Tömegsírok Szíriában: holttestek a paradicsomföldön, éjjeli kamionkonvojok, földmozgató műveletek
Tulajdonosai rögtön Bassár el-Aszad rendszerének egy évvel ezelőtti bukása után eladták a dél-szíriai farmot, az új gazda pedig paradicsomot kezdett rajta termeszteni. A közelében korábban katonai ellenőrző pont volt, a polgárháború alatt sok embernek veszett nyoma ilyeneknél. A farmon a föld megbolygatása közben holttestek kerültek elő, végül több mint száz ember maradványait találták meg a Wall Street Journal (WSJ) cikke szerint.
A gazdaság tulajdonosai még tavaly decemberben felhívták Mamdúh Zúbit, a térség egyetlen törvényszéki orvos szakértőjét, hogy nézze meg a tömegsírt. Az első feltáráson 31 ember maradványait találták meg, a testeket egymásra halmozták elföldelőik. „Mindenki, aki eltűnt, és nem bukkant fel a felszabadulás után, el van földelve valahol” – mondta Zúbi a tömegsír feltárása után.
Az embertelenség mélypontja
Már a 2010-es évek első felében világossá vált, hogy Aszad rendszere felpörgette a bebörtönzések, kínvallatások, kivégzések szisztematikus rendszerét – ami már szintén tömeggyilkos apja, Háfez alatt kiépült. A külvilág számára egy katonai orvos szakértő-antropológus dezertálása mutatta meg, mi történik a szír börtönökben. A Caesar álnevű férfi ötvenötezer fotót vitt magával nyugatra, amiken a halálra kínzott, meggyilkolt emberek holttestei látszanak egyesével és csoportosan (itt talál képeket, de csak erős idegzetűeknek ajánljuk).
A WSJ cikke szerint Aszad brutális rezsimjének bukása óta egyre több tömegsírra bukkannak az országban. Sok sírt, amelyek helye korábban nyílt titok volt, idén tártak fel, többre véletlenül bukkantak rá, miközben a szírek az épületek törmelékeit vizsgálták, vagy újra elkezdték megművelni a háború alatt parlagon maradt földeket.
Egyes sírok az ipari méretű tömeggyilkosság mementói, ahol akár tízezreket is eltemettek, másokban néhány tucatnyi ember nyugszik. A New York-i központú Nemzetközi Központ az Átmeneti Igazságért és a szír Ügyvédek és Orvosok az Emberi Jogokért elnevezésű szervezetek eddig 134 tömegsírt azonosítottak az országban, és a WSJ szerint egész biztosan több is akad.
A New York Times szűk egy éve készült, a szíriai polgárháború áldozatainak számát megsaccolni próbáló cikkében 600 ezer körüli halottról írnak. Az áldozatok közt vannak azok, akiket a hírhedt börtönökben kínzott halálra a rezsim. Köztük vannak olyanok, akik a harcokban vesztették életüket, vagy akiket az Iszlám Állam mészárolt le hatalma csúcsán. De közéjük számolták a 2023-as földrengés áldozatait is. Ebben a borzasztóan nagy számban azonban nincsenek benne az eltűntek tízezrei. Fadel Abdul Gáni, az Emberi Jogok Szíriai Hálózatának alapítója szerint a szíriai káoszban 160 ezren lehetnek, akik tavaly december elejéig nem kerültek elő élve. Akkor úgy becsülte, hogy közülük 85 ezren meghalhattak.
„Ismert helyek”
Amikor 2011-ben kitört a szíriai forradalom, a rezsim tömeges letartóztatásokkal próbálta elfojtani a tüntetéseket, írta a WSJ. A lecsukottak egy részét lemészárolták, mások a kínzásokba, éhezésbe, betegségekbe haltak bele. Egyedül a hírhedt damaszkuszi Szajdnaja börtönben ezrek haltak meg, volt olyan eset, amikor a börtönőrök egyszerre több száz foglyot akasztottak fel. A halottakkal telepakolt teherautók heti kétszer fordultak a börtön és a Damaszkusztól délre fekvő temető között. Közalkalmazottak és munkások sokaságát vezényelték oda, hogy a hűtőkamionokból kiszedett holttesteket elföldeljék.
