Biciklihiány, zsúfolt vonatok és fantombuszok: megbénította Londont a metrósztrájk

Teljesen megbénult London közlekedése a héten, miután a város metrórendszerének dolgozóit képviselő szakszervezet ötnapos sztrájkot hirdetett. A londoni metró 11 vonalának nagy részén egyáltalán nem, vagy ritkítottan jártak a szerelvények.

A munkabeszüntetés különösen érzékenyen érinti Londont, a metróhálózat többmilliós forgalmat bonyolít, napi átlag négymillió utazást regisztrálnak. Emberek százezrei kényszerültek alternatív közlekedési módokat találni, többször katasztrofális eredménnyel: rég nem látott dugók, soha meg nem érkező buszok és bérbicikli-hiány jellemezte a sztrájk első napjait.

Vasárnaptól kezdve a szakszervezet közel 10 ezer tagja nem vette fel a munkát, és megállapodás híján péntekig nem is fogják. A helyzetet súlyosbítja, hogy a sztrájkkal párhuzamosan több londoni vasútvonalat is felújítanak, míg a London keleti részét kiszolgáló könnyűvasút (DLR) dolgozói a metrósokétól független vitájuk miatt sztrájkoltak kedden és csütörtökön.

A metró dolgozói a bértárgyalások zátonyra futása miatt döntöttek a sztrájkról. A béremelés mellett a kötelező munkaórák csökkentését követelték. Munkáltatójuk a béremelésbe még bele is ment volna, a 32 órás munkahétre azonban nem tudtak igent mondani.

Késő, kimaradó, tömött buszok, dugók és biciklihiány

A metrókimaradások következményeire előre figyelmeztetett a Transport for London londoni közlekedésért felelős önkormányzati szervezet (TfL), amely a buszjáratok sűrítésével próbált meg segíteni a helyzeten. Azonban ez sem volt elég a káosz elkerüléséhez: a teletömött buszok sokat késtek, kihagytak megállókat, vagy az összecsúszott menetrend miatt el sem indultak.

Erről beszélt Delia Észak-Londonból, aki még sosem tapasztalt ilyen késéseket a városban. „Évtizedek óta busszal járok, de ilyen hosszú ideig még nem kellett várnom” – mondta az idős nő, aki mozgássérültként nem használja a metrót. Delia saját bevallása szerint nem ismerte a sztrájk részleteit, de így is támogatja azt.

Az autós közlekedés sem ment sokkal gördülékenyebben, sokan panaszkodtak teljesen bedugult utakra és megnövekedett utazási időkre. A helyzetet komplikálta a nemrég bevezetett ULEZ-szabályozás (Ultra Low Emission Zone, azaz ultraalacsony kibocsátási zóna), amely korlátozza a londoni belvárosban közlekedő autók típusait, illetve Sadiq Khan polgármester halálos balesetek megelőzését célzó Vision Zero terve, amely maximum 20 mérföldes (kb. 32 km/órás) sebességet engedélyez London központjának legtöbb részén.

Taxikat és Ubert is nehezebben lehetett fogni, sokaknak egyáltalán nem is sikerült, vagy ha igen, a megszokott áraknál jóval drágábban. Az Uber előre figyelmeztette a felhasználókat, hogy a megnövekedett kereslet miatt magasabbak lesznek a viteldíjak. Az utazások ára a normál szint többszörösére emelkedett, esetenként akár 50 fontot (kb. 22 700 forint) is elkérhettek egy nyolc kilométeres szakaszra a városban.

Azoknak sem volt több szerencséjük, akik bérelt biciklivel próbáltak közlekedni a városban. A népszerű Lime-biciklikből több helyen hiány alakult ki, míg máshol egymás hegyén-hátán feküdtek a leparkolt bringák. A biciklik ráadásul az utakon is gondot okoztak. A város nagy részén nincsenek külön biciklisávok, hanem a buszsávban vagy az autókkal együtt kell közlekedniük a kerékpárosoknak. Ez viszont sok helyen jelentősen lelassította a forgalmat, ami tovább növelte az utazók dühét.

