Meghalt Sajdik Ferenc Kossuth- és Munkácsy Mihály-díjas grafikus, karikaturista, Pom Pom és Gombóc Artúr megalkotója – a hírt Halász Géza, a MÚOSZ Karikaturista Szakosztályának elnöke erősítette meg a Hvg-nek. A művész 95 éves volt.
Sajdik Ferenc Németországban, Neuenhagenben született, gyermekkorát különböző országokban töltötte, az iskolát Görögországban kezdte, majd családja a második világháború kitörése után Dunakeszire költözött. Nyomdásznak készült, 1948–49-ben a Török Pál utcai Iparrajziskolában tanult, majd a Szinyei Merse Pál utcai Grafikai Ipariskolában végzett.
Első karikatúrája 1952-ben a Tiszavidék újságban jelent meg, majd több lap is közölte rajzait. 1955-től a Rádió- és Televízió Újságnál dolgozott, majd megjelentek rajzai a Ludas Matyiban is. 1965-ben lett az ország egyetlen vicclapjának a belső munkatársa, figurái harminc éven át jelentek meg minden héten, sokan az ő rajzaiért vették az újságot. A Ludas Matyit 1990-től az Új Ludas követte, majd megszűnt a lap. 1993-tól az Úritök, majd a Pesti Vicc munkatársa volt.
Rajzfilmes karrier, és országos hírnév
A filmmel egy Műcsarnokban rendezett karikatúrakiállításnak köszönhetően került kapcsolatba. Visszaemlékezése szerint egy hét méter hosszú rajzot készített Budapestről, ennek hatására a szakma felfigyelt rá. Megismerkedett Dargay Attilával és Jankovics Marcellel, akik később felkérték, hogy rajzoljon figuraterveket, háttereket a La Fontaine-mesesorozathoz.
Ezt követte a Pom Pom meséi és A nagy ho-ho-horgász, amelyek legismertebb munkái lettek. Csukás István meseíróval olyan rajzfilmfigurákat teremtettek együtt, mint Radírpók, Festéktüsszentő Hapci Benő vagy Gombóc Artúr. Az ő grafikai tervével készült 1981-ben Vajda Béla Moto perpetuo című Arany Pálma díjas animációs kisfilmje.
Az 1990-es évek óta nem rajzolt újságba, könyveket azonban illusztrált. Több száz könyvhöz készített rajzokat. Tavaly adták ki rajzaival Rejtő Jenő A tizennégy karátos autó című kötetét. Karikatúrái önálló albumokban is megjelentek.
Életének utolsó éveiben a táblaképek festése lett a fő területe. Emellett főleg művészeket és számára fontos történelmi személyiségeket ábrázoló portrékat készített. Műveiből Vácott állandó tárlata van. Magyarországon és számos európai városban volt csoportos és önálló kiállítása.
Munkásságát 1977-ben Munkácsy Mihály-díjjal, 1984-ben a Szép magyar könyv grafikai díjjal, 1988-ban érdemes művész címmel ismerték el. 2006-ban Budapest díszpolgára lett, 2012-ben Prima Primissima díjat kapott. 2013-ban Kossuth-díjjal tüntették ki. 2014-ben Hazám díjban, 2017-ben Magyar Örökség díjban részesült. 2023-ban a Nemzet Művésze lett. 2025-ben Libri szerzői életműdíjjal ismerték el munkásságát gyerekirodalom kategóriában.
