A grönlandiak tavaly még inkább mosolyogva fogadták, amikor Donald Trump egyre gyakrabban a szigetük megszerzéséről kezdett el beszélni. Most már nem mosolyognak. A Guardian beszámolója szerint ehelyett többen azon gondolkoznak, hogy mit tegyenek egy esetleges amerikai invázió esetén, mit csináljanak, ha foglyul ejtik őket, menekülési tervek jutnak eszükbe, vagy éppen az amerikai hadihajók és katonai gépek mozgását figyelik.
De nem csak ők aggódnak. Az európai politikusok kétségbeesve igyekeznek terveket szőni arra, hogyan tudnák lebeszélni az amerikai elnököt Grönland megszerzéséről. Különösen a Venezuela ellen végrehajtott amerikai támadás után tűnik rémisztően valósnak fenyegetése, hogy így vagy úgy, de meg fogja szerezni a NATO-tagállam Dániához tartozó félautonóm területet.
A Fehér Ház többször is jelezte, hogy az elnöknek a katonai erő alkalmazása is a lehetőségére áll. Azóta Marco Rubio amerikai külügyminiszter arra utalt, hogy elsősorban megvenni akarnák a szigetet, aminek lakói azonban nem tartják magukat eladónak. Trump mindenesetre szerdán is jelezte: nem hajlandó kompromisszumokra Grönland ügyében, szerinte „elfogadhatatlan minden, ami kevesebb” annál, hogy a nemzetbiztonsági okokból követelt sziget az Egyesült Államok kezébe kerül.
„Ez súlyos, Európa retteg” – mondta a Politicónak egy európai diplomata, aki részese azoknak a Brüsszelben zajló megbeszélésnek, amiken az EU lehetséges válaszlépéseiről tárgyalnak. A diplomata szerint tudnák mit lépjenek, ha például Oroszország viselkedne így, de ahhoz „egész egyszerűen nem vagyunk hozzászokva”, hogy ezt az Egyesült Államok csinálja. „Senki sem tudja, hogy mit tegyünk” – mondta a lapnak egy volt dán képviselő, aki szerint sürgős válaszra van szükség.
Az EU vezetői a Politico szerint a konfrontáció helyett egyelőre inkább a megbékélés felé hajlanak, és igyekeznek diplomáciai megoldást találni a példátlan, és a NATO súlyos belső válságával fenyegető helyzetre.
Az ugyanakkor jelzésértékű, hogy egy hadgyakorlat címén több európai ország is katonákat vezényelt Grönlandra. Abban senki sem hisz, hogy Európa képes lenne megvédeni a szigetet az amerikai hadsereg esetleges akciójától, de abban bíznak, hogy az európai katonák jelenléte miatt olyan ára lenne a sziget elleni támadásnak, amit az amerikai közvélemény, valamint a republikánus politikusok sem lennének hajlandóak megfizetni.
Közben viszont a diplomáciai próbálkozásaik látszólag nem értek célt Trumpnál. Szerdán a dániai és grönlandi külügyminiszterek Washingtonba utaztak, hogy találkozzanak Marco Rubio amerikai külügyminiszterrel, akinek nyilatkozatai arra utaltak, hogy nem támogatja Grönland katonai erővel történő megszerzését. A találkozó előtt azonban kiderült, hogy azon részt fog venni J. D. Vance alelnök is, aki híresen ellenséges Európával szemben, és sokan már emiatt is aggódva várták a fejleményeket.
A megbeszélés után Lars Løkke Rasmussen dán külügyminiszter azt mondta, továbbra is alapvető nézeteltérés van a két fél között, szerinte „egyértelmű, hogy az elnök Grönland meghódítására vágyik”. Viszont folytatni fogják a tárgyalásokat, létrehoznak egy magas szintű munkacsoport az Egyesült Államokkal, hogy megvizsgálják, lehetséges-e a két országnak „közös utat” találni Grönland ügyében.
Egy magas rangú amerikai tisztviselő a Wall Street Journalnek azt mondta, hogy megbeszélésnek része volt, hogy az Egyesült Államok megvásárolja a szigetet, és az elnök a megbeszélés kimenetelére várt, hogy a következő lépésről döntsön. Ezt egy magas rangú dán tisztviselő nem volt hajlandó megerősíteni a lapnak, csak annyit mondott, hogy Grönland teljes annektálása elfogadhatatlan lenne.
