Egészen új lehetőségek tárulnak fel az uniós csalások és a korrupciós ügyek vizsgálatára

A Fidesz még bőven saját újabb kétharmados győzelmére készült, amikor Magyar Péter már az Európai Parlamentben is megígérte tavaly május elején, hogy ha a Tisza Párt alakít kormányt, Magyarország csatlakozik az Európai Ügyészséghez. Egy évvel később, az országgyűlési választáson aratott elsöprő tiszás győzelem után ezt már leendő miniszterelnökként első nemzetközi sajtótájékoztatóján is megerősítette.

Magyar ezt a négy lépéscsomag között emlegette, amelyekre hajlandó a jogállamisági problémák miatt befagyasztott uniós pénzekért. A csatlakozást az Európai Ügyészséghez egyetlen, uniós pénzekről szóló eljárásban sem követeli az Európai Bizottság vagy a tagállami Miniszterek Tanácsa. Nem kizárt, hogy ennek ellenére mégis része lesz a csomagnak. Az Európai Ügyészség jogkörei új dimenziót jelentenek majd, és mindenképpen fontos szerepe lenne a korrupcióellenes küzdelemben.

A politikai szándék a csatlakozás elengedhetetlen feltétele, de a folyamat ennél bonyolultabb, így versenyfutás lenne az idővel, ha ezt is feltételnek szabnák az uniós források hazahozataláért.

A jogállamisági problémák miatt visszatartott források 10,4 milliárd eurós része a helyreállítási alapból már csak augusztusig hozzáférhető. Összesen 27 korrupcióellenes, jogállamisági mérföldkövet kellene teljesíteni, amelyeket az Orbán-kormány a 2022-ben jóváhagyott helyreállítási tervébe írt be, miután informálisan megegyezett az Európai Bizottsággal. Arról itt írtunk részletesen, hogy óriási roham kell az új kormánytól az uniós pénzekért, és minek pontosan mi a feltétele.

Már szinte csak Magyarország maradt ki

A 27 tagország hosszas egyeztetései után az Európai Ügyészség 2021-ben kezdte meg munkáját. Eleve nem mindenki részvételével, hanem a tagországok kisebb csoportjaira szabott megerősített együttműködéssel hozták létre, de fokozatosan egyre többen csatlakoztak. Mostanra Magyarország mellett már csak Írország és Dánia nem tagja, de utóbbi kettő kivételt kapott a bel- és igazságügyi együttműködés alól.

Az Európai Ügyészség főügyésze a korábban a romániai korrupcióellenes ügyészséget vezető Laura Codruța Kövesi, aki tavaly is arról beszélt, „jellemző”, hogy Magyarország nem csatlakozott a szervezethez. Az Orbán-kormány a gyakorlatban mindvégig elutasította az uniós ügyészséghez csatlakozás gondolatát is, eredetileg a létrehozását is ellenezte. Ez azt jelenti, hogy számos jogi feltétel hiányzik ahhoz, hogy Magyarország gyorsan beléphessen.

A távolmaradás mellett érvelt az Európai Ügyészség indulásakor az akkori igazságügyi miniszter, Varga Judit is: „A Magyar Kormány – az Országgyűlés előzetes állásfoglalását követve – úgy döntött, hogy nem kíván részt venni az Európai Ügyészség létrehozásában, így a megerősített együttműködésben sem. Ez szuverenitási kérdés. Az Európai Ügyészség felállításával Brüsszel még több hatalmat akar magának a tagállamok kárára.”

Az EU-s kutakodás itthon könnyen elakadt

Az Európai Ügyészség egyedülálló hatáskörű szervezet. Kizárólag gazdasági bűncselekményekkel, ezen belül is az

• uniós költségvetést érintő csalásokkal;
• a 10 millió euró (kb. 3,6 milliárd forint) feletti áfát érintő; és
• 10 ezer euró (kb. 3,6 millió forint) feletti uniós pénzeszközöket érintő csalásokkal; valamint
• országhatárokon átívelő áfacsalások feltárásával foglalkozik.