Egy teherautó-sofőr, aki részt vett a testek szállításában, azt mondta a lapnak, hogy kezdetben még zsákokban voltak a halottak. Idővel azonban már nem csomagolták be a testeket, egyedül számokat írtak rájuk, ami alapján lehetett tudni, melyik börtön melyik részlegében vesztették életüket. A sofőr szerint ő a Damaszkuszhoz közeli el-Tall közelébe, egy dombtetőre hordta a meggyilkoltakat 2012–2013 körül. Miközben mások kiszedték a testeket, ő inkább a lenti várost nézte dohányozva. „A szag elviselhetetlen volt. Szörnyűséges rémálom volt az egész.”
Az NPR-nak nyilatkozó Abu Fadi a tömegsírok gödrét ásta Damaszkusz közelében. Négy méterszer öt méteres, 5-6 méter mély gödröt, amibe aztán három nyerges vontató hozta a holttesteket. A végén egy buldózer tolta rájuk a kiásott földet, de a halom a tömegsír felét se borította be. Fadi szerint a katonák ekkor arra utasították a buldózert, hogy döngölje a gödörbe a holttesteket, úgy már elég lesz a kitermelt 100-120 köbméternyi föld az elfedésükre.
A WSJ cikke szerint a rezsim emberei csak „ismert helyekként” hivatkoztak a tömegsírokra, az odatemetett emberek halotti papírjaiba pedig szívmegállást jegyeztek be a halál okaként. Dokumentumok alapján rekonstruálták egy csak M.-ként megnevezett fiatal férfi esetét, aki 2012-ben részt vett a tüntetéseken, majd elfogták és végül 2019 májusában meghalt. A katonai rendőrség nyomozati és börtön osztályának vezető tisztje azt írta, a hatóságok nem engedélyezték a megölt férfi testének kiadását a családnak, helyette „egy ismert helyen” való elföldelését javasolták.
Földmozgató művelet
A Reuters októberben tárta fel az Aszad-rezsim egyik nagy műveletét, aminek célja az volt, hogy eltüntesse az egyik tömegsírt. Aszad egyik ezredese felelt a műveletért, aminek a Földmozgatás nevet adták, és az utasításai csak szóban léteztek, hogy ne legyen nyomuk. Mazen Iszmandar ezredes „az eltakarítás mestereként” volt ismert a hadseregben, a polgárháború jelentős részében ő volt a felelős a többezernyi lemészárolt szír tetemének eltüntetéséért.
A művelet keretében felszámoltak egy – becslések szerint 80 ezer holttestet rejtő – tömegsírt, és a sivatagban ásott új gödrökbe öntötték a holttesteket. Nem túlzás öntésről írni, az elhunytaknak semmilyen végtisztesség nem járt, munkagépekkel ásták ki őket, halmozták teherautókra, vitték az új tömegsírokhoz, szórták a már kiásott gödrökbe, majd fedték le. A teherautók sofőrjei nem szállhattak ki, az erőgépek kezelőinek az életükre kellett megesküdniük, hogy nem beszélnek erről a munkájukról többé.
Kutajfa mellett volt az egyik legnagyobb, több ezer ember maradványait rejtő tömegsír, aminek létéről régóta tudtak a jogvédők. 2018-ban született döntés a voltaképp osszáriummá vált térség kiürítéséről, és a tetemek, csontok átszállításáról Dumairba, egy katonai létesítmény mellé, ami Damaszkusztól nem messze, keletre, a sivatagban található. Itt 16 futballpályányi területen, 34 darab, összesen két kilométer hosszú árokban temettek el több tízezer embert. Teherautók konvojai jártak oda-vissza sok-sok éjjelen át, szállítva tömegével a földdel kevert tetemeket. A sofőrök rettegtek és irtóztak, egyikük szerint ha beszéltek volna az átéltekről, az életükkel fizetnek, az történt volna velük, mint az eltemetettekkel. Az egyikük azt mondta a Reutersnek, ha szabadon cselekedhetett volna, nem vállalja el a munkát, de rabszolgaként kellett dolgoznia.
„Megterhelt a félelem érzése, az irtózatos szag és a bűntudat” – mondta.
