„Hát ez a Jacqueline hangja” – így lett új gyanúsítottja a 41 éve megoldatlan Grégory-ügynek
Szinte napra pontosan 41 éve találták meg a négyéves Grégory Villemin holttestét a Vologne folyóban, Franciaországban. A képek, ahogy kiemelték a tűzoltók a folyóból, bejárták a francia sajtót. Olyan volt, mintha a kisfiú csak aludt volna a felnőttek karjában. Csakhogy a kezét és lábát megkötözték, a sapkáját pedig ráhúzták az arcára. Grégoryt néhány órával korábban rabolták el az otthona kertjéből, és a jelek szerint vízbe fojtották.
A kisfiú tragédiáját egészen hátborzongató zaklatássorozat előzte meg, az édesapját és a nagyapját is zaklatta valaki, jó eséllyel a családból. A rendőrök először Grégory apjának egyik unokatestvérét gyanúsították meg a gyilkossággal, de egy tanú furcsa visszalépése után ejteni kellett a vádat. A dühös édesapa később agyonlőtte a bűnösnek hitt rokonát.
Ahogy teltek az évtizedek, a rendőrség kezdeti hibáinak is tulajdoníthatóan, megoldatlan maradt az ügy. Nemrég azonban felmerült a lehetősége annak, hogy ha gyilkos talán nem is, de bűnrészes lehet Villemin egyik nagynénje. A 81 éves asszonyt a napokban őrizetbe vette és kihallgatta a rendőrség. Bár minden arra utal, hogy Jacqueline lehetett az egyik zaklató, aki tudja, ki a gyilkos, közel sem biztos, hogy lesz vádemelés az ügyben.
Fenyegető levelek és hívások előzték meg a gyilkosságot
A Villemin család egy csendes kisvárosban, Lépanges-sur-Vologne-ban lakott a Vogézekben. Jean-Marie Villemin, a 26 éves családfő munkahelyi sikereinek hála jó módban éltek. A férfi volt a munkásosztálybeli család első tagja, akinek sikerült kitörnie. A falutól félreeső telken nagy házat építtetett magának, boldog házaséletet élt, az idill pedig végképp tetőzött, amikor megszületett Grégory. 1981 környékén azonban a családot valaki elkezdte zaklatni. Először Jean-Marie szülei, Albert és Monique Villemin, aztán maga Jean-Marie lett a célpont.
A zaklató – akit Franciaországban egy ikonikus thriller miatt hollónak szokás hívni – 1984-ig ostromolta a családot. Volt, hogy napi 27 telefonhívás verte fel a Villemin-házat. A telefonáló néha zenét játszott be, néha néma volt. Gyakran előfordult azonban, hogy sértéseket és fenyegetéseket vágott a hívást fogadó fél fejéhez. A Netflix sorozatot készített a bűnügyről, ebben több hangfelvételt is lejátszottak, amiket a 80-as években a Villemin család tagjai készítettek. Azt nehezen lehetett eldönteni, hogy ki is beszélt a telefonba: hol férfi-, hol női hang szólt a kagylóból. Az sem volt kizárva, hogy valójában több „holló” is lehetett.
A zaklató(k) értesülhettek róla, hogy a csendőrség nyomozásában elkezdte rögzíteni a telefonhívásokat, ezért áttértek a levelezésre. A levelekben hol nyomtatott betűkkel, hol folyóírással fenyegetőztek erőszakkal vagy piszkálódtak manipulatív megjegyzésekkel. Nagyon úgy tűnt, hogy a fenyegetőző jól ismeri a családot, mert régi sérelmeket és titkokat emlegetett. A vegzálás 1983-ban egy búcsúlevéllel egyszer csak véget ért, Villeminék azt hitték, hogy fellélegezhetnek.
1984. október 16-án délután Grégory a kertben játszott, amíg az édesanyja körülbelül húsz percig a házban vasalt, egyedül. Christine Villemin öt óra körül vette észre, hogy a gyerek eltűnt az udvarról. Értesítette a rendőrséget, ezzel egy időben valaki felhívta Michel Villemint, Jean-Marie testvérét. A férfi egyből felismerte a korábbi zaklató hangját. „Megöltem a fiát. Bedobtam a Vologne-ba. Kész a bosszú” – mondta a rekedtes hang. A kisfiú testét néhány órával később valóban a közeli Vologne folyóban találták meg, 7 kilométerre a család otthonától. A boncolás során hamar kiderült, hogy vízbe fojtották.
Másnap a szülők újabb levelet kaptak a zaklatótól. A küldeményt előző nap, Grégory elrablásával egy időben adhatták fel nekik, abban a kis faluban, ahol a Villemin család is lakott. „Remélem, hogy belehalsz a bánatba, Főnök. A pénz nem hozza vissza a fiadat. Nesze neked, bosszú, te nyomorult barom” – írta a zaklató, aki a művezetői beosztása miatt gyakran gúnyosan Főnöknek hívta Jean-Marie Villemint.
