11,25 millió dollárért kelt el a Joachim-Ma Stradivari hegedű
A New York-i Sotheby's aukciósház pénteki árverésén új gazdára talált egy különleges, Antonio Stradivari „aranykorszakából” származó hegedű. Az árverés alig negyed óráig tartott, európai idő szerint 17:30-kor véget is ért. A tippelt 12-18 millió dolláros célt végül nem érték el, a nyertes licit 11, 25 millió dollár lett, ez körülbelül 4,4 milliárd forintnak felel meg.
A cremonai mester 1700 és 1720 között készítette a legjobban sikerült hangszereit, a most árverésre bocsátott Joachim-Ma hegedű 1714-re datálható. Stradivari hangszereit már életében nagy becsben tartották, kezdetektől fogva drágák voltak, így a fennmaradt pár száz darab előéletét többé kevésbé nyomon lehet követni. A legsikerültebb, legszebben szóló darabok általában korszakos jelentőségű művészekhez kerültek, így viselik hajdani gazdájuk nevét.
Joachim József egy nyolcgyermekes zsidó család hetedik gyerekeként született 1830-ban Köpcsényben. A család Pestre költözött, ahol nagyon hamar kiderült József zenei tehetsége, ötéves korától hegedült, igazi csodagyerek volt. Innen Bécsbe, majd Lipcsébe utazott, ahol Felix Mendelssohn pártfogásába vette. Két nagy hegedűversenynek is köze van hozzá: Ludwig van Beethoven hegedűversenyét ő tette igazán népszerűvé, illetve ő mutatta be Johannes Brahms neki ajánlott concertoját (op. 77), több, mint valószínű, hogy a most árverésre került hegedűn.
Ezt a hangszert 18 éves korában vásárolta, csillagászati összegért, 250 Lajos-aranyat fizetett érte. Hiába volt csodagyerek, remek gázsival, a pénzt csak családi összefogással tudták összeszedni. Noha élete végéig összesen hét Stradivariust mondhatott magáénak, ezt az 1714-es hangszert mindvégig használta.
Több nagyszerű hegedűsnek „akadt be” a Stradivari, Joachim is egy volt közülük. Nem kis mértékben járulva hozzá a misztikumhoz és a csillagászati áruk kialakulásához.
A Joachim-Ma hegedű két nyakszár-pótláson is átesett az elmúlt évszázadokban, azaz a hangszer test és fej közötti részét már kétszer cserélték. (Aki nagyon nagy felbontásban nézegetné a hangszert, itt, a Tarisio oldalán megteheti.) Ez egyáltalán nem meglepő, a rengeteg játék miatt a fa egyszerűen elkopik és cserélni kell. Mindez azt jelenti, hogy ezen a hegedűn sokkal-sokkal többet játszottak, mint más neves Stradivari hegedűkön, mint például a Lady Blunton vagy a Messiáson. A Stradivari-rekordot egyébként továbbra is a Lady Blunt tartja 15,9 millió dollárral.
A kínai Si-hon Ma hegedűművész volt az utolsó magánszemély, akinek birtokában volt a Joachim-Ma. 2009-es halála után egykori iskolája, a New England Conservatory (NEC) örökölte meg a hangszert, hogy az ott tanuló kiemelkedő tehetségek szólaltathassák meg. A végrendelet egy olyan passzust is tartalmazott, hogy az intézet el is adhatja a hangszert, ha a bevételt ösztöndíj-programra fordítja. Most éppen ez a helyzet, az összegből minden idők legnagyobb szabású programja jöhet létre.
Egyelőre nem tudni, mi lesz a hangszer további sorsa, sok Stradivarit vásárolnak befektetői alapok, hogy aztán a hegedűk trezorok sötétjében kössenek ki. Ez egyébként inkább ront a hegedűk állapotán, ahhoz képest, mintha rendszeresen játszanának rajtuk. Szerencsésebb esetekben alapítványokhoz, gyűjteményekhez kerülnek, akik napjaink legjobb hegedűseiknek adják kölcsön a hangszereket, hogy művészetük kiteljesedhessen, és a páratlan hangszerek hangjában a koncertlátogatók is gyönyörködhessenek. Remélhetőleg, a Joachim-Ma Stradivarius jövője is ez lesz.
A Stradivari hegedűk titkáról ebben a cikkben írtunk bővebben.
