Tenki Réka: Nem dönthetek egy kritika alapján arról, hogy mit gondolok magamról

Tenki Réka színésznő, az Örkény Színház tagja, a Futni mentem egyik főszereplője volt Veiszer Alinda vendége.

Tenki több családtagja is a debreceni színházban dolgozott, ezért a gyerekkorának mindennapjait is az határozta meg. Mazsorettezett, néptáncolt, fellépett a virágkarneválon is. Tizenhat éves volt, amikor elment egy meghallgatásra Júlia szerepére, amit meg is kapott.

Arra nem emlékszik, hogy azután megállították-e Debrecenben az utcán, de arra igen, hogy a beszélgetés felvétele előtt megállt mellette egy rendőrautó, kiszállt belőle a rendőr, aki azt mondta neki, hogy „Futni mentem”. Érzi magán a film sikerét: rengeteg futóversenyre hívják, sokan írnak neki, hogy a családdal együtt nézték meg a vígjátékot. Szerinte egy csomó olyan emberi kapcsolat született a film miatt, ami feltölti, és érzi, hogy milyen a munkája hatása – film miatt még nem érzett ilyet.

Tenki mesél arról is, milyen volt dolgozni Carlo Goldoni: A háború című színdarabjában, amiben egy tyúkot játszott. Ő kérte, hogy a színészek rakják be egy zsákba, úgy húzzák be a jelenetbe. Azért emlékszik olyan részletesen erre, mert alaposan kidolgozta magának a karaktert – mindent igyekszik maximálisan kigondolni, de vannak olyan munkák, amik kevésbé inspirálják. Jellemzően az Egyasszony című egyszemélyes darabot és az Edith Eva Eger könyvéből készült A döntést szokta a legmeghatározóbb színházi munkájaként emlegetni, de ezen ő is el szokott gondolkodni, hogy miért pont azok, amik nem kötődnek a nagyobb színházakhoz (Örkény, Katona, Nemzeti).

Az Egyasszony Péterfy-Novák Éva történetéből készült, akinek a gyereke születés közben súlyos mentális sérülés ér. Tenkinek egy éve született meg a lánya, amikor ezt a darabot elvállalta. Az vonzotta a karakterben, hogy akkora erő volt benne, annyira életigenlő volt, hogy megtanult ezzel együtt élni. A színésznő beszélt Péterfy-Novákkal, hogy hogyan tudott a történtek után talpra állni („Miért nem lettél öngyilkos? Vagy alkoholista?”), ő pedig azt válaszolta, hogy mindig volt valami az életében, ami miatt érdemes volt élni.

Tenki aktívan próbál feladatokat adni magának, amikor úgy érzi, hogy kevésbé teljesít a munkájában. A várományos előadásában észrevette magán, hogy nem koncentrál, ezért kitalálta, hogy úgy játssza végig a darabot, hogy le fog részegedni a karaktere. Minden darabhoz kialakít egy rituálét a próbák során, amikhez tud ragaszkodni, az Egyasszony első előadása előtt megkérdezte az asszisztenst, hogy menni fog-e a darab, ezt azóta már a száznyolcvan többi előadás előtt is megkérdezte.

A döntés című, holokauszt témájú darabra egy évig készült férjével, Csányi Sándorral, részben azért, mert éppen akkor volt a koronavírus-járvány. Rájött, hogy az iskolában nem is tanulta rendesen a második világháborút, ezért beleásta magát a témába. A produkció felajánl jegyeket gimnazista osztályoknak, aminek a tagjaival aztán Tenki beszélgetni is szokott. A döntésben megint „az élet” ragadta meg, pontosabban Eger története, aki a holokauszt után új életet kezdett, és olyan döntéseket hozott, amivel ezt meg is tudta valósítani.

Tenkinek nagyon nagy váltás volt Debrecenből Budapestre költözni a színművészeti miatt, neki az első éve arról szólt, hogy hozzászokott ahhoz a közeghez, amitől nagyon távolinak érezte magát. A második évre tudott igazán megérkezni, de az első évben annyira félt a nagyvárosban, hogy a Szent Rókus Kórház és a Katona József Színházon kívül alig mert bárhova menni.

A Katonából huszonévesen eljött, úgy érezte, hogy megkapta a legtetejét, amit szakmailag lehet, de ki kell próbálnia magát úgy, hogy „nem fogja a kezét” Zsámbéki Gábor és a Katona.

„Nem dönthetek egy kritika alapján arról, hogy mit gondolok magamról”

– mondja, amikor meghallgatja, mit írt róla Molnár Gál Péter még 2008-ban. A Nemzetihez akkor került, amikor Alföldi Róbert az utolsó évét töltötte ott. Alföldi távozását máshogy élte meg, akkor ő kíváncsi volt az újra is, hogy mi fog ezután történni.

Tenki elmondása szerint nem tudott, és nem is akart soha beleállni politikai helyzetekbe – azt akarja, hogy „keveredjünk már ki ebből az egészből”, és próbáljanak egy egységes színházi világot létrehozni.

A teljes beszélgetést havidíjért cserébe ezen a linken lehet megnézni.