Többszörös tragédia lett a vége
A nyomozók figyelme hamar a családtagokra terelődött, közülük többen is irigykedhettek a Villemin család sikereire és boldog életére. A Holló című film megoldásához hasonlóan mindenkivel tollba mondatták a levelek tartalmát, hátha az íráskép és a helyesírás alapján beazonosítható a tettes. Főleg Jean-Marie anyai ágára, a Jacob családra terelődött a gyanú. Monique Villeminnek két testvére volt, Marcel és Thérèse Jacob. A fő gyanúsított Thérèse Jacob fia, Bernard Laroche lett. Laroche meg volt sértődve Villeminékre, mert úgy érezte, hogy semmibe veszik őt. Egy újságírónak indulatosan ki is fakadt. Villeminék „megfizettek” azért, hogy őt hülyére vették, mondta.
Több más gyanús jel is Laroche bűnösségét látszott igazolni. Jean-Marie Villemin a gyilkosság után egy családi összejövetelen azt mondta, bárki legyen is a tettes a rokonságból, ha kiderül, hogy ki az, álmában agyonlövi. Onnantól kezdve Laroche a nagynénjénél éjszakázott. A kézírásszakértő is arra jutott, hogy a férfi lehetett néhány zaklató levél szerzője. Emellett egyes szemtanúk egy bajszos férfiról tettek vallomásokat.
A vádemelés szempontjából viszont a férfi 15 éves sógornőjének a vallomása lett a döntő. Kihallgatásán Murielle Bolle azt állította, hogy tanúja volt, ahogy Laroche elvitte Grégoryt. Elmondása szerint Laroche előbb őt vette fel kocsijával az iskolája előtt, majd a kisfiút is. Ezután a férfi egy másik faluban leparkolt a folyó mellett. Elment a gyerekkel sétálni, de aztán nélküle tért vissza. A tinédzser ezt a történetet nemcsak az őt kihallgató csendőröknek, hanem néhány nap elteltével a vizsgálóbírónak is elmondta, a hatóságok ez alapján emeltek vádat Laroche ellen. Csakhogy Bolle röviddel ezután visszavonta a vallomását, és azóta kitart amellett, hogy ártatlanul vádolta meg a sógorát. Azt mondta, hogy valójában a csendőrség nyomására találta ki a mesét. Pedig többen is igazolták, hogy aznap a lány nem busszal ment haza az iskolából, hanem kocsival, feltehetően Laroche-sal.
Murielle Bolle esetében sokan úgy vélik, hogy a családja nyomására vonta vissza vallomását. Ebben közrejátszott az is, hogy az ügyben eljáró fiatal vizsgálóbíró, Jean-Michel Lambert egy sajtótájékoztatón kikotyogta a terhelő vallomást tevő lány nevét, majd hazaküldte őt a családjához. Lambert egyébként más hibákat is ejtett a nyomozás folyamán, emiatt sok kritika érte, le is vették az ügyről. 2017-ben, nem sokkal azután, hogy áttörés következett be az ügyben, öngyilkos lett.
Miután ejtették a Laroche elleni vádakat, a nyomozás Christine Villemin, Grégory édesanyja felé fordult. Többen azt állították, hogy aznap, amikor a gyereke eltűnt, látták délután a postánál. Utólag kiderült, hogy a szemtanúk az eltűnést megelőző napra emlékeztek. Az újabban elrendelt kézírásszakértői vélemények azonban azt mondták ki, hogy ő lehetett a családi zaklató. A nő, aki ekkorra várandós volt a második gyermekével, a vádak hatásra órákon belül kórházba került vérzéssel, mondta el az ügyvédje a Netflix sorozatában. Jean-Marie Villemin ezt már egyre nehezebben bírta idegileg.
„Nem tudom, hogy ez hogyan fog végződni. Az biztos, hogy nem lesz jó vége. Ez elviselhetetlen. Ha az igazságszolgáltatás nem oldja meg, akkor majd én”
– mondta egy vele jóban lévő riporternek. 1985 márciusában, amíg a felesége kórházban volt, Jean-Marie Villemin beváltotta a fenyegetését. Meggyőződése volt, hogy az addigra szabadon engedett Laroche volt a gyilkos, aki a jelek szerint megúszta a felelősségre vonást, ezért elment és egy vadászpuskával agyonlőtte az unokatestvérét.
Több új bizonyíték és vallomás is született
Innentől kezdve lassabban haladtak az események, de a család élete ment tovább. Villemin börtönbüntetést kapott a gyilkosságért, de az esküdtszék épp annyi büntetést szabott ki rá, amennyit előzetesben töltött. A várandós Christine-t 11 napra letartóztatták, de aztán szabadlábon védekezhetett az őt ért vádakkal szemben. Lambert vizsgálóbírót az ügyben elkövetett hibái miatt leváltották. A helyére kerülő tapasztalt bíró elölről kezdte a nyomozást, ily módon bizonyosodott be, hogy az időpontok alapján teljes mértékben kizárható Grégory édesanyjának bűnössége. Christine Villemint fel is mentették. Ezeken felül azonban nem történt semmilyen nagyobb előrelépés. Bízva a DNS-technológia fejlődésében, a Grégory-aktát 2000-ben és 2008-ban is újranyitották – eredménytelenül.