„Az Európai Ügyészségnek joga van nyomozást kezdeményezni, és saját maga is eljárhat a vádhatóság képviselőjeként a nemzeti eljárásokban” – utalt a Telexnek Hoffmann Tamás nemzetközi jogász a szervezet hatáskörének kiterjedtségére. Ez egészen más szint, mint amelyen az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) tevékenykedhetett.

Az OLAF önállóan nem nyomozhatott, csak a tagországok helyi hatóságaira támaszkodhatott, és végül az adott ország ügyészségének ajánlást tehetett a nyomozás megindítására. Ezt aztán a magyar hatóságok minden további nélkül figyelmen kívül hagyhatták, vagy hosszabb vizsgálódás után bűncselekmény hiányában lezárhatták, legyen szó gyanús kórházi beszerzésekről, oktatási területen kiírt pályázatról, vagy épp az OLAF munkatársainak tiltott megfigyeléséről. Amikor az Orbán Viktor vejéhez köthető Elios-ügyben vizsgálódtak, a végén a kormány az OLAF vizsgálódásait áthúzva inkább lemondott az EU-s forrásról és hazai adófizetői pénzből állta Tiborcz István cégének közvilágítási projektjét.

Magyarországon látványosan alacsony hatékonysággal értek be az OLAF által feltárt ügyek: míg az EU-ban átlagosan a pénzek 71 százalékát szerezték vissza a tagországok hatóságai az ajánlások alapján indított eljárásokban, addig Magyarországon ez az arány csupán 18 százalék volt

– írta nemrég a Financial Times.

Orbán a „föderalista Európával” szemben a nemzetállamok közösségének Európáját hirdetve, a nemzeti szuverenitás megőrzésére hivatkozva utasította el a csatlakozást az Európai Ügyészséghez. „Lehet választani az európai útvonalat, de nehogy azt higgyék, hogy az önálló választás marad, mert ha azt egyszer választjuk, onnan többet lejönni nem tudunk. Az Európai Ügyészség is erről szól” – mondta tavaly szeptemberben a kötcsei pikniken.

Magyar Péter leendő miniszterelnök szerint viszont a szempont nem a szuverenitás védelme volt, hanem az, hogy Orbánék zavartalanul áramoltathassák a forrásokat a kormányhoz közel állók zsebébe. Az Európai Ügyészség „az a szervezet, amely meg tudná akadályozni, hogy az uniós ezermilliárdok továbbra is Orbán oligarcháihoz és a családtagjaihoz vándoroljanak” – mondta már 2024 őszén, a Tisza Párt első sikeres megmérettetése, az EP-választás után.

Az Európai Ügyészség aktivitása évről évre látványosan nő: 2024-ben 1500, tavaly már 3600 általa vezetett nyomozás volt folyamatban az ügyészséghez csatlakozó 24 EU-s tagországnál. Az egyik legnagyobb csalási ügy a görögországi Pireusz kikötőjével kapcsolatos, ahol 250 millió eurónyi csempészárut foglaltak le. A szervezet által vitt eljárások összértéke két éve még 25, 2025-ben már 69 milliárd eurót tett ki – ebből 45 milliárd volt áfacsalással kapcsolatos, derült ki a szervezet tavalyi jelentéséből.

Az Orbán-kormány épp az áfa körüli kutakodás lehetősége miatt érvelt az Európai Ügyészség létrehozása ellen is, mondván, „az áfa-bevételek több mint 95 százaléka a nemzeti költségvetésbe folyik, és így a szubszidiaritás és az arányosság elvét is sérti, ezáltal felvethet szuverenitási aggályokat is”.

Igaz, ez nem jelenti azt, hogy az Európai Ügyészség az Orbán-kormány alatt semmire nem láthatott rá Magyarországon. Elismerték, hogy a szervezet és a magyar ügyészség között fontos az információcsere, 2021-ben kettejük között együttműködési megállapodás is született, ahogyan a szintén kívülálló Írország és Dánia esetében is.

A Tisza Párt kétharmados választási győzelmével a helyzet azonban már teljesen megváltozott, és Magyarország hamarosan csatlakozik a szervezethez, de ehhez még egy sor törvénymódosítás szükséges.

