Jogállamiságról, szabadságjogokról beszélt Orbán radikális német szövetségese Budapesten

„Újságírók és megmondóemberek kritizálják a megjelenésedet és a megszólalásodat, legszívesebben megakadályoznának abban, hogy szót kapj. De tudnod kell, hogy ők egy kisebbség” – ezekkel a szavakkal konferálta fel Schmidt Mária a második legnagyobb párttá növekedett Alternatíva Németországért (AfD) vezetőjének hétfői beszédét a Várkert bazárban, előrevetítve, hogy „hosszú legyen az előadás és kifejtő”, mert a jobboldali, „szabadon gondolkodó közösséget” érdekli, hogy az „AfD sikere mögött milyen szellemi megfontolások állnak”, „hogyan viszonyul a németországi és az európai politikai közösségekhez és azok ideológiáihoz”.

Alice Weidel beszéde azonban sem hosszú, sem kifejtő nem volt, az elhallgattatás igényét sem valószínű, hogy kiváltotta volna bárkiből az ostorozott baloldali liberális közegben. Sőt, olyan mondatok is elhangzottak a szinkrontolmáccsal kísért német nyelvű előadásban, amelyek abban a közegben is megállták volna a helyüket. Ezzel együtt a XXI. Század Intézet és a Polgári Magyarországért Alapítvány „Eötvös-előadások” rendezvénysorozat hallgatóságának soraiban nagy tetszést aratott.

Örül a Fidesz az AfD sikerének

A félórás beszéd négy ponton váltott ki nagyobb tapsot: amikor Weidel közölte, „a legerősebb ellenzéki párt társelnökeként”, hogy a felmérések szerint az AfD lett a legnagyobb politikai erő. Magyarországon mostanában a kormánypárt oldalán a felméréseknek nincsen nagy respektjük, amikor egy ellenzéki pártot hoznak ki legnagyobb támogatottságúként.

Ezután gyors taps követte, hogy az „AfD a következő években kormányt fog alakítani Németországban”. A harmadik taps akkor jött, amikor Weidel közölte, hogy Szász-Anhalt tartományban elérhető közelségbe került az ott már 40 százalékos támogatottságú AfD-nek a miniszterelnöki pozíció, aztán ott hangzott fel taps, ahol az hangzott el, hogy „az Európai Unió többet árt, mint használt”, „vissza kell szerezni az Európai Uniót a baloldali erők karmából”.

„Nincs jobb hely a világon, mint Budapest”, ahol érdemben „beszélnek arról, hogyan lehet békét elérni Európában” hogy megakadályozzák a vérontást a kontinensen, mondta Weidel. „Nemsokára Trump és Putyin elnök hamarosan az önök országában fog találkozni, ez a bizonyítéka, hogy az önök országának kormánya megfelelő úton jár” – mondta.

Weidel szívesen jött, nem is először, már csak azért is, mert itt kormányfői szinten is fogadja őt Orbán Viktor – tette ez alkalommal is a nyilvánosság előtt egy fotó erejéig, a februári és a júliusi nagyobb szabású találkozók után.

De mi az AfD titka?

Az előadás címe azonban „Németország és Európa” volt, amely kifejtést ígért a hallgatóságnak, amelynek soraiban ott ült Szájer Józseftől G. Fodor Gáborig a párt értelmiségi magva. A titok nem derült ki, hacsak épp nem az a titka a migrációs válság után erősödésnek indult radikális pártnak, hogy nagyrészt nem radikálisan beszél.

Weidel beszédének kulcsszavai ugyanis messze nem csak radikális keretben voltak értelmezhetők, legfeljebb annyiban, hogy szerinte fontos értékek ma nem érvényesülnek az EU-ban és Németországban sem, de mindaz, amit hiányolt, azok olyan célok, amelyeket egyébként demokratikus pártok is vállalnának:

• a bíróságoknak befolyásolás nélkül, semlegesen, politikai nézettől függetlenül kell ítéletet hozniuk;
• az igazságszolgáltatásnak kontrollt kell gyakorolnia a végrehajtó hatalom felett;
• az ügyészségnek függetlennek kell lennie;
• a fékek és ellensúlyok rendszerének kell érvényesülnie.

Persze az elfogultnak mondott sajtó ostorozása nem maradt el, de célja – legalábbis a beszéd szerint – itt sem egy saját pártsajtó-birodalom felépítése. Helyette azt ígérte, hogy az AfD kormányra kerülése esetén „a média szabadon működhetne, háttérbe szorítanánk a politikai befolyást”.

