„Ha meghalsz, mi is meghalunk a gyerekekkel” – családi tragédia áll a bőröndbe rejtett új-zélandi gyerekek halála mögött

Három évvel ezelőtt egy aucklandi család egy garázsaukción megvásárolt két bőröndöt. Valószínűleg ők sem gondolták, hogy a csomagok tartalmáról éveken át a fél világ sajtója cikkezni fog. Amikor ugyanis kinyitották a két táskát, abban két gyerek holttestére bukkantak. Már jó ideje halottak lehettek, így nehéz volt őket azonosítani. A rendőrségnek viszont sikerült visszafejtenie, hogy kié volt a két bőrönd, és ki lehet a gyilkos: a gyerekek anyja.

Az azóta nevet változtatott Ji Eun Lee 2018 óta Dél-Koreában élt, a gyerekeiről pedig évek óta senki sem tudott semmit. Az új-zélandi bírósági tárgyalás 2025 szeptemberében kezdődhetett el, miután Dél-Korea kiadta a nőt. Ezen végre kiderültek részletek az esetről.

A gyerekgyilkosság mögé nézve szomorú történet bontakozott ki a bírósági meghallgatásokon. A harmonikus családi életet megtörte, hogy a családfő rákbeteg lett, és néhány hónap alatt meghalt. A rokonok hiába próbáltak segíteni, az anya elszigetelődött, és végül nem kegyetlenség, hanem a kezeletlen mentális állapota vezetett a bűntetthez. Az esküdtszéknek azt kell eldöntenie, hogy a nő vajon beszámítható volt-e a gyilkosság idején.

A tanítónő kedvenc szülőpárosa voltak

A dél-koreai származású, de új-zélandi állampolgár Ji Eun Lee és férje, Ian Jo a templomi közösségükben ismerkedtek meg 2006 környékén. 2010-ben született meg lányuk, Yuna, 2012-ben pedig fiuk Minu. A családot ismerők szerint a szülők gondoskodók voltak, a gyerekek pedig jólneveltek és vidámak.

„Tulajdonképpen a szülők közül velük szerettem a legjobban együtt dolgozni

– mondta Mary Robertson, a gyerekek általános iskolai tanárnője, akit az elsők között hallgatott meg az aucklandi bíróság. – Gyönyörűen viselkedett, nagyon tisztelettudó volt, és összetartó baráti csoporthoz tartozott” – mondta a lányról, de a fiút is okos, mosolygós gyereknek írta le. Elmondása szerint Lee és Jo mindent megtettek, hogy a gyerekeik jól érezzék magukat. Külön figyeltek Minura, aki a szájpadhasadéka miatt kicsit beszédhibás is volt. Ennek ellenére gond nélkül beilleszkedett, a tanári kar pedig odavolt mind a két gyerekért.

A tanítónő szerint akkor állt be nagy változás a gyerekek lelkiállapotában, amikor az apjukat gyomorrákkal diagnosztizálták 2017 elején. A férfi elutazott Dél-Koreába, hogy ott kapjon kezelést a betegségére, míg a felesége Új-Zélandon maradt a gyerekekkel. A családfő csak akkor tért vissza a szigetországba, amikor már biztos volt, hogy gyógyíthatatlan a betegsége.

Az apa testvére, Jimmy Sae Wook Cho szerint a gyerekek anyja soha nem vitte el kórházi látogatásra Yunát és Minut. „Nem akarta, hogy megtudják, hogy az apjuk haldoklik” – vallotta Cho. Csak amikor már haldoklott, akkor sikerült meggyőzni Leet, hogy vigye be a férjéhez elbúcsúzni a gyerekeket. Ian Jo 2017 novemberében belehalt a betegségébe. Diagnózisa és a halála között nem telt el egy év.

A barátok beszámolói szerint ekkortájt Lee deaktiválta a közösségi oldalait, és nem nagyon lehetett vele kapcsolatba lépni. Egyeseket nem is értesített arról, hogy mikor temetik el a férjét, de még az akkor nyolcéves Yuna és hatéves Minu sem vett részt a búcsúztatáson. Sőt, az anyjuk azt se mondta el nekik egy ideig, hogy meghalt az apjuk. Robertson ekkortájt találkozott utoljára Leevel és a két gyerekkel. Az anya bement az iskolába, hogy tájékoztassa a tanárnőt a férje haláláról, és jelezte, hogy a gyerekek egy ideig nem mennek majd iskolába.

