Trump éktelen haragra gerjedt, de a spanyol kormányfőnek még jól is jön a szembenállásuk
„Meg fogunk szakítani minden kereskedelmet […] Nem akarunk semmit Spanyolországtól.” Donald Trump ilyen dühös mondatokkal ment neki múlt héten a madridi kormánynak azok után, hogy a spanyol kabinet jelezte, nem akarják engedni, hogy az Egyesült Államok spanyolországi bázisokat használjon Irán ellen. Az amerikai elnök és pénzügyminisztere, Scott Bessent is jelezte, ha akarják, már másnap embargó alá helyezhetnének minden spanyol importot. Trump szerint egyébként akkor használják a spanyol bázisokat, amikor akarják, és amúgy sem kell nekik semmi az országból. A spanyol emberek pedig nagyszerűek, csak rossz vezetés alatt senyvednek.
Trump dühének oka, hogy az európai vezetők közül Pedro Sánchez spanyol kormányfő határozottan felszólalt az amerikai–izraeli légicsapások ellen.
Igazolhatatlannak, veszélyesnek, a nemzetközi jog megsértésének tartja Izrael és az Egyesült Államok háborúját Irán ellen. Sánchez múlt hét szerdán felhozta Irak elrettentő példáját. „Huszonhárom éve egy másik amerikai kormány belerángatott minket egy háborúba a Közel-Keleten” – magyarázta. Felidézte, hogy annak a háborúnak az lett volna a célja, hogy megsemmisítse Szaddám Huszein iraki diktátor tömegpusztítófegyver-készletét, demokráciát terjesszen és garantálja a globális biztonságot. Ehelyett „szabadjára engedte a bizonytalanság legnagyobb hullámát, amit a kontinensünk megszenvedett a berlini fal leomlása óta”.
Sánchez nyilatkozatai és Trump fenyegetése után a Bloomberg arról írt, hogy a spanyolok se teljesen tétlenek, a Ciprust ért dróntámadások után ők is hadihajót küldtek a sziget védelmére. A Kolumbusz Kristófról elnevezett Cristóbal Colón fregatt a spanyol flotta egyik legmodernebb hajója, már a Balti-tengeren csatlakozott a Charles de Gaulle repülőgép-hordozó vezette francia–olasz–holland kötelékhez, ami Ciprus közelébe tart.
A Fehér Ház a fregatt útnak indítását úgy értelmezte, hogy Spanyolország valamilyen formában mégis csatlakozik a műveletekhez. A madridi kormány aztán hamar cáfolta ezt, hozzátéve, változatlanul ellenzik az iráni háborút.
No a la guerra
A vita főszereplői az Amerika által 1953 óta használt rotai és moróni katonai bázisok. A madridi kormány megtiltotta, hogy Iránt támadó repülők szálljanak fel onnan. Trump erre úgy reagált, hogy „használhatnánk a bázisaikat, ha akarnánk, egyszerűen berepülnénk és használnánk, senki sem mondhatja meg nekünk, hogy ne használjuk őket”. Karoline Leavitt fehér házi szóvivő másnap közölte: a spanyolok meghallották Trump szavát, „és megállapodtak az amerikai hadsereggel az együttműködésről”.
Hogy ez honnan jön Leavittnek, rejtély, mindenesetre Sánchez kiállt tévékamerák elé, és kijelentette: „No a la guerra”, azaz „nem a háborúra”. Azt mondta, országa nem lesz „bűnrészes” egy olyan lépésben, ami rossz a világnak, szemben áll az értékeikkel és érdekeikkel. Az USA szerinte „orosz rulettet játszik milliók sorsával”. Ezután még durvábban beleszállt Trumpba, mondván, a vezetőknek jobbá kéne tenniük az emberek életét, ám egyesek a kudarcaikat inkább a háború füstjével fedik el, miközben egyes emberek zsebeit tömik pénzzel.
Margarita Robles spanyol védelmi miniszter pedig azt kritizálta, amit az amerikai demokraták és a háború ellenzői is: hogy Trump nem kért kongresszusi felhatalmazást a háborúhoz, holott ez alkotmányos kötelezettsége lenne. Hozzátette, egyetlen ország sem viselkedhet a világ csendőreként.
A szocialista spanyol kormány már más kérdésekben is szembement Trump politikájával. Tavaly elutasították, hogy az amerikai elnök óhajának megfelelően a GDP 5 százalékára emeljék a védelmi kiadásaikat. „Spanyolország megháromszorozta a védelmi kiadásait, mióta miniszterelnök lettem” – mondta erre Sánchez. Jelezte, a GDP 2,1 százalékánál nem akarja magasabbra növelni a katonai büdzsét. Trump már akkor úgy berágott Spanyolországra emiatt, hogy kizárással fenyegette az országot a NATO-ból. Ez azonban nem rázta meg a spanyolokat, a hírek szerint nem vették komolyan a fenyegetést, ahogy vezető NATO-tisztviselők sem.
