„Egy tízes skálán tizenkettes”, értékelte visszafogottan Donald Trump amerikai elnök a csütörtöki találkozóját Hszi Csi-ping kínai elnökkel. A két szuperhatalom vezetője egy dél-koreai légibázison futott össze, hogy kiegyenesítsék a kereskedelmi háború kirobbanásával fenyegető ellentéteiket. Az ökölrázással, hazardírozással, vámokkal és viszontvámokkal terhelt elmúlt fél év után megkönnyebbülésként hatott az alku, amely azonban inkább tűnik fegyverszünetnek, mint hosszú távú megállapodásnak.
Mi az alku tárgya?
Bár Trump a szokásához híven agyonmagasztalta a megállapodást, az elemzői konszenzus lényegesen óvatosabban fogalmaz. Ennek egyik oka az, hogy az alku ideiglenes: a felek megfogadták, hogy egy év múlva felülvizsgálják a feltételeket. Ez pedig többek szerint annak az egyértelmű jele, hogy a két ország közti alapvető érdekkülönbségeket nem sikerült rendezni, azaz várhatóan továbbra is feszült marad a viszony. A piacok ennek megfelelően visszafogottan reagáltak a bejelentésre.
Ahogy az alku tartóssága, úgy a részletei is bizonytalanok. Scott Bessent amerikai pénzügyminiszter már október végén bejelentette egy kereskedelmi egyezmény kereteit, Trump és Hszi pedig elviekben ennek a megállapodásnak a főbb elemeire ráztak kezet. Az azonban továbbra is homályos, hogyan lesznek ezek átültetve a gyakorlatba, illetve hogy véglegesítik-e a közeljövőben a megállapodást, vagy újra hónapokon átívelő tárgyalások következnek.
Az biztos, hogy az alábbiakban megegyeztek a felek:
- az Egyesült Államok azonnal felére csökkenti a Kínára kivetett, fentanillal kapcsolatos vámokat, 20-ról 10 százalékra;
- Kína felfüggeszti a nemrég bejelentett exportkorlátozásokat a ritkaföldfémjeire, amire válaszul az amerikaiak nem vezetik be a korábban belengetett 100 százalékos büntetővámot minden kínai termékre;
- az amerikaiak egy évvel elhalasztják a viszonossági vámok bevezetését;
- szintén elhalasztják az új exportkorlátozásokat, amelyek a feketelistára tett kínai vállalatok leányvállalataira vonatkoztak volna;
- Kína újrakezdi az amerikai szójabab vásárlását, a bojkott komoly fejfájást okozott az amerikaiaknak;
- Kína és az Egyesült Államok is felfüggeszti a tervezett kikötői díjak bevezetését.
A felsoroltak nagyjából leképezik azokat a pontokat, amelyekben a legsürgősebb volt valamiféle megállapodás. Többek szerint Kínát érzékenyen érintették például a fentanilvámok, mivel az ország vezetése úgy ítélte meg, komoly lépéseket tettek az elmúlt években, hogy a több millió amerikai halálért felelős ópiumszármazék exportját visszaszorítsák. Szerinte Hszi „nagyon keményen fog dolgozni annak érdekében, hogy megállítsa” a fentanil, illetve a fentanil alapanyagainak beáramlását Amerikába, mondta Trump a találkozó után az Air Force One fedélzetén.
Nem tűnik teljesen megoldottnak a ritkaföldfémek kérdése, amely a legnagyobb kínai ütőkártyájának bizonyult az elmúlt hónapok kereskedelmi hidegháborújában. A ritkaföldfémekre ugyanis a mobiltelefonoktól az akkumulátorok és a legkorszerűbb katonai technológiák gyártásáig szinte mindenhez szükség van. Kína pedig a világ legnagyobb ritkaföldfém-kitermelője és -feldolgozója, a világ ritkaföldfém-feldolgozásának 70 százalékát ellenőrzi, ezzel sakkban tudja tartani az egész világgazdaságot, nem csak az Egyesült Államokat.
Kína ugyan beleegyezett az októberben bejelentett ritkaföldfémek exportkorlátozásainak visszavonásába, ám nem tettek említést az év elején bevezetett egyéb szigorításokról, amelyek továbbra is érvényben maradnak.
Az amerikai szójabab bojkottjának feloldása komoly engedmény Kína részéről. Ez az Egyesült Államok legnagyobb exportcikke, Kína pedig hagyományosan a legnagyobb amerikai szójaimportőr. Kína a kereskedelmi feszültségekre hivatkozva szüntette meg az amerikai szója vásárlását, súlyos bevételkiesést okozva a jellemzően a republikánus agrárállamoknak. Ezek az államok hónapok óta lobbiznak Trumpnál, hogy hagyjon fel a károkozó vámjaival.
