – ilyen figyelmeztetéseket Orbánék, sőt még egyes NER-es oligarchák is kaptak a Biden-adminisztrációtól.

Azonban a mostani amerikai vezetés, amely sokkal inkább a kétoldalú megállapodásokra fókuszál, valószínűleg csökkenti a multilaterális intézményeken keresztül érkező politikai nyomást. Ez a trumpi politikai irányvonal sokkal közelebb áll az Orbán-kormány külpolitikai megközelítéséhez. Mindez azt is jelenti, hogy Szijjártóék úgy látják: nincs kockázat abban, ha a magyar külügyminiszter Kim Dzsongun és Putyin társaságában egy olyan díszszemlét tekint meg, amely részben éppen a Nyugattal szembeni blokkosodást szimbolizálja.