Rasmussen ismételten kijelentette, hogy Grönland amerikai megszerzése „egyáltalán nem szükséges”. Rasmussen szerint Dánia bizonyos mértékig osztja Trump aggodalmait az Északi-sarkvidék biztonságával kapcsolatban, de azzal nem értenek egyet, hogy Oroszország vagy Kína fenyegetné Grönlandot. A tárgyaláson részt vett Vivian Motzfeldt grönlandi külügyminiszter azt mondta, Grönland anélkül is lehet az USA szövetségese, hogy birtokolnák őket. Szerinte vissza kellene térniük a korábbi normalizált kapcsolathoz.
„Majd meglátjuk, mi lesz Grönlanddal” – mondta Trump a találkozó után, de megismételte, hogy nemzetbiztonsági okokból szükségük van Grönlandra, ami az Aranykupola rakétavédelmi rendszerhez is kellene. Trump szerint a probléma az, hogy „Dánia semmit sem tehet az ellen, ha Oroszország vagy Kína el akarja foglalni Grönlandot”.
„Nem fogjuk eladni a lelkünket”
Mivel a Trump-kormány a terület megvásárlása mellett azzal is próbálkozott, hogy több milliárd dolláros befektetéseket meglebegtetve édesgesse magához a grönlandiakat, akiknek megvan a lehetőségük arra, hogy függetlenné váljanak és maguk döntsenek a sorsukról, az EU is próbálkozhatna egy hasonló lépéssel. Az EU a hosszú távú költségvetési tervében 2028-tól kezdve hét év alatt 530 millió eurót tervez elkölteni Grönlandra – amiről persze még bőven lenne vita a költségvetés elfogadásáig. Az európai szociális juttatásokhoz, az ingyenes egészségügyhöz és ingyenes oktatáshoz szokott grönlandiak mindenesetre ezt látva a várakozások szerint inkább maradnának Európában – írta a Guardian.
Bár egy éve még volt a grönlandi társadalomnak egy része, amelyik hajlandó lett volna megfontolni, hogy az Egyesült Államokhoz csatlakozzanak, a Trump-kormány fenyegető hangneme szinte csak ellenállást szült az 58 ezer lakosú szigeten. A New York Times helyszíni beszámolója szerint Grönlandon csak egy elenyésző kisebbség játszik el azzal a gondolattal, hogy az Egyesült Államok tagjai legyenek, azt pedig nem akarják, hogy megvásárolják őket.
„Nem fogjuk eladni a lelkünket, nem vagyunk ostobák” – mondta a lapnak Pipaluk Lynge, a grönlandi parlament külügyi bizottságának vezetője. „Jelenleg minden, ami amerikai, egy intő jel” – mondta a CNN-nek Christian Keldsen, a grönlandi vállalkozók szövetségének ügyvezető igazgatója. Szerinte Trump „bizarr retorikája” csak árt az Egyesült Államok grönlandi kapcsolatainak.
A fenntartásokat elég világosan jelezte Jens-Frederik Nielsen grönlandi kormányfő is, aki a héten kijelentette, hogy népe inkább Dániát választaná az Egyesült Államok helyett, ha „itt és most” döntést kellene erről hozniuk. „Grönland nem akar az Egyesült Államok tulajdonába kerülni. Grönland nem akar az Egyesült Államok irányítása alatt állni. Grönland nem akar az Egyesült Államok része lenni.” Trump erre egyszerűen azzal reagált, hogy „Nem értek vele egyet. Nem tudom, ki ő. Semmit sem tudok róla. De ez nagy baj lesz neki.”
Amerikai katonai bázisból most is lehetne több
Trump egyik fő indoka arra, hogy miért akarja megszerezni Grönlandot, hogy azzal az amerikai nemzetbiztonságot akarja növelni, mert szerinte Dánia és Európa nem tudja megvédeni az ásványkincsekben is gazdag szigetet. A krízis egyik megoldásának ezért NATO-diplomaták azt tartják, hogy a szövetség európai tagjai növeljék a védelmi kiadásokat a területen, tartsanak több hadgyakorlatot, és vezényeljenek oda több katonát, hogy csökkentsék az amerikai elnök aggályait – írta a Politico. „Ki kéne maxolni” Trump követeléseit, mondta a lapnak az egyik diplomata. Európai tisztviselők szerint ez lenne a legkevésbé fájdalmas út – írta a Guardian.