Apropó vámok: könnyű elveszni a belengetett, bevezetett, majd visszavont intézkedések között. Mindent összevetve jelenleg 47 százalékos amerikai vám sújtja a kínai termékeket. Ez magasabb, mint amit a legtöbb ország esetében alkalmaznak, de messze elmarad a három számjegyű őrültségektől, amelyek az elmúlt hónapokban felmerültek. Ez ugyanakkor nem a szabadkereskedelem győzelme: a jelenlegi vámszint még mindig többszöröse a Trump előttinek.
Bár több pontban sikerült megállapodnia a feleknek, maradtak olyan kulcskérdések, amelyekről nem tettek említést. Nem világos például, hogy pontosan mi lesz a kínai tulajdonú TikTokkal, amelyet még Joe Biden elnöksége idején tiltottak be az Egyesült Államokban. Trump. vélhetően illegálisan, hónapok óta halogatja a törvény életbe léptetését, olyan egyezségre törekszik, amely a számára megfelelő amerikai cégek kezére juttatná a közösségi platformot.
Nem volt megállapodás a legmodernebb csipek exportkorlátozásainak feloldásáról sem. Kína leginkább az Nvidia Blackwell AI csipjeihez kíván hozzáférni, ehhez azonban Trump nem járult hozzá. Volt szó viszont a vállalat többi csipjéről, itt Trump azt mondta, bíróként tudná felügyelni az Nvidia és Kína közti tárgyalásokat.
Többen fellélegeztek, amikor kiderült, hogy Tajvanról sem esett szó. A demokratikusan működő szigetet Kína saját részének tekinti, Tajvan függetlenségét azonban a nyugati országok, leginkább az Egyesült Államok nemzetbiztonsági okokból hallgatólagosan támogatja. Trump ázsiai körútját megelőzően azonban sokan aggódtak, hogy az amerikai elnök esetleg feladja Tajvant valamiféle nagy egyezség részeként.
Kellett már
A találkozót megelőzően már voltak arra utaló jelek, hogy a világ két vezető hatalma érdekelt egy megállapodásban. A kereskedelmi háborút eredetileg Trump kezdeményezte, aki már újraválasztási kampányában is hatalmas vámok bevezetését ígérte. Kormányra kerülvén aztán a vámokat geopolitikai furkósbotként használva nekilátott az Amerika köré épülő világgazdaság szétverésének.
Trump januárban első intézkedései között vámokat vetett ki ilyen-olyan indokkal néhány országgal, például a szomszédos Mexikóval és Kanadával szemben, majd április 2-án, a „felszabadítás napjaként” hirdetett napon nagyjából a világ összes országával szemben hatalmas vámok bevezetését jelentette be. A piacok negatív reakcióját látva aztán Trump 90 napra felfüggesztette a felszabadulás jegyében bevezetett vámokat, egy kivétellel: teljes visszavonulás helyett az történt, hogy Trump a vámháború minden ágyúját Kínára célozta, egészen 145 százalékig növelve a kínai importra kivetett vámokat.
Kína azonban nem a nyugati szövetségi rendszer része, az ország így nem volt teljesen védtelen az amerikai agresszióval szemben. Az Európai Unióval vagy Japánnal ellentétben Kína visszavágott, az amerikai vámokra reagálva saját maga is vámokat jelentett be, amire Trumpék felhúzták magukat és még nagyobb vámokat vetettek ki, és így tovább.
Májusban 90 napra, majd a nyáron újabb 90 napra felfüggesztették a vámokat. Ekkor már több elemző arra számított, hogy valamiféle megállapodás a terítéken van, ugyanis egyik félnek sem volt igazán érdeke egy teljes kereskedelmi háború kirobbantása.
Egyesek szerint az amerikaiak, leginkább maga Trump, belátta, hogy Kínát nem tudja úgy zsarolni, mint a világ többségét. Nincsenek Amerikára utalva védelmi szempontból, mint az Európai Unió vagy Japán, és van akkora gazdaságuk, hogy képesek komoly kárt okozni Amerikának is. A ritkaföldfémekkel és a szójababbal pontosan ezt tették, nemcsak gazdasági, de politikai feszültségeket is okozva. Ráadásul Kína felkészültebben ment neki a második Trump-kormánynak, mint az elsőnek. Akkor meglepetésként érte őket az amerikaiak agresszív fellépése, míg 2025-re komoly nyersanyag-tartalékokat halmoztak fel, amelyek enyhítették a gazdasági csapások erejét.