Utolsó találkozásukkor Robertson felajánlotta, hogy az iskola bármiben segít a családnak. „Csak figyelmeztettem, hogy a gyerekeknek barátokra, családra és a megszokott rutinra van szükségük ahhoz, hogy megbirkózzanak a helyzettel” – mondta, de az anya azt mondta neki, hogy boldogul. Lee azt tervezte, hogy elviszi Yunát és Minut nyaralni Ausztráliába, hogy egy kicsit jól érezzék magukat, és majd ezután közli velük, hogy az apjuk meghalt. Azt is fontolgatta, hogy nyaralás után vissza se térnek Új-Zélandra, hanem átköltöznek Dél-Koreába. Lee és Jo is onnan származott, és a nő családja támogatta volna őket a továbbiakban.

Robertson szerint Lee sírt, és látszott, hogy meg van rendülve, de azt is megjegyezte magában, hogy a körülményekhez képest jól kezeli a helyzetet. A tanítónő nem felejtette el a két diákját. 2018 szeptemberében még utánanézett az oktatási rendszerben, hogy beíratták-e őket valahová iskolába Új-Zélandon belül, de nem találta meg őket. Ennek alapján feltételezte, hogy a család végül tényleg Dél-Koreában kezdett új életet.

Cho áprilisban külön beszélt a sógornőjével arról, hogy miért nem járatja iskolába a gyerekeket fél évvel az apjuk halála után. „Azt mondta, hogy nincs energiája iskolába hordani a gyerekeket és arra figyelni, hogy ott mire van szükségük. Kérdeztem, hogy miben tudok segíteni, de azt mondta, hogy csak egyedül akar lenni” – mondta a gyerekek nagybátyja. A rokonok látták, hogy Lee depresszív, de ezt a gyász természetes velejárójaként könyvelték el. Emellett szerinte a nő mindig ingadozó lelkialkat volt. Ettől függetlenül sürgette őt, hogy kérje szakember segítségét, de Lee ezt elutasította. Cho azért biztosította róla, hogy ha bármi van, hívja őket, mellette állnak.

Cho és felesége utoljára 2018 áprilisában találkozott a gyerekekkel és Leevel. Júniusban, amikor újból családi összejövetelt akartak szervezni, az asszony már nem volt erre nyitott, de azt ígérte, hogy hamarosan jelentkezik. Amikor Cho néhány hét múlva elment a házához, meglepetésére már egy másik családot talált ott. Ekkorra a dél-koreai rokonok sem érték el Leet. A nő addigra megölte a gyerekeit, és álnéven Dél-Koreába költözött.

A szomszéd egyből felismerte a szagot

2022 augusztusában egy aucklandi család hátborzongató bejelentést tett a rendőrségen. Egy online raktáraukción megvásárolták egy kisebb, elhagyatott raktár tartalmát. A zsákmány két bicikli, néhány használati tárgy és két büdös bőrönd volt. A családapa azt hitte, hogy döglött patkány lehet a csomagokban, úgyhogy hazaérve inkább a kocsibeállón nyitotta ki az egyik poggyászt. Amikor kicipzárazta a táskát, még rettenetesebb lett a bűz, olyannyira, hogy azt még a család egyik szomszédja is megérezte. Mivel ő korábban krematóriumban dolgozott, ezért egyből felismerte a szagot.

A rendőrség azonnal kiszállt a kertvárosi utcába, és a családi ház elé felhúzott sátorban kezdték el megvizsgálni a bőröndök tartalmát. A szomszéd megérzése igaznak bizonyult, a két táskában magzatpózba kuporodott holttestek voltak. A méretük alapján rögtön tudni lehetett, hogy 6–9 éves gyerekek maradványait találták meg. A testek állapota alapján egyértelmű volt, hogy a két gyerek évek óta halott, de azt nem lehetett egyből megállapítani, hogy mi okozta a halálukat.