Ezzel csak az a probléma, hogy Trump érvelése teljesen komolytalan, ugyanis az Egyesült Államok egy 1951-es, Dániával kötött szerződés alapján bármikor annyi katonai bázist építhetne és annyi katonát állomásoztathatna Grönlandon, amennyit csak szeretne. Most is van ott egy amerikai bázis. „Ha az amerikaiak egy újabb katonai bázist akarnak, csak mondják meg, hova. Ha újabb radart akarnak, csak építsék meg” – mondta az Atlanticnek egy dán parlamenti képviselő. Az amerikai kongresszus dánbarát kétpárti csoportja pedig közölte, ha Trump „üzenete az, hogy szükségünk van Grönlandra, akkor az igazság az, hogy mindent megkapunk Grönlandtól, amire csak szükségünk van”.
A Trump-kormányzat a nemzetbiztonság mellett a grönlandi ásványkincsek megszerzésével is indokolta, hogy miért kéne az Egyesült Államokhoz kerülnie a szigetnek, de azokat amerikai cégek szintén bármikor elkezdhetnék kitermelni. Csak nem kell nekik. A grönlandi kormány évek óta igyekszik kanadai és ausztrál bányászati vállalatokat csábítani az országba, de nem nagyon érdeklődnek, mert a kitermelés óriási költséggel járna a nagy hideg, valamint az infrastruktúra hiánya miatt. „A Holdon könnyebb lenne bányászni” – mondta a CNN-nek Malte Humpert, az Arctic Institute alapítója. „Ha lenne egy arannyal teli bödön a szivárvány tövében Grönlandon, a magáncégek már régen ott lennének” – mondta Jacob Funk Kirkegaard, a Peterson Nemzetközi Gazdasági Intézet kutatója.
„Ezt mind megkaphatták volna, ha kedvesen kérik” – mondta az Euractivnak Rachael Lorna Johnstone izlandi nemzetközi jogász a fent felsoroltakról.
Emiatt nagyon úgy tűnik, hogy Trump egészen egyszerűen csak meg akarja szerezni Grönlandot.
Dániának és Európának azért kell aggódnia, mert Trumpot nem a hagyományos geopolitikai érdekek vezénylik, hanem „egópolitika”, és az Egyesült Államok területének növelése a célja – vélte Klaus Dodds, a Londoni Egyetem geopolitikával foglalkozó professzora.
Egy európai diplomata a Politicónak kijelentette, hogy Trump valódi célja az lehet, hogy úgy kerüljön be a történelemkönyvekbe, mint aki földrajzi értelemben is nagyobbá tette Amerikát. A New York Timesnak adott interjújában arról is beszélt ugyanis, hogy „pszichológiailag fontos nekem” Grönland megszerzése.
A katonák odaküldése csak szimbolikus lépés, de mégis lépés
Egyesek úgy vélik, hogy az EU gazdasági erejét is kihasználhatná arra, hogy eltántorítsa Trumpot a sziget elfoglalásától, emellett Marion Messmer, a Chatham House londoni külpolitikai intézet nemzetközi biztonsági programjának igazgatója szerint az Európában lévő amerikai katonai bázisok helyzete is az asztalra kerülhetne. Csakhogy ezek az elemzések nem számolnak azzal, hogy az EU örült, hogy sikerült letárgyalni egy kereskedelmi megállapodást Trumppal, ami így is 15 százalékos vámokat jelent. Ha pedig az egyébként is az európai jelenlétének csökkentésével számoló USA nagyobb számban vonna ki katonákat a kontinensen lévő bázisokról, az a NATO mostani keleti elrettentő képességét is befolyásolná.
Vagyis a Grönland mellett tett határozott nyilatkozatok mellett egyelőre nem véletlenül nem léptek ezen a téren az európai országok vezetői, hiszen ezekkel saját magukat is lábon lőnék.
Ráadásul ezen lépések többsége inkább lenne egyfajta megtorlás, mint elrettentés, és a megszavazásukhoz is bonyolult lenne megszerezni az elegendő többséget, mondta Jeremy Shapiro, a European Council on Foreign Relations külpolitikai intézet kutatója.
