„Szó szerint rávetette magát a péksütimre, rátette a száját és beterítette a nyálával.” A 29 éves Rose Crellinek ez volt az utolsó (nyál)csepp a pohárban. A Wall Street Journal komplett cikket szentelt az elharapódzó kutyabarátságnak, mert San Francisco szerintük átesett az eb túloldalára.
A kaliforniai város egész Észak-Amerika egyik legkutyabarátabb helye, ahol a katedrálisban áldják meg évről évre a házikedvenceket, bérelt helyük van a helyi becsületsüllyesztőkben, és még akár a világ végéről is befogadnak megevésre szánt ebeket.
A Forbes nemrég a legjobb helynek minősítette San Franciscót a kutyák számára, a BringFido állatos-utazós oldal szerint pedig 109 kutyabarát tevékenység közül lehet választani a városban. A híres tengerszorosnál található Golden Gate Nemzeti Rekreációs Terület a honlapján például büszkén hirdeti, hogy a Nemzeti Parki Szolgálat alá tartozó parkok közül egyedüliként engedi meg bizonyos területein a kutyák póráz nélküli sétáltatását.
A kaliforniai nagyváros emellett tele van parkokkal és strandokkal, ahol az állatok szabadon galoppozhatnak, sok boltban pedig jutalomfalatokkal kínálják őket. Crelli esete is mutatja, hogy sok eb elkezdett ezzel visszaélni. A nő péksütijét marcangoló golden retriever ugyanis az ötödik póráz nélkül sétáló kutya volt, ami az Alamo téri kávézónál odajött hozzá azon a drámai napon.
Kutyák félszigete
San Franciscóban tényleg minden tele van kutyákkal, akik köszönik szépen, élnek is privilegizált helyzetükkel. Mindennapos látvány, hogy emberek kezéből elcsenik az ételt, vagy mancsukat a pultra téve felágaskodnak egy üzletben. A helyiek megszokták, hogy tényleg mindenhova magukkal vihetik az ebeket. Jó példa, hogy a 63 éves Ralph Migdal egy nap azt tapasztalta a konditeremben, hogy felülések közben odajött egy kutya, és arcon nyalta. Migdal kissé felháborodott:
„Nem gondolom, hogy menő lenne, ha arcon nyalják az embert a konditeremben.”
Chandra Wilson maga is kutyatartó. Clementine nevű tacskójának 64 ezer Instagram-követője van, és a gazdája szerint roppant illemtudó. Wilson szerint sokan visszaélnek a város kutyabarátságával, a jószáguk azt csinálhat, amit akar. Nemrég egy bolt padlóján látott egy kupac ürüléket, amit mindenki óvatosan kerülgetett.
Steffen Franz a Lafayette Park önkénteseit vezeti, és rendszeresen tapasztalja, hogy a telefonjukba merülő ebtulajok magasról tesznek a kutyás etikettre. Kutyájuk gyakran póráz nélkül csatangol olyan helyeken, ahol a póráz előírás. Ugyanakkor valahogy a Covid óta az emberek nem szólnak annyira a gazdáknak, hogy az állatuk helytelenül viselkedik. Még így is az a helyzet, hogy 6 százalékkal többen hívták fel a San Franciscó-i parkfelügyeletet póráz nélküli kutyák miatt, mint egy éve.
Xenia Giol helyi kutyatréner szerint sem annyira a kutyákkal, mint a gazdájukkal van a gond. Szemtanúja volt egyszer, hogy egy boltos közölte egy vevővel, kutya oda nem mehet be. A vevő erre előszedte az ütőkártyát, hogy az övé segítőkutya, ezért be kell mennie, majd a bevásárlókocsiba tette az ebet, és ment tovább vásárolni. Giol egyik pudli-sicu keveréke pedig egyszer egy parkban ünneplő társasághoz rohant oda, a szülinapi tortájukból kiharapott egy darabot, majd elinalt. „Többé nem viszem a parkba a kutyámat” – vonta le a tréner a tanulságot.
A Fox News október eleji cikkében a Reddit egy San Franciscó-i fórumát idézi, amin látszik, sokak türelme elfogyott a kutyá(so)kkal szemben. „A legrosszabbak a vegyesboltokban lévő kutyák, ez a közegészségügyi törvény megsértése” – írta egy felhasználó, alátámasztva a fenti bevásárlókocsis esetet. Sokan a rendőröktől várják el, hogy bírságolják meg a pórázt nem használó gazdákat, ami amúgy egy felhasználó szerint akár 500 dolláros (169 ezer forintos) büntetést is jelentene. A Fox annyit pontosított, hogy 50 dollár, azaz 17 ezer forint az első szabályszegők bírsága, de ez akár 1000 dollárra, azaz 338 ezer forintra is felmehet adott esetben.
