Lovas Rozi: Én azt szeretem, ha egy mondat nem határozza meg a jövődet vagy a munkádat

Veiszer Alinda Lovas Rozi színésznővel és férjével, Horváth János Antallal beszélgetett arról, hogy milyen szabadságot ad nekik az általuk létrehozott Loupe Színházi Társulás, hogyan viszonyulnak konzervatív családi hátterükhöz, és mit jelent nekik a hazaszeretet, de a Horváth által írt Árvák és Becsapódás című drámák üzenetéről is beszéltek.

A beszélgetés elején szóba került, hogy Lovas és Horváth is komolyan sportolt egy darabig, de Lovas egy idő után ráébredt, hogy neki a teniszben nem tesz jót a versenyhelyzet, és már nem hajtotta az eredményességet. A sportból hozott teherbírásért, rendszeretetért, küzdeni tudásért ugyanakkor hálás.

„A színház az más dolog, ott együtt, egy csapatban akarunk jót csinálni, megfoghatatlanabb cél felé megyünk. Más meccs, és más előadás előtt izgulni, utóbbinak több köze van a lélekhez, jobban áll az alkatomnak” – mondta Lovas Rozi.

Horváth János Antal szerint mindkettejükben erős volt a közlésvágy, és ezért találták meg inkább magukat a színházi közegben, és a történetmesélés nagyobb örömet jelent nekik. A Loupe Színházi Társulásban is ezt élik meg, és azt élvezik, hogy intézmény nélkül, tisztán is működhetnek, de egyfajta menekülőútként is látják. Azt szeretnénk, hogy csak a nézőktől függjenek.

„Óriási reveláció, hogy lehet valamennyit ennyire szabadon csinálni és teljesen tisztán kommunikálni a gondolatainkat” – mondta Lovas Rozi. Felidézte, hogy karrierjük alatt sok mindent kipróbáltak, és neki ugyan van vonzalma a nagy tehetségű és tudású emberekhez, akikkel a kőszínházakban dolgozott, de szerinte tudni kell levetni a félig biztonságos kötöttségeket, úgy érezte, hogy az erősebb hierarchia és a hagyományos színházak kötöttségei egy idő után bezárták őt.

Az első darabjuk az Árvák volt, amit Horváth János Antal szerint légüres térben hoztak létre. Egy teljesen új gazdasági helyzet alakult ki a színházi tao megszüntetése miatt, éppen a Covid hullámai között voltak, az SZFE modellváltása ekkor ment végbe, ami miatt ő otthagyta a Pesti Magyar Színházat, ráadásul ekkor született meg első gyerekük is. „Ezeket a szabadulószobaszerű helyzeteket szeretem, amikor közelebb jönnek a falat, akkor lehet a legjobb megoldásokat megtalálni” – mondta, és felidézte, hogy így született a minimális befektetést igénylő Árvák.

Horváth szerint az Árvákat lehet rasszizmustörténetként értelmezni, de őt jobban érdekelte a történetben két testvér szeretet nélküli felnövése. „Az emberi részét keressük a politikai és társadalmi kérdéseknek, felpiszkálunk olyan dolgokat, amik körülvesznek” – mondta. Az feldühíti, amikor például kommentelők balos propagandának minősítik ezt a darabot, hiányolja a gondolkodást az emberekből, nem céljuk bal- vagy jobboldali előadásokat készíteni. „Amikor le van rántva a porba egy ilyen szólammal, az kikészít.”

Szóba került Zalán János is, aki Horváth főnöke volt a Pesti Magyar Színházban. Horváth szerint félig bizalmi kapcsolatuk volt, pályakezdő dramaturgként ő azt érezhette, hogy sok mindenre van ráhatása, de végül több döntése az utolsó pillanatban át lett húzva. A töréspontot viszont Zalán SZFE-ben vállalt szerepe jelentette. Mikor Horváth megkérdezte, hogy valóban ő lesz-e a rektorhelyettes, Zalán tagadta ezt, de aztán kiderült, hogy ez valóban így van. Később bocsánatot kért, de Horváth azt mondta, hogy ez sem írhatta felül azt, hogy szerinte Zalán részt vesz egykori alma matere tönkretételében.