Miután a venezuelai támadás után Trump és a Fehér Ház egyre nyíltabban kezdett el utalni arra, hogy akár katonai erővel is készek elfoglalni a szigetet, a Bruegel Intézet kutatói egy jelentésben amellett érveltek, hogy az EU-nak katonákat kellene telepíteni Grönlandra, hogy ezzel is jelezzék, hogy határozottan kiállnak a sziget területi egységéért – írta a Guardian. Bár elismerték, hogy ez nem akadályozná meg az Egyesült Államokat a terület elfoglalásában, de megnehezítenék a dolgát.
Végül valami hasonló történt. A héten Dánia, Svédország, Norvégia, Németország, Hollandia és Franciaország is katonákat küldött Grönlandra, az indoklás szerint egy hadgyakorlatra, de közölték, hogy folyamatos lesz az európai katonák jelenléte a szigeten. Ezzel a hivatalos magyarázat szerint meg akarják mutatni Trumpnak, hogy aggályai alaptalanok, és az európai országok meg tudják védeni a stratégiailag fontos területet. Másrészről az egésznek „egy másik, sürgetőbb célja is lehet, ami természetesen az, hogy elrettentsen bármilyen amerikai katonai agressziót” – mondta a DW-nek Rasmus Sinding Søndergaard, a DIIS dán külpolitikai intézet kutatója.
Az amerikai kongresszus lehet a megoldás?
Jeremy Shapiro szerint a megoldás felé vezető út lehet az is, hogy az európai országok az ilyen, kifelé is látható lépések mellett szép csendben lobbiznak a kongresszus republikánus tagjainál. Ezt Dánia már tavaly el is kezdte, amikor a Fehér Házban példátlan hatalommal rendelkező Susie Wiles kabinetfőnök egykori lobbicégét bérelték fel, hogy segítsenek nekik Grönland kérdésében.
Az is Trump tervei ellen szól, hogy ellentétben például a venezuelai akció megítélésével, a kongresszusban republikánus politikusok sora kelt ki az ötlet ellen, hogy katonai erővel szerezze meg az Egyesült Államok Grönlandot. Olyanok is éles hangon ítélték el az ötletet, akik általában megbízható támogatói a Fehér Háznak. A képviselőház elnöke, Mike Johnson is kijelentette, hogy ez „nem helyénvaló”, és jelezte, hogy nem állnak háborúban Grönlanddal, és nem lát lehetőséget katonai akcióra. A szenátus republikánus vezetője, John Thune szintén arról beszélt, hogy a katonai akciót nem látja reális lehetőségként.
Ráadásul a választók sem annyira értik, minek kellene nekik a sziget. A YouGov január 7-én készült felmérése szerint a republikánus szavazók 60 százaléka ellenez egy Grönland elleni támadást, és mindössze 15 százalékuk támogatna egy akciót. A CNN-nek készített és csütörtökön közzétett felmérésben az amerikaiak háromnegyede ellenezte, hogy az USA megszerezze Grönlandot, és csak 25 százalékuk támogatta a terveket. A republikánusok és a republikánusok felé hajló függetlenek között 50-50 százalék arányban oszlottak meg a támogatók és az ellenzők.
A legerőteljesebben az egyébként Trumpot támogató Thom Tillis szenátor, a NATO-val foglalkozó szenátusi bizottság republikánus vezetője kelt ki az ötlet ellen. A szenátusban láthatóan felháborodva elmondott beszédében őrült kijelentésként és képtelenségként jellemezte az egészet. Csütörtökön, a dán és grönlandi külügyminiszterek washingtoni megbeszélését követően pedig a Bloombergnek kijelentette, hogy egy grönlandi katonai akció esetén ő lenne az első, aki be fogja nyújtani a határozattervezetet, amivel ezt a kongresszus meg tudja akadályozni, és szerinte ezt meg is szavaznák.
Mindezek után a Wall Street Journalnek Grönland fővárosában egy 23 éves taxisofőr azt mondta, hogy igyekszik nyugodt maradni, de ez elég nehéz, amikor azt látja, hogy Trump komolyan beszél a sziget elfoglalásáról, főleg, hogy már a második hivatali idejét tölti, és „sok őrült dolgot csinált már”. Azt mondta, próbál félretenni arra az esetre, ha a dolgok tényleg rossz irányba fordulnának.
Cikkünkben eredetileg az szerepelt, hogy „2028-tól kezdve hét év alatt 530 milliárd eurót tervez elkölteni Grönlandra”. Ez valójában 530 millió euró. A hibát javítottuk.