Sánchez határozott kiállásának elsősorban belpolitikai okai voltak, amikről itt írtunk részletesebben. A konfrontáció az amerikaiakkal jól jöhet Sáncheznek, aki ezzel is próbálná erős politikus benyomását kelteni a lakosság körében, miután tavaly év végén több korrupciós vád miatt is fogyott kormánya körül a levegő. Többek között azzal érvelnek, hogy ha nem emelik 5 százalékra a védelmi kiadásokat, több marad a kasszában a szociális ellátórendszerre.
Scott Bessent amerikai pénzügyminiszter a spanyolok gondolatmenetére azt mondta, Spanyolország „nem akarja kifizetni a méltányos részét, és azt mondja »hát, itt vannak a Pireneusok köztünk és Oroszország között«”.
Sánchez korábban a New York Timesban megjelent véleménycikkében bírálta az amerikai bevándorláspolitikát és Nicolás Maduro venezuelai elnök hatalomból való erőszakos eltávolítását is. Azt is megtiltotta, hogy spanyolországi bázisokon át szállítson az USA fegyvereket a gázai háborúhoz Izraelnek. Azt a háborút népirtásnak nevezte, és el is ismerte a szuverén Palesztinát. Gideon Szár izraeli külügyminiszter a friss kritikákra megjegyezte a múlt héten, kérdéses, hogy Sánchez vajon a történelem jó oldalán áll-e. Izrael 2024-ben visszahívta madridi nagykövetét tiltakozásul, Spanyolország pedig múlt szerdán lépte meg ezt saját nagykövetével.
Gazdaságtalan beszólás?
A CNN szerint a spanyol reakcióban vannak kockázatok, ugyanis a kétoldalú amerikai–spanyol gazdasági kapcsolatok elég élénkek. Tavaly 4 millió amerikai turista kereste fel Spanyolországot, az Amazon pedig egy 40 milliárd dollár értékű adatközpontot tervez odatelepíteni. Az ország cseppfolyósított földgáza zömét is Amerikából szerzi be. Mindezekkel együtt is a kereskedelme csupán 5 százalékát bonyolítja le az Egyesült Államokkal, így Trump fenyegetéseit ki tudja védeni – főleg az Európai Unió segítségével.
Stéphane Séjourné, az Unió belső piacáért felelős biztos már jelezte is, hogy kiáll Spanyolország mellett. Kaja Kallas, az EU külügyi főképviselője március 5-én pedig így reagált Trump fenyegetéseire: „A kereskedelem európai kompetencia. Van egy kereskedelmi megállapodásunk az Egyesült Államokkal, amit júniusban írtunk alá, ezért reméljük, hogy az Egyesült Államok szintén tiszteletben tartja ezt az egyezményt, ami minden tagállamra vonatkozik.”
A közös piac 1993-as bevezetése óta az EU felel a tagországokat érintő vámokért, kereskedelmi megállapodásokért és védőintézkedésekért. Ha tehát az Egyesült Államok egy tagot leckéztetni akar kereskedelmi eszközökkel, akkor az egész tömbre hat vele. Ha az EU úgy értékeli, hogy Amerika kereskedelmi konfliktust szít, akkor az az Unió belső piacát is érintheti, így egy szélesebb körű transzatlanti vitává válhat.
A Bloomberg megjegyezte, a spanyolok tavaly 21 milliárd dollár értékű árut vittek az USA-ba: egyebek között gépeket, gyógyszereket, olívaolajat és vörösbort. Az olívaolaj-termelésük 14 százalékát adták el Amerikában. Spanyolország ezzel szemben 26 milliárd dollár értékben importált az Egyesült Államokból, jelentős részben kőolajat és földgázt. Több nagyobb spanyol cég jelen van Amerikában, ezért sérülékeny lehet az amerikai bosszúintézkedések miatt (például Banco Santander, Iberdrola). Ugyanakkor az a kifacsart helyzet is előállhat most az iráni háború miatt, hogy a dubaji, ománi, katari utazásaikat lemondó turisták inkább Dél-Európa, kiemelten Spanyolország felé fordulhatnak.