Ahogy akkori cikkünkben írtuk, a rendőrségnek elég hamar sikerült visszafejtenie, hogy honnan is származnak a bőröndök. Egyrészt a két csomagon szerepelt egy lakcím, ahová egy dél-koreai születésű, de új-zélandi állampolgárságú nő is be volt jelentve. Másrészt lenyomozták azt a kis raktárat, ahonnan a két bőrönd származott. A tárolót a Safe Storage nevű cég adta bérbe ugyanannak a dél-koreai nőnek, akinek a neve az említett lakcímmel kapcsolatban is felmerült. Mivel azonban 48 napja nem fizette ki a bérleti díjat, ezért a szerződés értelmében a raktárhelyiség tartalmát – amit nem lehetett átvizsgálni – árverésre bocsátotta a cég. Így került az aucklandi családhoz a két csomag.

Bár ekkor a rendőrség még nem hozta nyilvánosságra, hamar kiderült, hogy a két áldozat Yuna és Minu Jo. Az Interpol vörös kategóriás körözést adott ki a gyerekek anyja ellen. Egy hónappal a maradványok felbukkanása után, Dél-Koreában letartóztatták Ji Eun Leet, aki időközben Hakyung Leere változtatta a nevét. Az új-zélandi hatóságok kérvényezték a nő kiadatását, és gyilkosság miatt emeltek vádat ellene. Lee ekkor még tagadta a gyilkosságot. Azt mondta, hogy csak azért hajlandó visszatérni Új-Zélandra, hogy eltemethesse a gyerekeit.

Az anya mentális állapota a fő kérdés

Az aucklandi törvényszéken hétfőn kezdték el a Lee ellen folyó tárgyalást. A nő úgy döntött, hogy saját magát képviseli a tárgyaláson. Ugyanakkor két védőügyvéd ott van vele az eljárás idején, és hozzá is szólnak az ügy részleteihez.

Lee nem vallotta magát bűnösnek – vagyis inkább hallgatott, amikor erről kérdezte a bíró. De azt elismerte, hogy ő okozta a gyerekek halálát. Azzal védekezik, hogy a gyilkosság idején nem volt beszámítható állapotban. A New Zealand Herald szerint ez az első alkalom, hogy egy ilyen nagy horderejű ügyben nyilvános tárgyaláson felmerült az elmezavar miatti felmentés lehetősége. Családja és barátai elmondása alapján valóban labilis lehetett a gyilkosság idején, de az nem biztos, hogy nem volt beszámítható.

Lee egyik barátnője szerint a családfő halála előtti hónapokban Lee többször is beszélt arról, hogy ha a férje meghal, akkor ő és a gyerekek is meg fognak halni. Ian Jo is elég kiszámíthatatlanul viselkedett az utolsó időkben. A férfi egyszer megszökött a hospice-osztályról, és meglépett a felesége kocsijával, amikor az kiment a mosdóba. Lee egy ideig nem is érte el őt telefonon, az ápolók szerint teljesen össze volt törve. Ő és a kórházi személyzet is attól tartott, hogy Jo öngyilkos lesz.

„Ha te meghalsz, én is meghalok a két gyerekkel együtt” – írta sms-ben Lee. A férje erre jelentkezett. Később Lee azt állította a férjét kezelő pszichiátriai ápolóknak, hogy nincsenek komoly öngyilkossági gondolatai, csak a helyzet hozta ki belőle ezt a reakciót. Tisztában van vele, hogy a gyerekek életét nem ő birtokolja, és nem akarná őket megölni – állította a vele elbeszélgető szakembereknek. A Lee mellett álló ügyvéd szerint viszont mire a férje palliatív ellátásba került, a nő szépen lassan belecsúszott az őrületbe, és eluralkodott rajta a hit, hogy legjobb lesz, ha megöli saját magát és a két gyerekét.

A gyerekek anyai nagymamája is emlékezett arra, hogy a lánya sírt a telefonban, és azt mondta, hogy belehal, ha elveszíti a férjét. Lee állítólag azt is mondta az anyjának, hogy miután feléli a férje halála után kapott biztosítási pénzt, meg akar halni a gyerekekkel együtt. „Megértem, hogy így érzel, és miért gondolod ezt így. De ha meg akarsz halni, egyedül tedd meg. Őket hagyd meg nekem. Én gondoskodom róluk” – mondta az anyja Leenek. „Még angolul sem tudsz, hogy akarnál róluk gondoskodni?” – válaszolta erre Lee.