Fontos, hogy „senki sem állhat a törvények felett”, és Weidel hangsúlyozta, hogy az „AfD jogállami, szabadságpárti tradíciója” a 21. században sem nélkülözhető.

Volt azért klasszikusan radikális rész is, de meglehetősen rövid: eszerint a kormányzó Friedrich Merz vezette CDU/CSU-t túszul ejtette a bal-zöld-woke-politika, az AFD-t pedig a politikai és a médiatérben is létező tűzfal szigeteli el a többi párttól, ami Weidel szerint pont a demokrácia megcsúfolása. Eközben a migráció miatt nő a bűncselekmények száma – véli Weidel –, de Németország a határozott távolságtartás helyett inkább fenntartja a migránsok számára is vonzó szociális juttatásait – ez Weidel szerint Angela Merkel kancellár időszakának káros következménye. „Ezen változtatni kell. Magyarország komolyan veszi a jogot, védekezik az illegális migráció ellen” – mondta.

Az eddig sem volt titok, hogy a párt az EU integrációjának mélyítését ellenzi – hasonlóan ahhoz, amit Orbán „nemzetek Európáját” emlegetve vall.

Weidel szerint egy ideálisan működő Németország

• nem eurót, hanem saját fizetőeszközt használ, így saját központi bankot tart fenn;
• eltörli az örökösödési adót;
• nagy teret ad az atomenergiának, csökkentené a szélerőművek szerepét;
• „haldokló iparának” lendületet ad, nem hagyva, hogy az autóipar zsugorodjon a robbanómotorok EU-s visszaszorítása miatt.

Az energetika területén hasonlóan vélekedik, mint Orbán, bár ezt Oroszország említése nélkül tette: „kőolajat és földgázt ott vásárolnánk, ahol a legkedvezőbb”. Megemlítette, hogy nem maradna büntetlenül az AfD alatt az infrastruktúra megrongálása sem, amivel – megint nem említve –, minden bizonnyal az Északi Áramlat felrobbantására utalt, amelynek gyanúsítottjai ukrán kötődésűek, kiadatásuk még nem zajlott le.

Weidel „működő Németországában” „a kormánynak saját érdeke van, nem moralizálna, nem oktatna ki senkit és nem engedné, hogy kioktassák” – ezt külön a közönség nem honorálta tapssal, bár Orbánnak ez az egyik legkedvesebb mondat, hiszen azt jelentené, hogy jogállami kifogásokkal nem piszkálnák őt egy olyan EU-ban, amelyet ideológiai szövetségesei határoznának meg.

Ebben az EU-ban „a nemzetállamok szövetségre lépnek, nem érdekeik feladására, hanem saját vitális értékeik érvényesítésére” – mondta Weidel, bár ez Németország súlyánál fogva nem feltétlenül egyeztethető össze azzal az ígérettel, hogy „szomszédainkkal egyenrangúan folytatnánk a külpolitikánkat.”

A hallgatóságot nem zavarták össze a szervezők Weidel rövidfilmes bemutatásánál a magánéletével, amelyet annyival tudtak le, hogy „két gyermeket nevel”. Normál esetben ennek nem kéne témának lennie, de mivel az AfD az LMBTQ elleni harcot is vívja, nem mellékes, hogy két gyermekét azonos nemű, Sri Lankáról bevándorolt élettársával neveli. Az LMBTQ-s vonalat is csak a XXI. Század Intézet kisfilmje említette meg, Weidel nem, ő csupán annyit mondott, hogy fontos, hogy „az állam ne avatkozzon be a családok életébe. Az emberek imádkozhassanak, saját maguk dönthessenek az életükről, és ne tartsanak attól, hogy megtorlás éri őket, ha negatív véleményük van valamiről.” Weidel itt vélhetően inkább az általa beszédében nem említett woke-alapú beavatkozás elutasítására gondolt, így nem derült ki, hogy a fenti mondat ellentétben áll-e az LMBTQ elleni harccal, amit pártja képvisel.

Annál váratlanabb volt viszont, hogy kijelentette: „az állam központi feladata a jogállamiság, a belső és külső biztonság fenntartása, a szociális ellátás érvényesítése, gondoskodás azokról, akik nem tudnak magukon segíteni”. És hogy végképp összezavarodjon a hallgatóság, hogy nem egy liberális trollkodás áldozata lett-e: „világnézetileg semleges oktatásügy”.

De a hallgatóság nem jött zavarba, vastapssal búcsúzott Weideltől, aki ehhez biztosra ment a beszéd végén:

„Magyarország világítótornya a szabadságnak, és ez sokunknak erőt ad. Németország is követni fogja.”