Az éjjeli fuvarok után hazaérve nagy mennyiségű kölnit locsolt magára, hogy elfedje-elfeledje a szagokat. Volt olyan munkagépkezelő, aki két hétig szinte nem evett és aludt az átélt borzalmaktól, „de azután valami elpattant bennem, és hozzászoktam”.
2018-ban Aszad úgy vélte, nyerésre áll a polgárháborúban, amiben az oroszok terrorbombázásokkal is segítettek, és nemzetközileg úgy ismertetheti el újra az uralmát, ha eltünteti a mészárlások nyomait. A Reuters egyik forrása szerint az oroszok tanácsa volt a tömeggyilkosságok és vegyi támadások nyomainak eltüntetése. A kutajfai tömegsírokról már 2014 óta tudott a külvilág, nyilvánvalóan fel kellett számolni. Annak viszont nincs nyoma, hogy Aszad adott utasítást erre.
A Reuters mintegy 500 műholdkép elemzésével, illetve 13 ember elbeszélései alapján derítette fel a kutajfai tömegsír felszámolásának történetét. Megszólalóik mind szemtanúi voltak a történteknek, voltak köztük gépkezelők, teherautó-sofőrök, sőt Aszad elitegységének, a Köztársasági Gárdának egy embere is. A műholdképeken látszott a megbolygatott talaj a tömegsírok helyén. A pontos módszertanról a Reuters külön cikket is írt. A Reuters riportja után az új kormány elrendelte az addig őrizetlen dumairi tömegsírok védelmét, hogy ne bolygathassák meg addig, amíg el nem kezdődik a kihantolási-boncolási-azonosítási folyamat.
A New York Times is végzett hasonló kutatásokat, nyáron Damaszkusztól délre, Nadzsában találtak tömegsírokat. Ott a helyi temetőben vájtak markolókkal árkokat, amikbe holttestek sokaságát földelték el. A rezsim 2011-ben már elkezdte Nadzsában eltemetni a meggyilkoltakat, ekkor még a korábban kialakított, de még nem használt sírboltokba zsúfoltak be több holttestet. A temetőgondnok szerint csordultig megpakolt teherautókkal hozták az oszló holttesteket, sokon kínzások nyomai voltak.
2012-ben már olyan méreteket öltött a rezsim öldöklése, hogy elkezdtek hosszú és mély gödröket ásni. Ezekbe a Szajdnaja börtönből és katonai kórházakból szállították a holttesteket. A környékbeliek tudták, mi történik a temetőben, de nem mertek szólni. Volt olyan környékbeli, aki azt mondta a Timesnak, hogy több mint egy tucat rokona tűnt el nyomtalanul. Többüket talán pont Nadzsában temették el. 2013 környékén a felkelők uralták a környéket, ekkortól inkább a később kiürített Kutajfába vitték a halottakat. 2014-ben a kormányerők megszilárdították hatalmukat Damaszkusz déli részén, így Nadzsába is újra elkezdtek temetni.
Aprólékosan és tudományosan
Mahmúd Zúbi a kihantolt halottakat egyenként megszámozta és lefotózta, a rajtuk lévő ruházattal együtt – ami olykor katonai uniformis volt. A holttesteket két hétig tárolta a kórházban. Miután DNS-mintákat vettek, eltemették a helyi mártírok temetőjébe, ahol az 1973-as arab–izraeli háború halottai is nyugszanak. A WSJ szerint a háborúkból és diktatúrákból kilábaló államokban nagyon nehéz és időigényes munka az áldozatok azonosítása.
Boszniában például az 1995-ös srebrenicai mészárlás 8000 halottjának nyolcadát még mindig nem sikerült azonosítani.
Szíriában a Vöröskereszt és az Eltűnt Személyek Nemzetközi Bizottsága segíti a munkát, amihez DNS-mintákat, fogászati adatokat, kormányzati dokumentumokat is felhasználnak. Sok-sok szakember és felszerelés kellene még a munkához, mintegy 200 millió dollárt kellene költeni erre. A családok márpedig válaszokat akarnak. „Csak tudni akarom, mi történt. Kínzásba halt bele? Hol van a holtteste?” – tette fel a kérdést Sárifej Hászbár, akinek férjét 2018-ban rabolta el a rezsim, ami a fiát kereső Burhán Naszri szerint szándékosan minden családból eltüntetett egy fiúgyereket.