A férje halála és a gyerekek megölése között nagyjából hét hónap telt el, ami alatt a nő már eléggé leválasztotta a gyerekeket a rokonságról. Ezalatt állítólag sokat költekezett, elment a gyerekekkel nyaralni, aztán Dél-Koreában is voltak. Végül 2018 júniusában ölte meg Yunát és Minut, amikor visszatértek Új-Zélandra.

A boncoláskor kiderült, hogy a gyerekek valószínűleg nem erőszakos halált haltak, mivel nem volt jele sérülésnek a testükön. Azonban mindkét gyerek szervezetében nortriptilin-tartalmú antidepresszáns maradványait fedezték fel. Azt nem lehet megállapítani, hogy az antidepresszáns ölte meg a gyerekeket, vagy csak elkábította őket a szer, és azalatt ölték-e meg őket más módon. Nincs kizárva a fojtogatás. A nortriptilin altatóként is használt, túladagolás esetén szédülést, rohamokat és halált is okozhat, 12 év alatti gyerekek pedig nem is szedhetnek ilyen gyógyszert.

Az ügyészség szerint Leenek a férje betegsége idején, 2017-ben írtak fel ilyen tartalmú antidepresszánst, mivel nem tudott aludni. A háziorvosa szerint ekkoriban Lee egy szóval sem mondta, hogy lelki problémái lennének, sőt, arról beszélt, hogy a férje jól van. De az ausztráliai nyaralás idején már azt mondta egy barátjának, hogy a gyerekei halálát könnyebben elviselné, mint azt, hogy megözvegyült. Azt is mondta, hogy az Ausztráliába tartó repülőn azt kívánta, bárcsak lezuhannának, mert akkor mind együtt halnának meg.

A védelem szerint Lee valóban az antidepresszánssal ölte meg a gyerekeit. Állításuk szerint saját magának is túladagolta az antidepresszánst, de rosszul számolta ki a dózist, nem vett be elég nagy adagot, és csak eszméletét vesztette. Mire magához tért, a gyerekei már meghaltak.

Csakhogy az ügyészség szerint az nem lehet beszámíthatatlan, aki ennyi mindent megtesz azért, hogy egy bűncselekmény után megússza a lebukást. Lee például bevallotta, hogy a holttesteket három nejlonzsákba tette, összeragasztotta őket szigetelőszalaggal, majd bőröndbe csomagolta őket. Ezután elsuvasztotta a maradványokat a raktárba, majd megváltoztatta a nevét. Mielőtt az új személyazonossága birtokában Dél-Koreába ment volna, még elment fodrászhoz, horribilis összegért megcsináltatta a haját, illetve tett egy utolsó látogatást a raktárnál, ahová a gyerekei maradványait rejtette. Az ügyészség szerint ezek alapján joggal feltételezhető, hogy a nő nagyon is tudta, hogy amit tesz, az rossz, és megpróbálta megúszni a bűncselekményt.

Lee 2022 áprilisáig gond nélkül fizette a tároló bérleti díját is. Akkor azért maradt el a fizetéssel, mert Dél-Koreában bekerült a pszichiátriára. Ezután került árverés alá a raktár, majd fedezték fel a csomagokat.

Közben a gyerekek anyai nagymamája felvette a kapcsolatot az aucklandi rendőrséggel és az új-zélandi dél-koreai konzulátussal is. Próbálta megkerestetni a lányát és az unokáit, de nem jutott semmire. Nem is tudta, hogy a lánya visszatért Dél-Koreába, ez neki is csak azután derült ki, hogy a nő bekerült a pszichiátriára.

„Miről beszélsz? Soha nem voltak gyerekeim”

– válaszolta Lee az anyjának, amikor Yunáról és Minuról kérdezték. Nem sokkal később érkezett a hír, hogy megtalálták a gyerekek holttestét.

Lee tárgyalása még négy hétig tarthat. A bűnösségéről – vagyis inkább arról, hogy beszámítható elmeállapotban követte-e el a gyilkosságokat, vagy sem – tizenkét fős esküdtszék dönt majd.