Jean-Marie szabadulása után ő és Christine Párizsba költöztek, és később három gyermekük született. A pár mára a hatvanas éveiben jár. Christine még dolgozik, de a férje már nyugdíjas. Nem adták fel a reményt, hogy megtalálják a gyilkost. Villemin betéve tud minden tanúvallomást, és a mai napig gyűjtögeti a nyomokat. Egy éve, a fia halálának 40 éves évfordulóján képregényben dolgozta fel a gyilkosság történetét.
2017-ben aztán áttörés történt az ügyben, és a rokonság három tagját is letartóztatták. Köztük volt Grégory bátyjának, Michel Villeminnek az özvegye, de őt hamar el is engedték. A két fontosabb figura az akkor 71 éves Marcel és a 72 éves Jacqueline Jacob volt. Marcel Jacob Jean-Marie Villemin anyjának a testvére volt, vagyis Grégory apjának a nagybátyja. Ő azért is kulcsfigura, mert különösen szoros kapcsolatban állt Bernard Laroche-sal. Laroche nagyon fiatalon elárvult, ezért az anyja szülei nevelték fel. Akkoriban a legfiatalabb gyerekük, Marcel, még otthon lakott. Laroche és a nála csak 10 évvel idősebb Marcel tehát jóformán testvérekként nőttek fel.
Innentől kezdve nem nehéz elképzelni, hogy Laroche és Jacobék esetleg ugyanazt az ellenszenvet érezték a Villemin család iránt. A két család között állítólag már évtizedek óta rossz volt a kapcsolat, amit egy 1982-es eset is alátámaszt. Egy szilveszteréjjeli családi vitán Jacqueline Jacob pont ugyanazokkal a szavakkal sértegette Jean-Marie Villemint és a feleségét, amik a „hollólevelekben” is szerepeltek. Jean-Marie Villemin még rá is kérdezett, hogy nem ő-e a zaklató.
A rendőrség az őrizetbevételt egy újabb íráselemzésre alapozta. A birtokukba került egy levél, amit Jacqueline írt, még a gyilkosság előtt. Ebben az esetben már nem a kézírás külalakján, hanem a nyelvi jellemzőkön és a szóválasztásokon volt a hangsúly. A Le Parisien szerint szakértők megállapították, hogy nagy eséllyel Jacqueline Jacob lehet a zaklató levelek egyik szerzője. Egy korábbi – grafológiai – szakértő a levelek egy részét szintén Jacqueline-hoz kötötte, sőt kizárta, hogy a családból más lehetne a szerzőjük.
A pár tagjait azzal vádolták, hogy ők a felelősek Grégory elrablásáért és megfojtásáért. Az asszonynak állítólag 300 kérdést tettek fel az kihallgatásakor, de ő csak egyetlenegyre volt hajlandó válaszolni. Az ügy 2018-ban újabb fordulatot vett: egy adminisztratív hiba miatt a rendőrség kénytelen volt ejteni a vádakat. A hatóságok úgy döntöttek, hogy ezután nem emelnek megint vádat, hanem további bizonyítékokat keresnek.
2021-ben újabb információ látott napvilágot, ami igazolni látszott, hogy Jacqueline-nak köze volt a zaklatásokhoz. A TF1 egyik riportere megmutatta a sógorának, René Jacobnak az egyik hangfelvételt, amin feltételezhetően egy nő szólt bele a telefonba. „Hát ez Jacqueline” – vágta rá a férfi, aki ezt később a hatóságoknak is megerősítette. A házaspár alibije egyesek szerint gyenge lábakon áll, közel is laktak Villeminékhez. A házukban találtak egy lemezt, amit annak idején a zaklató lejátszott a telefonba.
Október 23-án a rendőrség újra meggyanúsította Jacqueline Jacobot – a férje ezt megúszta. Az idős nőt ezúttal bűnsegédlet vádjával vették őrizetbe, és kihallgatták. Az új szakértői elemzések szerint Jacqueline az öt különböző zaklató egyike lehet. Az elítélését megnehezíti egy jogi bökkenő: a bűncselekmény idején a bűnsegédlet még csak vétség volt, emiatt lehetséges, hogy a bűncselekmény már elévült. Még a dijoni főügyész is kételkedik, hogy vádat tudnak emelni a nő ellen. Jacqueline Jacob mindenesetre tagadja a vádakat. Ha mégis bűnösnek találják, akkor legfeljebb 10 éves büntetést szabhatnak ki rá.