Lovas Rozi ezután a színházi és filmes világ megosztottságáról beszélt, hogy egymással párhuzamosan többféle szervezet működik, és aki az egyikben van, az nem vesz részt a másik által szervezett szemléken, vagy meg sem hívják egymást. Felidézte Orbán Viktor fóti beszédét is, amiben a miniszterelnök azt mondta, hogy végre eljutottak arra a pontra, hogy állami támogatás nélkül készülnek saját lábukon megálló filmek is. Ő ezt cinikusnak tartja, már csak azért is, mert a legutóbbi két nagyjátékfilmjéből az egyiket ingyen vállalta, a másikat fele gázsiért.

„Én azt szeretem, ha egy mondat nem határozza meg a jövődet vagy a munkádat, hogy lehet vitatkozni, vagy hogy te innen vagy, te meg onnan. Én csinálom szabadon azt, amiben hiszek, nekem nem volt olyan, hogy egy mondat töréspontot okozott volna. Hiszek abban, hogy minden kamu és félrehajlás nélkül lehet élni” – mondta Lovas Rozi.

Horváth és Lovas is azt mondta, hogy alapvetően keresztény és konzervatív beállítottságú családban nőttek fel, hisznek abban, hogy a család a társadalom legfontosabb magja, és hogy fontosak a tradíciók, most is rendszeresen járnak templomba.

A Loupe-val szeretnének társadalmi kommunikációt indítani. Az nagy előnyük, hogy az RTL-en futó A mi kis falunkból Lovas Rozit, Lengyel Tamást és Molnár Áront is ismerik, de nem akarnak erre felülni, ezzel becsapni a nézőket.

„Az ismertséget megpróbáljuk átforgatni másba. Talán vidéken ezért jönnek be az előadásokra, de utána nem Erikáról, Gyuriról vagy Matyiról, hanem a darabról beszélünk. Ilyenkor kiderül, hogy sokan korábban még nem is voltak színházban” – mondta Lovas. Horváth megjegyezte: az Árvák első tíz perce azért is annyira erős, hogy a korábbi képzetektől elszakadjanak a nézők a színészekkel kapcsolatban.

Érzik, hogy kíváncsiak rájuk a nézők, de vannak olyan vidéki városok, ahol nem léphetnek fel, bár nem mindig mondják ki az okot, valószínűleg politikai döntés miatt. Van, amikor emiatt így a vidéki nagyváros melletti kisvárosba viszik az előadást.

Horváth másik darabja, a Becsapódás egy háborús helyzetet modellez, és a hazaszeretet is érinti. Lovas Rozi szerint ez az előadás rámutat arra, hogy a nagy szavak mennyire mást jelentenek az egyes emberekben.

„Meghatódom tőle, nagyon szeretem a hazámat, és nagyon mély érzelmeket tud megmozgatni bennem, de ezeket az érzelmeket kizsákmányolták és átforgatták hülyeségekbe, politikai vonalra ültették fel. Ez szerintem iszonyatosan nagy hiba és bűn. Egy normális közegben és országban nem is kéne, hogy kérdés legyen, hogy az ember szereti-e a hazáját. Miért ne akarná jobbá tenni? Önös haszonszerzés céljából ki vannak használva ezek a szavak, mint otthon, család, haza. Zsigeri félsz van az emberben, hogy kimondhatja-e, hogy szereti a hazáját, vagy inkább nem, és akkor ezzel valami ellen demonstrál” – mondta Lovas Rozi.

Horváth erre megjegyezte, hogy borzasztó az, hogy ha valaki nem ért egyet egy kormányzati döntéssel, akkor rögtön megkérdőjelezik a magyarságát vagy más, legintimebb érzését. Úgy érzi rengeteg családot tesz tönkre az is, hogy a viták egymondatokra és hitekre lettek leegyszerűsítve.

A teljes beszélgetést havi díjért cserébe ezen a linken lehet megnézni.

Lovas Rozi nemrég a Telex Most jövök című adásában is vendég volt, ezt a beszélgetést itt tudják megnézni. A Telex Hangostárcák sorozatának tavaly decemberben indult első, nyolcrészes évadában a tárcarovat válogatott írásait a Loupe Színházi Társulás színészei adják elő, köztük Lovas Rozi is.