Szabó Kimmel Tamás: Találkoztam a zsidó vallással, ami logikus, szerethető és értelmes

A nemrég kerek szülinapot ünneplő Szabó Kimmel Tamás színész volt a héten Veiszer Alinda beszélgetős műsorának vendége. A 40. születésnap akár mérföldkő is lehet az életében, vetette fel indításként Veiszer, utalva a színész jelenlegi meghatározó munkáira: önálló estjére, a Pintér Béla Társulatában meglévő állandó szerepeire, és a Lefkovicsék gyászolnak című film főszerepére.

„Az önálló estem mindenképp meghatározó, de most készülök egy újjal, amiről még nem tudok beszélni, meg még csak tervben van” – kommentálta Szabó Kimmel. Azzal folytatta, hogy nehezebb tervezni, mert a Covid óta másfélszeresére növekedtek a költségei, tehát egy teljes mecenatúra kell egy ilyen este megvalósításhoz. Az öt-hat évvel ezelőtt megalkotott estje társadalmilag nagyon fontos kérdéseket boncolgat, hiszen az alkoholizmus és drogfüggőség téma köré épült fel. Ebben a darabban egyébként megjelent apjával való kapcsolata és szülei válása is.

Ugyancsak nagyon fontos társadalmi kérdésekkel foglalkozik a Centrál Színházban jelenleg futó Oleanna című darabja is, amelyben egy diáklány szexuális zaklatással vádolja a professzorát. Veiszernek az volt a benyomása, miután megnézte ezt a darabot, hogy nem tudni, ki bánt kit, és úgy állt fel a székből, hogy talán nincs igaza a lánynak. Arról kérdezte Szabó Kimmelt, hogy amikor elolvasta a darabot, mit gondolt, mi benne a társadalmi felelősség. Szabó Kimmel úgy látja, olyan témákat kell az emberek elé rakni, amin a színházból hazafelé adott esetben vitatkoznak. Továbbá szerinte jót tesz a társadalomnak, ha nem csak abban a sémában gondolkozunk, hogy a lány a bántalmazott: mindkét fél lehet hibás egy kialakult helyzetért, például azért, mert rosszul kommunikálnak. Utal még arra is, hogy volt olyan párkapcsolatban, ahol őt bántalmazták (fizikailag is).

A beszélgetés egy pontján Veiszer azt boncolgatta, vajon Szabó Kimmel színészi karrierje mennyire tudatosan (vagy nem tudatosan) haladt abba az irányba, hogy most elmondhatja, ő független és van művészi szabadsága, vagy mennyire inkább az élet, a kultúrpolitika kényszerítette a színészt olyan döntésekre, hogy időnként elvi okokból hátat fordított, és egyszer csak ott találta magát egy úton, amit előre nem biztos, hogy gondolt.

A színész szerint valóban nem volt tudatos a választás, mert pár évvel ezelőttig abszolút intuítive vállalt dolgokat: ha volt olyan, ami érdekelte, elvállalta. Továbbá elárulta, művészetileg traumatikus élmény volt, amikor 2013-ban elszerződött a Nemzeti Színházból, mert kicsit úgy érezte magát, mint amikor egy gyerek szülei válnak, hogy ott marad egyedül és nem érti, mit beszélnek körülötte.

Akkor kereste meg az Orlai Produkciót, és kezdődött meg az együttműködésük, amelyben egyébként azt a fajta közösségi élményt nem érezte, amit a Nemzetiben vagy most a Pintér Bélánál.

A függetlenségre visszatérve Veiszer Alinda megkérdezi, Szabó Kimmel mennyire tud egy közösséghez tartozni, képes-e kompromisszumokat kötni, vagy olykor egyszerűen hátat fordít-e dolgoknak.

„Abszolút csapatjátékosnak tartom magam és szeretek közösséghez tartozni. A hierarchiával viszont születésemtől fogva nem tudok mit kezdeni… Zavar, melegem van tőle.”

A színész kifejtette, hogy a pozíció által diktált tisztelettel nem tud mit kezdeni. Nála a szakmaiság a kulcs. Talán ezért volt, hogy több iskolából is kirúgták. Úgy fogalmaz, mindig is kicsit provokatívabb kommunikációs utat próbált, mert nem tudja komolyan venni önmagában mondjuk a színházigazgatói pozíciót, hacsak nincs mögötte komoly szakmai háttér.

Beszél a Covid utáni pánik érzéséről, ami miatt sokat volt heves, és pszichológushoz is járt. Ennek oka a kontroll lehetett, és ismét csak a hierarchiával kapcsolatos problémája, hogy kinek engedi, hogy vezesse.

„Megfelelési kényszer volt rajtam, hogy mindenképp patikán kell teljesítenem.”

Nagy nyomást érzett, mert már két gyerek édesapjaként egy egymilliárdos filmnél (Pappa Pia) tudta, hogy jól kell teljesítenie, különben nem hívják legközelebb. Emiatt azt is nehezen viselte el, ha valaki hibázott körülötte.

Veiszer Alinda szerint Pintér Béla az előadásokban már nem csak sejteti, hanem beleüvölti a néző arcába, mi a probléma. Hogy ezt hogy éli meg, arról a színész azt mondja, neki néha már túl direkt ez, ő nem akar ennyire politizálni, de természetesen ott van és vállalja ezt, és nagy problémája nincs vele.

A Lefkovicsék gyászolnak című filmben sem volt baja azzal, hogy külsőre át kellett alakulnia, és hogy bizonyos vallási szokások mellett héberül is meg kellett tanulnia, sőt előbbieket nagyon meg is szerette. Úgy fogalmazott,

„Keresztény vagyok, de sose kapott el ennek a flow-ja. Egyszer csak találkoztam a zsidó vallással, ami annyira logikus, szerethető és értelmes, hogy azt láttam, hogy különböző társadalmi rétegekből érkező emberek együtt voltak partnerségben, szeretetben, és ez kinyitott bennem valamit. Átjárt, amíg a filmet csináltuk, többek közt ezért is tudtam jól csinálni.”

A teljes beszélgetést havidíjért cserébe ezen a linken lehet megnézni.