Az Egyesült Államokat az is idegesítheti, hogy a spanyol kormány igyekszik jóban lenni Kínával, és igyekszik kínai befektetéseket bevonzani az autóipar és a megújuló energia terén. Sánchez az EU-t is próbálja puhítani ezen a téren. A Bloomberg megemlítette azt is még, hogy az amerikai kormányt – amibe kvázi bejáratosak a techmogulok – az is idegesítheti, hogy Sánchez kormánya igyekszik megregulázni a technológiai gigacégeket. Az ausztrál mintát követve például be szeretné tiltani a közösségi média használatát a 16 év alattiaknak.
Trump és a háború is népszerűtlen Spanyolországban
A CNN szerint ahogy tavaly, úgy most is megérheti szembeszállnia Sáncheznek Trumppal. Ezzel a baloldali szavazók között erősítheti nem túl népszerű kormánya támogatottságát. Paco Camas García, az Ipsos közvélemény-kutató elemzője is azt mondta Sánchezről, hogy „a külpolitikát használja arra, hogy visszaszerezze a politikai kezdeményezést otthon”. Ezzel a fő ellenzéki Néppártot is nehéz helyzetbe hozza. Trump népszerűsége Spanyolországban mindössze 16 százalékon áll, így a Néppártnak most nem lenne jó befektetés Trump mellé állni.
Jól jelzi a közhangulatot, hogy a nemzetközi nőnapon, március 8-án országszerte tüntetések voltak az iráni háború ellen. Az emberek utcára vonultak Madridban, Barcelonában, Valenciában, Sevillában, Granadában, Bilbaóban és San Sebastianban is.
Ramón González Férriz, az El Confidencial spanyol lap egyik újságírója azt mondta a New York Timesnak, hogy Sánchez a vitával pont nemzetközi reflektorfényre vágyott. „Egy nyílt szembenállást akart kreálni Donald Trumppal”, aki roppant népszerűtlen Spanyolországban – tette hozzá. A lépésének kockázatai is vannak, akár gazdasági téren is. A jobboldal szerint Sánchez belpolitikai haszonszerzés céljából feláldozza országa nemzetközi hírnevét.
Sánchez tudatában van annak is, hogy pártja 2004-es választási győzelmében szerepe volt az iraki háborúnak, és a mostani helyzetet is ahhoz hasonlítja. Annak idején a José María Aznar vezette néppárti kormány kiállt George W. Bush háborúja mellett, rajta is vesztett a spanyol háborúellenes hangulaton. Az iszlamisták pedig 193 halottat követelő merényleteket követtek el a spanyol vasút ellen. Az országban jövőre parlamenti választás lesz, a Néppárt 32 százalékkal vezet a 26 százalékra mért szocialisták előtt, miközben a Fidesszel közös európai pártcsaládban lévő szélsőjobboldali Vox is jön fel a felmérésekben, már 19 százalékon áll.
Arancha González korábbi spanyol külügyminiszter azt mondta a CNBC-nek, hogy Trump több olyan európai vezetőnek is beszólt már, akik nemet mondtak neki. Így járt Keir Starmer brit kormányfő, Volodimir Zelenszkij ukrán elnök és Mette Frederiksen dán miniszterelnök is. González szerint ugyanakkor a keményen kiálló állami vezetők jobb pozícióban lesznek hosszú távon. Szerinte badarság lenne az USA-nak embargót bevezetnie Spanyolországgal szemben, mivel jelenleg kereskedelmi többlete van.
Trump a Spanyolországgal szembeni fenyegetéseit a Fehér Házban mondta ki, miközben az Ovális Irodában mellette ült vendége, Friedrich Merz német kancellár. Merz nem reagált Trump beszédének erre a részére. Emmanuel Macron francia elnök viszont a Time szerint felhívta Sánchezt és jelezte szolidaritását.
Guntram Wolff, a Bruegel brüsszeli elemzőintézet szakértője azt mondta, pozitívan látja a helyzetet, pont a Spanyolország iránti európai szolidaritás miatt. „Az európaiak megtanulták a leckét, és tudják, hogy össze kell tartaniuk” – mondta Wolff a CNBC-nek. A spanyol állásponttal egyébként Írország, Ausztria és Málta is egyetért, bár egyikük sem NATO-tag.
Trump a mostani helyzetben az olasz és a német vezetést dicsérte, de a spanyolok mellett a britekkel sem volt elégedett, dacára annak, hogy – ha csak védelmi jelleggel is, de – Nagy-Britannia katonai segítséget is nyújtott. London először szintén közölte, az amerikaiak nem használhatják bázisaikat, majd később úgy finomított, hogy védekező műveletekhez igen. Azt is vizsgálták, hogy az egyik repülőgép-hordozójukat a térségbe küldjék-e. Trump erre azt reagálta, hogy Keir Starmer brit miniszterelnök nem egy Winston Churchill, és nincs szükségük azokra, akik akkor csatlakoznak, amikor már megnyerték a háborút.