Egy másik kommentelő szerint tisztázni kéne a segítőkutya fogalmát, ugyanis a boltosok csak azt kérdezhetik meg a vásárlótól, ilyen ebet hoz-e be az üzletbe, és mire van tréningezve a kutya. Mivel ezt nem kell dokumentummal alátámasztani, a tulaj bármit hazudhat a kutyájáról.
A helyi SFGate is arról írt augusztus eleji cikkében, hogy a város kutyásai magasról tesznek a tiltásokra. A lap riportere egy nap kilátogatott az Outer Sunset Farmers Market nevű termelői piacra, ahol tábla figyelmeztet rá, ide nem jöhetnek be ebek. Ennek ellenére a riporter 16-ot számolt össze, köztük a pitbullal, ami smash burgerért állt sorba, és a két csivavával, amik a tiltó tábla előtt ácsorogtak.
A kaliforniai törvények amúgy egyszerűek: emberi élelmiszert forgalmazó helyekre – abc-k, szupermarketek, piacok, éttermek – nem mehet be mezei kutya, ami nem segítő feladatot lát el. Sok üzlet így is bajban van, mert nem akarja elveszíteni kutyás vevőit, de bírságot, vagy épp a gazda által nyakukba akasztott pert sem akarnak kockáztatni az állatok kitiltásával. Néhány üzlet egyébként pont, hogy túl szigorú, sokszor a segítőkutyákat, például a vakvezetőket sem engedik be, ami szabálytalan.
Persze vannak boltok, amik előrelátóbbak, az egyik például részletesen kifejtette a helyiség elé kihelyezett táblára írva, hogy a szabály az szabály. Nekik szerencséjük volt, mert a szomszédos üzlet egy állateledelbolt, ami bevállalta, hogy fél órára megőrzi az állatot, amíg a gazdája bevásárol. Egy bártulajdonos pedig azt mondta, szívesen lát kutyákat, de úgy kezeli őket, mint az emberi vendégeket: „Ha hangosak vagy idegesítőek vagy maguk alá vizelnek, akkor menniük kell.”
A legutolsó megoldás
Eközben a San Franciscó-i állatmenhelyek teltházzal mennek, ugyanis egyre több ember nem engedheti meg magának családi, vagy még inkább anyagi okokból, hogy állatot tartson, így megválik az ebtől. A zsúfoltság pedig egyre több elaltatáshoz vezet, a San Francisco Chronicle nyár eleji cikke szerint 2013 óta nem végeztek a menhelyeken annyi kutyával, mint idén.
A helyzet – mint sok minden más – a Covid miatt vált kezelhetetlenné. Akkor sok állatorvosi rendelő ideiglenesen bezárt, így sok kutyát nem tudtak ivartalanítani. Emiatt rengeteg kiskutya született Kalifornia-szerte, sokakat be is fogadtak emberek, de egyesek nem tudják már megengedni maguknak a kutyás életmódot. Eközben lecsökkent a jószágok iránt a kereslet, főleg a nagy testű ebekért nem jelentkeznek új gazdik. Ráadásul feszült a helyzet az önkormányzati kutyamenhely és az SPCA magántelepe közt. Előbbi igyekezett jó ideig lepasszolni a hozzá el nem férő állatokat (macskákat is), de utóbbi is telítődött idővel, és az agglomeráció más menhelyeiről is átvesz állatokat. Mindezek miatt nőtt meg a végleges elaltatások száma. Virginia Donohue, a vadállatokat is befogadó városi telep vezetője így fogalmazott:
„A múltban az SPCA akár 600 kutyát is átvett tőlünk, ami segített több kutyát megmentenünk. Sajnos az elmúlt pár évben ez már kevesebb, mint 200 kutya volt, ezért már messzebb kellett otthont találnunk nekik.”
2024-ben már 257 kutyát kellett a városi menhelyen elaltatni, bár még így is a kutyák 87 százaléka került ki tőlük élve – tehát gazdához. Eközben egész Kaliforniában nő a kidobott és a menhelyek által befogadott kutyák száma, miközben Amerika-szerte csökken. Ennek az államban túl magas állatorvosi költségek állhatnak a hátterében.
Virginia Donohue azt mondta a CBS-nek, azért igyekeznek végső megoldásként tekinteni az eutanáziára, csak orvosi vagy súlyos viselkedési zavarok esetén altatnak el kutyákat. Azonban a mostani kifeszített helyzetet jól jellemzi, hogy a túl régóta a menhelyen ragadt, nem adoptált ebeknek is sokszor ez a sorsuk. Donohue azt tanácsolja, csak ha tényleg nagyon akarunk kutyát, akkor menhelyről mentsük ki azt, amelyik a legszimpatikusabb.
