Gáspár Sándor: Minden igazgatóváltás egy méhkas, ami felborzolja az idegeket, ez így történt nálunk is

„Nagyapámnak kiverték az összes fogát az Andrássy úton. Az utolsó fogát ő maga tépte ki harapófogóval, azt mondta, adjátok ide azt a szerszámot”

– mesélte Gáspár Sándor a nagyapjáról, aki azután került az ÁVO-ra, hogy az oroszok bevonulásakor az utcán hangosan szidta azokat. De a horthysta katonatiszt dédnagypapa is kapott egy nagyot a fejére egy szovjet puskatussal, a politikáról összességében mégsem esett sok szó a családban.

A magyar film egyik legfoglalkoztatottabb férfiszínésze, Gáspár Sándor Veiszer Alinda műsorában azt mondta, az, hogy viszonylag ő is ritkán szólal meg közügyekben, inkább annak köszönhető, hogy „nem szeret magabiztosan véleményt nyilvánítani olyan témákban, amiknek nem látja át a mélységeit”.

Hogy hogyan lett Szentesen egy boltvezető és egy könyvelő két gyerekéből is jelentős színész (Gáspár Tibor szintén számtalan magyar filmből ismert, legutóbb például Göncz Árpádot alakította a Blokádban), Gáspár Sándor a városban működő híres Horváth Mihály Gimnázium szellemét, a polihisztor nagyapjukat és a kulturális anyagokban tobzódó televízió hatását említette. Felidézte azt az epizódot, amikor szentesi diákként megnyert egy debreceni szavalóversenyt, majd a hazafelé úton a győztesnek járó Toshiba készüléken hallgatta a rádiót, a hírekben pedig egyszer csak bemondták a díjazott versmondók nevét, így az övét is. Ezek után már a budapesti élet sem tűnt neki olyan távolinak.

Szóba kerültek Gáspár közállapotokra reflektáló munkái, mint a nemrég elhunyt Grunwalsky Ferenc rendszerváltás idején forgatott Kicsi, de nagyon erős című filmje, és egy friss előadás, Térey János A Nibelung-lakóparkja. A darabból húsz éve Mundruczó Kornél készített legendás előadást a Krétakörrel, idén Gáspár társulata, a székesfehérvári Vörösmarty Színház mutatta be, Veiszer Alinda ismertetése szerint pedig az a gazdagságról, a profitról, a kapitalizmusról, a hatalomról és a hatalommal való visszaélésről szól, vagyis nagyon aktuális témákról.

Gáspár Hagent, a „gyilkológépet” játssza benne, és örül, hogy részt vehet egy olyan munkában, ami reflektál arra a világra, amiben élünk. Szerinte aki Térey Nibelungját elolvassa, „az a normalitás mellett voksol, a normalitás pedig átjárást biztosít a végletek között”. Térey ugyanis már húsz éve megüzente a darabbal, hogy

„az utolsó, utolsó, utolsó előtti pillanatban vagyunk, különben vége a nyugati civilizációnak, ha mindent a pénz, a profit és a hatalom érdekében teszünk.

Ez elég erős felkiáltójel, és ehhez nem kell baloldalinak vagy jobboldalinak lennem, lehetek csak egy normális ember”, fogalmazott.

Gáspár Sándor ezután maga hozta szóba, miért tartja méltatlannak a Térey-ösztöndíj sorsát. A színész szerint az íróknak szánt állami ösztöndíjat a Fidesz nemes szándékkal indította el, mégis sokan emiatt sorolták be Térey Jánost NER-huszárnak, és emiatt nem olvassák a műveit. Ezért is büszke arra, hogy a 2019-ben elhunyt szerző darabja a fehérvári színpadon, illetve később vendégjátékként a Vígszínházban és a debreceni Csokonai Színházban is látható lesz majd.

És persze előkerült a Vörösmarty Színház friss igazgatóváltásának esete is, ami a szokottnál is káoszosabban zajlott. Eredetileg heten adtak be pályázatot a posztra, a szakmai bizottság közülük három személyt talált alkalmasnak, de a közgyűlés egyiküket sem fogadta el. Ezután öt újabb jelölt pályázott, és a Közgyűlés végül az operett-musical színész Dolhai Attilát szavazta meg, holott a társulat többsége nem őt támogatta. Gáspár erre azt mondta,

„szinte minden igazgatóváltás egy méhkas, ami felborzolja az idegeket, ez így történt nálunk is”.

Az eddigi direktort, Szikora Jánost ugyan az egyik legnagyobb magyar színházcsinálónak tartja, de mivel Szikora nem nevelt ki utódot, szerinte az átmenetnek lehetnek „szakadékos helyzetei, és arra kellett vigyázni, hogy ezekbe a szakadékokba ne zuhanjunk bele”. De Cser-Palkovics András polgármesterről amúgy sem feltételezte, hogy olyan politikai megoldást fog adni, ami számukra elfogadhatatlan lenne, inkább ő is a folytonosságot kereste. Gáspár azt is elárulta, hogy a társulat nagy része megtisztelőnek érezte, hogy a színházuk Bodó Viktor érdeklődését is felkeltette. Bodó művészeti vezetőként szerepelt a Jurányi Házat vezető Rozgonyi-Kulcsár Viktória pályázatában.

Dolhai terveiről egyelőre a színész annyit tud, hogy megtartja Szikora évadtervét, amiben helyet kap majd rendezőként Zsótér Sándor és Mohácsi János is. De Gáspár szerint rengeteg igazgatója volt már Várkonyi Zoltántól Törőcsik Marin át Alföldi Róbertig, és minden vita ellenére képes volt őket tisztelni, ezt a tiszteletet pedig Dolhainak is megelőlegezi.

A kérdésre, hogy volt-e valaha ennyire átpolitizált a színházi szakma, mint ma, Gáspár azt válaszolta: mivel ő már a kádári puha diktatúrában lett színész, akkoriban nem érezte ennek súlyát, most viszont „elkezdtük egymást hazaárulózni”. Márpedig a színész szerint ezt lehetetlen tovább fokozni, a feszültség robbanni fog, amit minden felelős vezetőnek be kell látnia. Ezért ő azt gondolja, hogy a választók oda szavaznak majd, ahol normálisabb lesz a hangnem. Arra azért büszke, hogy bár a székesfehérvári társulat is nagyon megosztott politikai kérdésekben, ebből sosem volt feszültség a büfében. „Pedig volt, aki még a tribünön is ott volt”.

A teljes beszélgetést havidíjért cserébe ezen a linken lehet megnézni.