Ki gondolta, hogy amikor szétmentek a Coen testvérek, egyikőjük ilyeneket fog összehozni?

A történet maga olyan, mintha a Coen testvérek (Nem vénnek való vidék, Fargo) egy szatírájának lenne a melléksztorija. Miután évtizedekig szimbiózisban dolgoztak, a 2018-as filmjük után a Coenék úgy döntenek, hogy külön folytatják. Az egyikőjük, Joel egy fekete-fehér, komor változatot rendez a Macbethből, Denzel Washington főszereplésével, amiben az eredeti Shakespeare-szövegeket érintetlenül hagyja. A másik, Ethan a vágó és társíró feleségével megrendez egy olyan harsány bűnügyi vígjátékot, a Szökevény csajokat, amiben leszbikusok mindenféle kalamajkába kerülnek egy bőröndnyi műpénisszel. Nem mondom azt, hogy külön-külön nem lehet ezeket élvezni, de azért megnézném egyszer a Macbethet dildókkal.

Míg a komor Joel következő filmje egyelőre sehol, Ethan beindult. Egy nem túl izgalmas, Jerry Lee Lewisről készült dokumentumfilm után megérkezett a tervezett leszbikus dildótrilógia második része, ami sem szereplőkben, sem történetben, csak tematikában, főszerepet játszó színészben és valamennyire megvalósításban emlékeztet a Szökevény csajokra. A Szivi, ne! (eredetiben: Honey, Don’t!) címe a főszereplőre, a Honey O'Donahue nevű magándetektívre utal, meg arra, hogy most ő keveredik mindenféle kalamajkába, amikor elkezd utánajárni egy kliense halálának.

A főszerepet ismét Margaret Qualley (A szer) alakítja, ismét leszbikus karakter, és ismét mindenféle gyanús alak kavarja a háttérben a kavarnivalókat. Kavar a szintén leszbikus rendőrnő (Aubrey Plaza) és egy első blikkre gyanús prédikátor (Chris Evans), egy rejtélyes, de roppant divatos francia hölgy (Lera Abova), egy csomó kispályás szerencsétlen, miközben Honeynak még a rokonságával is foglalkoznia kell. A stílus megint olyan, mintha a hetvenes években ragadt volna, ahol a főszereplő Rolodexből halássza ki a telefonszámokat, a titkárnője stílusban mintha egyenesen egy zsarusorozatból lépett volna ki, miközben az egyik mellékszereplő a Covid miatt retteg, a másik pedig rögtön az iPhone-hoz kap, amikor valami szörnyűséget lát.

Ettől az időnkívüliségtől egyszerre volt olyan érzésem, mintha a Szivi, ne! egyszerre játszódna a valódi világban, és azon kívül is, mikor éppen mihez van kedve, hogy most éppen Kalifornia kilátástalannak tűnő Bakersfieldjéről mond valamit, vagy éppen azokról a két lábon járó karikatúrákról, akik benépesítik. A Szökevény csajok dilinyós, figyelemzavaros megvalósítása viszont már sehol nincsen, minden sokkal lassabb, megfontoltabb – és végeredményben sajnos sokkal unalmasabb.

Az eltúlzott kameramozgások és vágások helyét átvette a lassabb tempó, és a Coen-mércével is meghökkentő erőszak, és Coen-mércével pedig aztán tényleg egészen elképesztő szex is. Nem feltétlenül panaszkodom, ha a Szivi, ne! célja az volt, hogy egy olyan detektívfilm legyen, amiben azt is láthatom, hogy az őrületes szex után a főszereplő következő reggel a szexjátékszereit sikálja, akkor maximálisan teljesítette ezt a célt.

Ha az volt, hogy egy megkapó rejtély és egy érdekes nyomozás legyen benne, akkor azt elbukta: minden konfliktus megoldódik saját magától, hatalmas szerepe van a véletleneknek, a megoldás pedig annyira a semmiből érkezik, hogy talán senki sem tudná kitalálni. Ez általában pozitívum szokott lenni, de itt nem, annyira hányaveti megoldás, mint az egész cselekmény fordulatai. A humora sem annyira acélos, nincsen már sem a Coen testvérek közös filmjeire hasonló, vagy akár még a Szökevény csajokban is megismert, géppuskaropogásra hasonlító vicces, vagy legalább viccesnek tűnő dialógus benne, pedig még Charlie Dayt is sikerült berántani egy mellékszerepre a Felhőtlen Philadelphiából.

Vajon mi van akkor, ha pontosan ez a Szivi, ne! szándéka, hogy egy nem túl színvonalas, mérsékelten stílusos, nagyon erőszakos, és szexuálisan túlfűtött sztori legyen, mintha egy ismeretlen szerző ponyvaregényét adaptálta volna Coen és felesége, Tricia Cooke. Mi van akkor, ha minden eleme, a néha előbukkanó brutális erőszak, a lomha tempó, a béna viccek, mind szériaalkatrészek. Nem gondolom, hogy Coen és Cooke szándékosan készítettek volna egy nem túl jó filmet, de abban biztos vagyok, hogy szándékosan készítettek egy pontosan olyat, mint a Szivi, ne!. Túlgondolom a leszbikus szexkrimit? Lehet, mert nem úgy tűnik, mintha az alkotói is túlgondolták volna.

A Szivi, ne! bemutatója az idei cannes-i filmfesztiválon volt, mi a Cinefesten láttuk. Magyar premierről egyelőre nem tudni.