Rembrandt egy kicsit lopott leghíresebb festményéhez, de szakértők szerint elfogadható a gesztus

Az Éjjeli őrjárat című festmény Rembrandt talán legismertebb műve, és kutatók most felfedezték, hogy az 1642-es kép egyik részlete szinte egy az egyben a másolata egy máshol feltűnt grafikának, írta a Guardian.

Az Amszterdam polgáraiból verbuválódott őrséget bemutató kép jobb sarkában egy ugató kutya látható, amely a kutatók szerint egy kevéssé ismert holland művész népszerű rajzának másolata.

Anne Lenders, a Rijksmuseum kurátorának tanulmánya szerint a kutya és egy 17. századi szexuális kísértés elleni védekezést bemutató kiadvány címlapján található kutyaszerű illusztráció között nagyon sok a hasonlóság.

Lenders, aki részt vett az Éjjeli őrjárat restaurációjában véletlenül jött rá a hasonlóságra, amikor a middelburgi Zeeuws Múzeumban járt egy kiállításon, ahol észrevette Jacob Cats könyvének címlapját, amelyre Adriaen van de Venne készített illusztrációt, egy kutyát, amelynek tükörképe került rá az Éjjeli Őrjáratra. A kutyát ezután kezdte tanulmányozni, és rájött, hogy a festményhez készült krétarajzon – amely a festék alatt látható is – szereplő kutya még inkább hasonlít a könyvlapi figurához.

„Látható, hogy a 16. századi olasz festészetről szóló értekezésekben valóban az volt a szándék, hogy kezdő művészként sokat másoljon, magáévá tegye, hogy aztán fejlessze és folytassa egy másik művész által hátrahagyott munkát. Rembrandt versenyezni akart az olasz mesterekkel, Raffaellóval, Tizianóval és Michelangelóval. Nos, ezt plágiumnak vagy másolásnak nevezhetjük, de abban az időben ez nem igazán volt így, emulációnak, utánzásnak hívták” – mondta Taco Dibbits. Az utánzás pedig arra szolgált, hogy bizonyítsa, érti a mesterségét.

A festmény végső változatán Rembrandt aktívabb pozícióba helyezte kutyáját, és úgy képzelte el, hogy kinyújtott nyelvvel ugat.

„Az ugató kutyáknak nem lóg ki a nyelvük a szájukból, de itt ez a helyzet” – mondta Dibbits, hozzátéve, hogy az állat valószínűleg nem volt ilyen közel egy állatbőr dobhoz: „A kutyák gyakran nagyon félnek a doboktól.”

Lenders szerint azonban ez egy olyan eszköz volt, amellyel a festmény egyik sarkába cselekményt lehetett vinni.

Az 1589-ben Delftben született Van de Venne a holland aranykor egyik népszerű festője volt, bár soha nem érte el Rembrandt elismertségét. A költő, gondolkodó Jacob Catsszel közösen alkotott moralizáló könyvek tették sokak számára ismertté.