A Bűnösök arról szól, hogy a harmincas évek Mississippijében rasszista vámpírok fenyegetnek egy feketéknek szánt szórakozóhelyet, de a legjobb jelenetében nincsen semmi vérszívás. Ott vagyunk a „juke joint” belsejében, szól a gitár, a zongora, a blues, hirtelen felbukkan a narrátor, és elmondja, hogy a zene, amit hallunk, valójában része egy generációkon át tartó egésznek, a törzsi rítusoktól kezdve. A kamera szellemként lebeg a tánctéren, és látjuk, hogy még ott vagyunk 1932-ben, de nem minden ember onnan való.
Majd a narrátor kimondja a lényeget: ez a múlt zenéje, de a jövőjé is, és hirtelen az egykori fűrészmalomban felbukkannak olyan zenészek, akik semmiképpen sem abban a korba illenek: glitterruhás gitárhős, fehérpólós-sapkás rapperek, twerkelő nők, a kamera pedig csak imbolyog tovább, ahogy a zűrzavarból összeáll egy generációkon, kontinenseken, műfajokon átívelő zene. Önmagában megéri végignézni csak ezért. Ez a Bűnösök legjobb jelenete, és ez egyben Ryan Coogler rendező (Fekete Párduc 1-2.) magyarázata arra, hogy miért is készítette el, és miért teljesen mindegy, hogy a harmincas években játszódik: mert amiről beszél, az örök.
Coogler alapötlete – ami ráadásul az első, amit nem valós történet alapján, nem egy franchise sokadik tagjaként, és nem a Marvel-univerzum részeként készített –, tényleg szuper. Egy gengszter-ikerpár (Michael B. Jordan) visszatér Mississippibe Chicagóból, hogy nyisson egy szórakozóhelyet a semmi közepén. Felkeresik a régi cimboráikat, köztük az istenadta tehetséggel rendelkező unokaöccsüket, Sammit (Miles Caton), hogy lépjenek is fel. A régi cimborákkal még régebbi ismerősök jönnek vissza, szeretők (Hailee Steinfeld), elhagyott feleségek (Wunmi Mosaku).
Valami más is visszajön akkor, amikor Sammi zenél: a szellemi tulajdonra, és vérre szomjazó gonosz, ami jobb híján egy semmiből érkező vámpírként jelenik meg (Jack O’Connell), aki rögtön két klántagot állít az oldalára. A vámpírok be akarnak jutni abba a remek szórakozóhelyre, ahol az a csuda klassz zene szól, de a csuda klassz zene létrehozói tudják, hogy mit jelent az, ha kedélyes fehér emberek kopogtatnak az ajtón.
Coogler forgatókönyve érdekes csavar a vámpírmitológián, ahol a vérszívók nemcsak az artériákra, hanem a tehetségre is mennek, hogy a kollektív elméjük birtokolhassa a tudást, amivel még jobb művészek lehetnek. A Bűnösök (eredeti címén Sinners, azaz inkább Vétkezők) minden percét ez a folyamat hatja át, az, hogy hogyan volt a generációkon át tartó, szisztematikus kizsákmányolás nemcsak fizikai, hanem szellemi, és a rabszolgaság végével ez a fajta kizsákmányolás hogyan tudott fennmaradni úgy, hogy látszólag már mindenki szabad.
Persze senki sem az igazából, a gyapotot kvótára kell szedni a mezőn, a fehérek és a feketék pedig külön élelmiszerboltokba járnak az utca két oldalán. Elég kifejező az a jelenet, amikor az egyik szereplő egyszerűen átsétál valós időben egyikből a másikba, a kettő belseje is ugyanaz, csak amíg az egyikben megy az üzlet, a másikban a feketékről pletykálnak folyamatosan a vevők. „Mississippi és Chicago között a különbség csak a házak magassága” – mondja az egyik gengsztertestvér, aki tudja, hogy máshol sincs kolbászból a kerítés.
A Bűnösök annyit foglalkozik azzal, hogy megteremtse a közegét és környezetét, hogy szinte teljesen háttérbe szorul az, hogy tulajdonképpen egy ostromfilmről van szó, ahol egy maréknyi jóravaló figurának kell ellenállni egy lehetetlen helyzetben a mérhetetlen mennyiségű, a portán kívül sertepertélő gonoszok ellen. Ez a felállás ismerős lehet a horrortól (Az élőhalottak éjszakája) a westernfilmekig (Rio Bravo), de a kilencvenes évek DVD-korszakának ismerői valószínűleg a két műfaj keverékére, az Alkonyattól pirkadatigra asszociálhatnak Coogler filmjéről, ahol szintén pár nem túl makulátlan ember keveredett vámpírok szorításába.
A rengeteg egyértelmű különbség mellett a legfeltűnőbb az, hogy Coogler mennyire sok időt szán arra, hogy bemutassa minden egyes szereplő viszonyát egymással, ezt pedig leggyakrabban a lehető legunalmasabban teszi: beszélteti őket, ráadásul félközeli képekben, sokszor digitális, vagy csak életlen hátterek előtt. Mintha nem lenne érzéke ahhoz, hogy több embert mozgasson a képen, amikor egy csapat minden tagjának helyeselnie kell, akkor mindenkiről kapunk egy külön képet, hogy bólogat. Coogler IMAX-ban forgatta a Bűnösöket – a sajtóvetítés nem ilyen formátumban volt –, de nehéz elképzelni, hogy a nagyobb kép mit adna a lapos látványhoz, amit különösen korlátoznak a túl sötét képek, és a belsőkére korlátozott helyszínek is.
A színészek mindent beleadnak: Michael B. Jordan ikerszerepben, két különböző színű kalapban és nyakkendőben duplán bemutatja a macsóság különböző fajtáit, a H.E.R. vokálosaként ismert Miles Caton a főszerepben jó a pap megszeppent fiaként, és öblös hangú blues-zenészként is, Delroy Lindóról pedig örömteli látni, hogy a kilencvenes évek mellékszerepeinek színvonalát az új évezredben is stabilan tudja tartani. Ők mind remek színészek egy kevésbé remek forgatókönyv szolgálatában, ami alig hajlandó elindulni, aztán meg alig hajlandó befejezni magát. A Bűnösöknek annyi befejezése van, hogy még a stáblista alatt is egy fontos epilógust kell végignézni, majd a stáblista után is kapunk egy rövid jelenetet.
Coogler egyértelműen valami sokkal nagyobbnak szánta a filmjét, mint aminek az alapanyag alapján tűnik: a vámpírostrom a rendszeresített, kultúriparba beépített rasszizmus és kizsákmányolás metaforája. De azzal sincsen baj, ha valaki csak azt szeretné látni, hogy vérszívókat böknek meg hózentrógeres gengszterek kihegyezett karókkal. A Bűnösök mintha nem tudná a kettőt hatékonyan összekeverni, és jelenetről jelenetre változna meg, hogy mit szeretne éppen mondani, és azt is hogyan. Sokszor akar mindent egyszerre, és ez a legnagyobb vétke.
A Bűnösök április 17-től látható a mozikban.
Voltál már Telex Filmklubon? Szeretnél jönni? Vagy még sosem voltál, de érdekelnek a filmek? Iratkozz fel a Telex filmes témájú levelezőlistájára, hogy elsőként értesülj arról, mit és hol érdemes nézni – ez a Telex Diszpó, ahol egy helyen összegyűjtjük neked, hogy mire érdemes jegyet venni, vagy melyik filmklubra kell belopózni akár Budapesten, akár az ország bármelyik mozijában. Itt tudsz erre feliratkozni.