A közösségimédia-felületek ennek megfelelően tele vannak a londoni utakat ellepő biciklikkel, és az ezt támogató, vagy éppen az erről panaszkodó helyiekkel. A Lime adatai szerint 50 százalékkal nőtt az utazások száma a csúcsforgalmi időszakban hétfőn és kedden.

Az extra terhelés másik része a város magasvasúti rendszerére hárult, ahol a zsúfolt szerelvények mellett késések is előfordultak. Szintén megnövekedett a sztrájkban nem érintett Elizabeth-vonalon utazók száma, amely metrónak ugyan metró, de az üzemeltetését egy japán cég végzi, nem az önkormányzat. A TfL azt írta, az Elizabeth-vonalon és a magasvasutakon 23, míg a buszjáratokon körülbelül 12 százalékkal emelkedett az előző év azonos hétfőjéhez képest az utazások száma.

Órákkal tovább tartó utak

A figyelmeztetések ellenére többeket sokként értek a sztrájk következményei. Sarah kérdésünkre arra panaszkodott, hogy hiába indult a szokásosnál egy órával korábban, így se ért be időben a munkahelyére. Egy nonprofit szervezetnél dolgozik, és általában metróval megy a belvárosba. A héten azonban csak többszörös buszátszállással és extra fél óra sétával tudott bejutni.

Longin, aki biztonsági őrként dolgozik, azt mesélte, hogy amikor a lányával együtt vasárnap visszaért Londonba egy utazásból, teljesen sokkolta, mennyivel bonyolultabb lett a közlekedés. „Ahelyett, hogy Stanstedről beérve metróval hazamentünk volna, három busszal kellett mennünk. Órákkal tovább tartott, mint a metró.”

Néhány munkahely rugalmasan reagált a sztrájkokra, és felfüggesztették a kötelező bejárást a hétre. Többen azonban késésekről, elmaradt találkozókról számoltak be. Longin például azt mondta, a nővérként dolgozó felesége jóval korábban kelt fel reggelente, hogy beérjen a kórházba.

Irreális elvárások

A szakszervezet elvárásai közt nemcsak a fizetésemelés, hanem a munkahét lerövidítése, illetve a meglévő jegykedvezmények meghosszabbítása is szerepel. Bár a brit népesség hagyományosan támogatja a sztrájkokat, egyesek szerint a metró dolgozói azt kockáztatják, hogy elveszítik a lakosság szimpátiáját. A metróvezetők évi 65 ezer és 72 ezer font között keresnek, ami már most is a brit medián fizetés több mint kétszerese.

A sztrájk okozta káosz következtében például újra felmerült a vezető nélküli metrók ötlete, amit pár éve pont a szakszervezeti nyomás miatt ejtett a munkáspárti Khan. Ezzel párhuzamosan több jobboldali elemző is megpróbálta a szintén munkáspárti Keir Starmer miniszterelnökre hárítani a felelősséget, mondván, nem tudja kordában tartani a pártban nagy befolyással rendelkező szakszervezeteket. A kormány a maga részéről nem támogatta nyíltan a sztrájkot, hanem további tárgyalást sürgetett a felek között.

A megkérdezettek között is volt olyan, aki nem szimpatizál a sztrájkokkal. Sarah például úgy gondolta, a követelések nagy része túlzó, és arra számít, hogy további sztrájkok lesznek. Longin pedig azt mondta, nem támogatja a sztrájkot, mert a metróvezetők többet keresnek, mint ő vagy a kórházban dolgozó felesége 25 év tapasztalattal. „Nem tudják, milyen jó nekik, ezért még többet akarnak. Nem támogatom őket, de ha én lennék a helyükben, lehet, én is sztrájkolnék” – mondta.