A WSJ bejutott egy hámai laborba, amit az év elején hoztak létre a tetemek azonosítására. Épp egy kútból, ki tudja, mennyi idő után kiszedett csontokból próbáltak komplett csontvázakat összerakni a szakértők Anász Húrani vezetésével. Ilyenkor a fogászati és a DNS-minták alapján próbálják azonosítani a halottakat, de a ruhacafatokból is eltesznek, hátha az segíthet később. Húrani és csapata már a forradalom legelején is támogatta a mozgalmat, az orvos egyik helyettese a saját házában ápolt sebesült tüntetőket. Szakmabeliek nem dolgozhattak szabadon az Aszad-rezsim alatt. Egyikük egyszer egy tüntető halálát egy fejre mért csapás következményének írta le, ő többé nem is boncolhatott a háborúban meghalt embereket. Húrani így emlékezett vissza:
„Elrejtették a mészárlásokat előlünk. Három évig nem kaptunk munkát. Csak kávéztunk és cigarettáztunk.”
Húraniék még a munkájuk elején járnak. Jelenleg a hatóságok országosan befagyasztották a legnagyobb tömegsírok kihantolását, inkább arra fókuszálnak, hogy szisztematikusan felkutassák az eltűnteket. Persze így is sok kisebb, hevenyészett sírt tárnak fel – vagy mint a fenti esetben, egy kútból kerülnek elő maradványok. Az azonosítás fontos, csak Hamában 15 család állítja, hogy az ő hozzátartozójukat találták meg itt. A rendőrségi vizsgálatok szerint a rezsim katonái dobták be a kútba a megölt emberek holttesteit.
Húrani doktor csapatának munkájáról a BBC még májusban írt cikket. Akkor elmondták, egy combcsontból meg tudják állapítani a halott magasságát, nemét és életkorát, sőt hozzávetőlegesen a munkakörét is. Az is látszik, hogy kínozták-e. A DNS-vizsgálat lenne a kulcs persze, de a háború miatt csak egy működő DNS-labor maradt az országban, és az akkor még létező nemzetközi szankciók miatt sok szükséges kemikáliát és eszközt sem tudtak beszerezni. Az anyagi forrásaik szűkösek, ami van, azt a Vöröskereszt biztosítja. Viszont egy összekeveredett testrészekkel és csontokkal teli tömegsírról nagyon pénz- és időigényes megállapítani, kik lettek elhantolva oda.
A Conversation megjegyzi, Ahmed as-Sár elnök korábbi iszlamista felkelőcsoportja – ami most az új szír haderő gerincét adja –, a korábbi an-Nuszra Front, majd Hajat Tahrir as-Sám is követett el atrocitásokat. Az általuk megölt emberek sírjainak feltárása pedig várhatóan nem lesz az új rendszer legfontosabb feladata. A lap szerint Szíriában is létrejöhet egy különleges ENSZ-bíróság, ahogy az történt a jugoszláv háborúk, a ruandai vagy a kambodzsai népirtások után is. Guatemalában a gyilkos diktatúra áldozatait egy nemzetközi NGO azonosította. Az Emberi Jogok Szíriai Hálózata már egy útmutatót is kiadott tavaly decemberben arról, miként kell feltárni a tömegsírokat, azonosítani az áldozatokat és igazságot szolgáltatni a hozzátartozóknak.
Stephen Rapp, amerikai szakértő, aki korábban részt vett olyan emberiesség elleni és háborús bűnök kivizsgálásában, mint a ruandai vagy a Sierra Leone-i, szintén ellátogatott Szíriába megnézni a tömegsírokat. Azt mondta, a nácik által elkövetett bűnök óta történt egyik legszörnyűbb kegyetlenség, amit Aszad rendszere végrehajtott. Szerinte több ezer ember dolgozott az áldozatok elfogásán, kínzásán, megölésén és a holttestek eltüntetésén. „Az állami terror rendszeréről beszélünk, ami a halál gépezetévé vált” – mondta. Aszad, aki megbuktatása után a brutális rendszerét évekig támogató Oroszországba menekült, a mai napig tagadja a tömeggyilkosságok vádját.