Kétharmad birtokában is sok a tennivaló

„Az Európai Ügyészség jogköre olyan új dimenziót jelent, amelyet a magyar jogrendszer még nem ismer. Ahhoz, hogy összeegyeztethető legyen vele, rengeteg törvénymódosításra van szükség” – mondta Hoffmann Tamás. Először is nemzetközi szinten ratifikálni kell magát az alapokmányt, majd módosítani kell a büntetőeljárási törvényt, az ügyészségről, a rendőrségről szóló törvényt és magát az alkotmányt is. Ezen kívül is számtalan apró jogi vonatkozása lehet a csatlakozásnak, ez pedig egész egyszerűen a szükséges módosítások mennyiségénél fogva időigényes.

„A kétharmaddal ez a folyamat végigvihető, de sok munkára van szükség ahhoz, hogy ne legyen benne jogtechnikai probléma. Egy csomagban kellene megszavazni, és nem mindegy, hogy a magyar jogrendben szükséges változtatások előkészítését most kell a nulláról kezdeni, vagy készültek már tervezetek a jogszabályok szükséges módosításához” – mondta a Társadalomtudományi Kutatóközpont Jogtudományi Intézetének kutatója, a Corvinus Egyetem oktatója. Mivel az Orbán-kormány ellenezte a csatlakozást, vélhetően nincsenek ilyen kidolgozott tervezetek előrehaladott állapotban.

A kormányváltás erre most lehetőséget ad, de egyúttal még feszesebb munkát követel meg, hiszen az előkészítéssel párhuzamosan jelentős minisztériumi átalakítás is kezdődik, személyi állományában és az intézmény struktúrájában egyaránt.

A csatlakozás az Európai Ügyészséghez Magyar nyilatkozatai alapján egyértelmű politikai elsőséget élvez.

„Kérdés, mennyi időbe telik összerakni a csapatot, amely elkészíti azt a sok területet érintő jogszabálytervezet-csomagot, amely aztán átmegy a parlamenten gond nélkül” – jegyezte meg a nemzetközi jogász. Szerinte a megszavazásnál nyilván nem a politikai szándék biztosítása jelent kihívást, hanem az, hogy olyan csomag szülessen, amely biztosítja, hogy a csatlakozásból adódó jogi következmények minden területen összhangban legyenek a magyar jogrenddel.

Magyar a négyféle intézkedés között említette, amelyet az uniós pénzek megszerzéséért vállalna. Idáig ez – az Orbán-kormány elutasításának megfelelően – nem került be sem a 10,4 milliárd eurós helyreállítási alap előfeltételeibe, sem a 4,2 milliárd eurót ideiglenesen, több mint kétmilliárd eurót végleg elérhetetlenné tevő feltételességi eljárásba. A Válasz Online cikke ugyanakkor arra figyelmeztetett: a Tisza mellett másfél éve dolgozó szakértői csoport talált olyan hiányosságokat, amelyeket technikailag nincs idő bepótolni.

Korábban Lengyelországnál szintén jogállamisági okokból blokkoltak uniós pénzt, és ott is hasonló helyzetben találta magát a Jog és Igazságosságot (PiS) leváltó új kormány 2023-ban. Akkor nem az időszűke, hanem az elnöki vétók jelentettek akadályt a feltételek teljesítésében, amit részben épp az ügyészségi csatlakozással igyekeztek orvosolni. Adam Bodnar – akkor még csak leendő – igazságügyi miniszter a Reuters szerint arról beszélt 2023 novemberében, hogy a csatlakozás bejelentése „jó a helyreállítási alap szempontjából, mert azt mutatja, hogy elszámoltathatóbbak vagyunk”. Európai bizottsági választ négy hónapon belül vártak – a magyar kormánynak összesen nagyjából ennyi ideje van a feltételek kipipáltatására a helyreállítási alapnál, de ennél valószínűleg gyorsabban is ki lehet váltani máshogy az esetleg teljesíthetetlen feltételeket.