Másrészt Kína sem nyert volna sokat egy elhúzódó kereskedelmi háborúból. Amerika továbbra is az ország legnagyobb kereskedelmi partnere, exportorientált gazdaságként pedig érdekelt a szabadkereskedelem fenntartásában. Kína hazai fogyasztása továbbra is nagyon alacsony, ami azt jelenti, hogy az ipari többletet külföldön kell eladniuk. Trump vámjai szinte teljesen lezárták volna előlük az amerikai piacot. Emellett Hszi komoly belső gondokkal küzd: rendkívül magas a fiatalok munkanélkülisége, különösen a diplomások körében, a Covid-járványból kijőve pedig nem olyan erőteljes a gazdasági növekedés sem, mint régen.
A megbékélés jeleit mutatták a két vezető szavai is. A dél-koreai találkozón többször méltatták egymást, Trump remek vezetőnek hívta Hszit, míg Hszi kifejtette, hogy Kína fejlődésének kéz a kézben kell járnia Amerika újra naggyá tételével. Dzsao Ming-hao, a sanghaji Fudan Egyetem Nemzetközi Tanulmányok Intézetének professzora szerint Hszi álláspontja a csúcstalálkozón retorikai változást jelez:
„Az alapvető üzenet az, hogy Peking konvergenciát szeretne elérni saját Kína újra naggyá válik programja és Trump Amerika újra naggyá válik programja között”.
Az egész kereskedelmi háborút nézve pedig néhányan arra jutottak, hogy ezt a kört Kína nyerte, mondván, Amerika nem volt képes beváltani a fenyegetéseit, és egy egyenrangú partnerrel szemben visszakoznia kellett. A BNP Paribas elemzői jelentésében például azt írta, Washington elfogadta, hogy most egy olyan riválisával áll szemben, amely képes anyagi kárt okozni neki. Ez pedig szerintük egy új helyzet az Egyesült Államok számára, és egy olyan fejlemény, amely megerősíti Kína globális gazdasági szuperhatalmi státuszát.
Királyi körút
Trump a második ciklusának első ázsiai útja végén találkozott Hszivel, a korábbi állomásokhoz képest pedig egészen szembeötlőek voltak a különbségek. Míg Hszi egyenrangú félként kezelte Trumpot, addig Amerika ázsiai szövetségeseinek válogatott módon kellett behódolniuk, vagy legalábbis Trump egóját cirógatniuk.
Malajziától kezdve Japánig ugyanis minden meglátogatott ország a talpnyalás egészen magas fokát mutatta be azért, hogy az amerikai elnök kegyébe férkőzzön. Malajziában Trump biztosította az amerikai hozzáférést kritikus fontosságú ásványi anyagokhoz, és lépéseket tett a délkelet-ázsiai országokkal kötendő kereskedelmi megállapodások véglegesítése felé. Emellett részt vett egy olyan szerződés megkötésén, amely enyhítheti a Thaiföld és Kambodzsa közötti határfeszültségeket.
Japánban Trump helikopterrel elrepült a piros, fehér és kék színűre kivilágított Tokiói Torony mellett, amelynek teteje arannyal volt kivilágítva, Trumpnak bókolva. Az újonnan beiktatott japán miniszterelnök, Takaicsi Szanae részletesen ismertette a japánok 550 milliárd dolláros befektetéseit az Egyesült Államokban, a pakisztáni és az izraeli vezetők után ő is jelölte Trumpot a béke Nobel-díjra.
Emellett ajándékba adott az amerikai elnöknek 250 cseresznyefát Amerika 250. születésnapjára, valamint Abe Sinzó, a Trumppal haláláig szoros kapcsolatot ápoló, meggyilkolt japán miniszterelnök golfütőjét és -táskáját. Trump találkozott a japán császárral is. Japán így sem tudta enyhíteni a nyáron kidolgozott kereskedelmi egyezmény feltételeit, amelynek keretében Amerika 15 százalékos vámmal sújtja az országot.
Dél-Korea 21 ágyúlövéssel és egy katonazenekarral üdvözölte Trumpot, a Hail to the Chiefet és a Trump kampányrendezvényein rendre felcsendülő YMCA-t játszva. Li Dzsemjong elnök ceremóniát is tartott Trump tiszteletére, amelynek során az amerikai vezetőnek átadta hazája legmagasabb kitüntetését és egy ősi koreai dinasztikus korona másolatát. A díszebéd során Trumpnak egy béketeremtő desszertnek keresztelt aranybevonatú brownie-t szolgáltak fel. Később pedig a Trump tiszteletére rendezett vacsorán, amelyen az Ázsia-Csendes-óceáni Gazdasági Konferencia csúcstalálkozóján részt vevő hat világvezető is jelen volt, Trump szőlőbirtokáról származó bort szolgáltak fel.
