Durica Katarina: Volt olyan maffiózó, aki a könyvemből értette meg, mit is éltek át a megerőszakolt lányok

„Folyamatosan azt hallottam magam körül, hogy ilyen nem is volt, hogy tömegesen megerőszakoltak volna fiatal és idősebb nőket a Dunaszerdahelyi járásban a 90-es években. Ó, hát azok a nők mind akarták, abszolút ilyen áldozathibáztató dumák mentek körülöttem. A maffiózók történetei is ilyen Robin Hoodba mentek át, így volt bennem egy düh, hogy ezt tegyük rendbe, hogy ezt mutassuk már meg” – mondta a pozsonyi születésű Durica Katarina író Veiszer Alinda műsorának vendégeként Az adásban férjével, Feledy Botond külpolitikai elemzővel, a Partizán egyik műsorvezetőjével együtt beszélgettek objektivitásról, a család és a munka összehangolásáról és arról, jobbítható-e a világ azzal, ha megpróbáljuk megmagyarázni, akár külpolitikai elemzőként, akár regényíróként. A teljes beszélgetést havi díjért cserébe ezen a linken lehet megnézni.

Durica a cikk kezdetén idézett gondolatot a Rendes lányok csendben sírnak című regénye kapcsán mondta, amelyet 2021-ben a Vígszínház is színpadra vitt. Jelenleg a hatodik könyvén dolgozik, ezúttal arról ír, hogy mi történik valójában a testünkkel a halál és a temetés között.

Megy-e a könyvek által a világ elébb?

Van változás annak hatására, hogy megszülettek a könyvek a szlovákiai maffiáról, a béranyaságról (erről ebben a cikkünkben olvashat) vagy a prostitúcióról? – tette fel a Vörösmarty Mihályt is feszítő kérdést Veiszer Alinda.

Durica szerint igen, „ha elmesélünk egy történetet, hogy a másik fél hogyan érzi magát egy helyzetben, az tud változtatni”. Példaként egy szervezett bűnözésben kisebb szerepet játszó férfit említett, aki a regényén keresztül értette meg, hogy a társaság bulijaiban mit éltek át azok a lányok „az alatt az öt perc alatt” – azaz amíg a bulizó férfiak sorba állva megerőszakolták őket. A férfi „nem is gondolta, hogy ez ilyen, hogy az a csak öt perc mit is jelent valójában, hiszen a lányok hazamentek, nem lett semmi bajuk”.

A prostitúció sem intézhető el azzal, hogy esetleg törvényesítve ez is egy szakma, miközben körbelengi olykor valami megalapozatlan romantika. „A 20. századi irodalomban a nagy macsó íróktól nincs is olyan, hogy ne legyen egy ilyen fejezet.”

Pedig „ebben semmi romantikus nincs, ne szépítsük, ez nem erről szól. Ezek a lányok éhesek, mutassuk be, honnan jöttek, honnan szakították ki őket, milyenek ezek a leszakadó régiók, ne hülyeségekről beszéljünk.”

Az ismeretterjesztés kulcselem Duricánál, regényei dokumentarista alapokra épülnek, újságírói hozzáállással, elvégre egy ideig újságíróként is dolgozott, mielőtt a szlovákiai mezőgazdasági miniszter szóvivője lett – bár idővel a kereteket szűknek találta, így vált szabadúszóvá, amiben addig jutott, hogy ma már saját kiadóján keresztül jelenteti meg könyveit.

A kiadók szerinte ma már úgysem teszik bele azt a szerkesztői munkát, ami a könyvet jobbá teszi, „akkor miért menjen a nyereség nagy része oda?”.

Férje, bár más területen dolgozik, bizonyos értelemben hasonló utat járt be. Külpolitikai elemzőként az ismeretterjesztés Feledy Botondnak is kulcsfontosságú, és ő is kilépett a szűkebb intézményi keretekből, kötöttebb hierarchiát követelő feltételrendszerből. Helyét most – miközben oktat is – a Partizán külpolitikai elemzőjeként találta meg leginkább.

A nagyobb rendszerek általánosabb leírása, a tágabb értelemben vett motivációk megértését érzi igazán izgalmas intellektuális kihívásnak, a napi elemzések – legyen szó az amerikai elnökválasztásról, egy-egy kiemelt találkozó értelmezéséről – nem mellékesek, de kevésbé fontosak önmagukban. „Akkor vagy jó elemző, ha bele tudsz lépni a fejekbe, de annyira széttart a koordináta-rendszer, amelyben ők utaznak, hogy ez egyre nehezebb” – mondta, legyen szó akár a kínai, az orosz vagy az amerikai elnökről.

Feledy édesanyja a 2021-ben meghalt tájfutó Monspart Sarolta, édesapja a belpolitikai, közéleti ügyekkel foglalkozó televíziós Feledy Péter, akit idén januárban veszített el. Feledy és Durica három gyerekükkel jelenleg Brüsszelben élnek, ez is ad egyfajta kívülállóságot és függetlenséget.

Intézmények politikai árkok között

Feledynek a brüsszeli közeg nem volt teljesen új, 2006-ban, 25 évesen Olajos Péter MDF-es EP-képviselő asszisztense volt, miután Bordeaux-ban – már ELTE-n végzett jogászként – nemzetközi kapcsolatok szakon diplomát szerzett.

A közeg nagyon más volt akkoriban, a különböző hazai pártok – Fidesz, MDF, SZDSZ, MSZP – képviselőinek asszisztensei rendszeres kapcsolatban álltak, ami ma már nehezen elképzelhető. A politikai árkok mélyülése miatt volt viszonylag rövid Feledy pályafutása az MTI-ben is, ahol 2011–2012-ben külpolitikai szerkesztő volt.

A politikai nyomás ahhoz képest, ami ma van, „az gyufaszálnyi volt, de azért az ember akkor már érezte azt”.

„Nem a külpolitikában, de tudtam azt, hogy máshol mi megy” – mondta, bár ma már furcsának hat, hogy a külpolitika akkor még „mostohagyerek volt”, a politikai kontroll kevésbé vetült rá.

Az mindenesetre világos volt, hogy az a függetlenség, ami Feledy szerint kellett volna, nem volt megvalósítható az MTI-ben. Ellentétben a harmadmagával alapított Kitekintő portállal, ahol szabadon dolgozhatott, tisztán szakmai szempontok szerint. Emellett a pályafutása során a jezsuitákkal szoros munkakapcsolatban is álló Feledy részt vesz a pannonhalmi főapáttal létrehozott gyerekvédelmi testületben, a Gyerekasztal Munkacsoportban, közösen a Telexszel együttműködő Szemlélek vezetőjével, Gégény Istvánnal.

Most pedig a Partizánban teljesedik ki, valahol talán apja nyomdokait követve, hiszen a 21. században ez „kvázi televíziózás?” – kérdezi Veiszer. Feledy az ismeretterjesztést továbbra is elsődlegesnek tartja, de úgy látja, hogy az elemzői munka nagy változás előtt áll, a mesterséges intelligencia ezt is alapvetően alakíthatja át. A kérdés komoly, bár „még nem látjuk, milyen irányba fog kiforrni”, de bizonyos, hogy „elemzővonalon komoly lesz a felfordulás”.

Ez azonban nem azt jelenti, hogy elveszi az MI az elemzők munkáját. „Sokkal több dolog adatosítható az MI révén, más minőségük lehet az elemzéseknek. Sokkal okosabbak lehetünk, hogy ha ügyesek vagyunk”, csak jól kell használni az új lehetőségeket.