Megérkeztek a Trump- és Melania-coinok: a kriptovilág nagy pillanata vagy a befektetők megtévesztése?

A minap eszembe jutott egy nagyon régi vicc, amelynek lényege, hogy valaki az angol királynő fogadásán megkérdezi az inast, hogy lehet-e a királynő jelenlétében dohányozni. Ha valakinek nem lenne meg, akkor a válasz az volt, hogy ilyen kérdést itt eddig nem volt szokás feltenni. Az X generáció tagjai körében enyhe elvörösödés volt jellemző a visszafogott kuncogás során. Tapasztalataim szerint, az újabb generációk tagjai viszont 1. nem is értik, hogy ebben mi a vicces; 2. ha elmeséljük nekik, akkor visszakérdeznek, hogy ezt honnan kellene má' tudni.

2025-ben vagyunk, és jól látható, milyen sok idő telt el azóta, hogy ezt a viccet kitalálták. Nem csak abból, hogy ma már királya van az Egyesült Királyságnak. Sokunkban kialakulhat az az érzés, hogy alkotmányos alapelvekre (nem beszélve morális alapelvekről), jogszabály szellemére hivatkozni régmódi, megmosolyogtató dolog. Néha még az is, hogy a jogszabályok is tájékoztató jellegű sorvezetőkké vannak alacsonyítva, nem beszélve az etikai szabályokról, amelyek felesleges sorok a honlapon, amelyeket – a külsőségek kedvéért – letöltöttünk valaki más honlapjáról – olvasás nélkül.

Véleményem szerint 2025. január 17-én mégis átléptünk egy szintet, amelyet még napokkal korábban sem biztos, hogy el tudtunk volna képzelni. Alig egy évvel ezelőtt vettem számba a korábbi évek pénzügyi szektort ért ütéseit, kezdve a magántőke-befektetések bukásaira visszavezethető bankcsődöktől a DeFi (decentralizált finanszírozás) mozgalmának kriptononszenszeiig. Utóbbi esetében már jeleztem ugyan, hogy nagy valószínűséggel várhatók még hullámok, de nem gondoltam, hogy ezek ilyen hamar megérkeznek, és hogy az amerikai elnökválasztási kampányban jönnek szembe. Arra pedig végképp nem, hogy az elnöki beiktatást megelőző utolsó napon maga az elnök és (egy nappal később) a first lady nevével fémjelzett kriptoeszközöket bocsátanak ki és hoznak forgalomba.

Azt kapod, amit látsz

A $Trump teljes kibocsátandó 1 milliárd darabos állományból a nyilvánosságnak szánt 10 százalék és egy 10 százalékos likviditási célú csomag került forgalomba azonnal, amely 200 millió darabnak felel meg. Ezek a kriptoeszközök, a kibocsátási tájékoztató szerint, úgynevezett mémeszközök (meme coin), amelyek célja, hogy egyfajta támogatást és azonosulást fejezzen ki a márka (brand) által fémjelzett értékekkel; továbbá nem tekinthető sem befektetési lehetőségnek, befektetési eszköznek vagy megállapodásnak.

Az allokációs terv szerint a teljes állomány 80 százaléka tekintetében, ugyanazon névvel ellátva (Creators and CIC Digital), de 6 befektetői csoportra osztva, találunk olyan tokentulajdonosokat, akikre egy 3 hónaptól 3 évig terjedő tartási kötelezettség, majd értékesítési mennyiségi korlátozások vonatkoznak. A – vélhetően – kriptoeszköz létrehozói (creators) mellett a befektetőket tömörítő (vagy csak képviselő?) társaság, az elérhető kockázatértékelési közzététel szerint, az elnöki család érdekkörébe tartozik (direct affiliate).

Egy nappal később, nem kisebb meglepetésre, egy újabb eszköz került forgalomba, $Melania néven, hasonló koncepció alapján, azonban némileg eltérő nyilvánosságnak szánt mennyiségekkel és rövidebb tartási kötelezettségekkel (30 naptól 13 hónapig). Ebben az esetben a meghirdetett allokációs tervet sem sikerült betartani a forgalomba hozatal során.

Forgalomba hozatalát követően a $Trump árfolyama 70 dollár környezetébe futott, majd a $Melania kibocsátása után 40-re zuhant, a beiktatás kezdetére pedig 60 dollár magasságába kúszott vissza. Eközben a $Melania árfolyama valahol 7 dollár környezetében állapodik meg. A kibocsátás utáni másodpercekben nagyobb értékű vásárlás látható egy bizonyos kriptopénztárca terhére, amely pár másodpercen belül már hozzávetőleg 6-7-szeres értéknövekedést mutat. Papíron. Mindez 3 nap leforgása alatt.

Mire volt jó ez?

Jóindulatú értékelések szerint, amelyet én inkább szélsőségesen naivnak (demagógnak?) címkéznék, ez a kriptovilág nagy pillanata. Elmossa az éles határokat a politikában, kultúrák között, valamint ezek és maga a kriptovilág között, az inkluzivitás magas fokát szimbolizálva, kezet nyújtva a DeFi-mozgalom képviselői (hívői?) felé.

Kevésbé emelkedett dolog, hogy a történelem e szimbolikus darabjainak („a piece of history”) forgalomba hozatala azonnali fennakadást okozott a kriptopiacokon, ugyanis elszívta a likviditást más platformokról, és magán a kibocsátás helyén, a Solana blockchain platformon is technikai, hálózati akadozást okozott. Nem is beszélve arról, hogy a $Trump árfolyamát a $Melania maga kényszerítette térdre, mindjárt ez utóbbi kibocsátásának a pillanatában, 40 százalék feletti esést okozva. Ezzel együtt is az elnöki beiktatás napján a piaci kapitalizáció a két eszköz tekintetében, együttesen majd 20 milliárd dollárt tett ki.

Nehéz azonban nem meghallani azokat a hangokat, amelyek átverést kiáltanak, a hívők kirablását vizionáljak, vagy legalábbis azok tömeges megtévesztésére utalnak, akik a kriptovilágban nem könnyen igazodnak el, de az elnöki pár nevét felismerik, és szavazóként beléjük helyezték a bizalmukat. Most pedig a pénzüket is.

Mindannyian ismerünk számos olyan szektatörténetet, amelyekben morális korlátokkal kevésbé bíró, ám szuggesztív, erőteljes személyiségek befolyásuk alatt tartanak másokat ilyen-olyan okokból. Az ilyen-olyan okok között pedig nem ritkák a kizsákmányolás árnyalatai. Nem nehéz ezért arra a következtetésre jutni, hogy a gazdasági racionalitástól teljesen elszakadó, ám mégis gazdasági következményekkel járó, óriási pénzügyi kockázatok vállalóinak megértéséhez (hit, közösségi élmény stb. alapján) ezen a környékén kell keresgélni. Alacsonyan képzett, könnyen befolyásolható, kiszolgáltatott vagy bármilyen más okból sérülékeny embercsoportokat ilyen döntésekbe sodorni pedig nagyon erős kérdéseket vet fel.

Tekintettel azonban arra, hogy ebben a cikkben célként azt tűztük ki, hogy a szabályozás szemüvegén keresztül nézzük meg az eseményeket, tegyük fel ezt a szemüveget.

Szabályozás és a szabályozó

A szabályozásra magára szokás a fejlett világ eszköztárának elemeként tekinteni, de viszonylag általánosan megfigyelhető jelenség az emberiség történelme során (sőt, nem is korlátozódik az emberiségre). Megjelenési formáitól, összetettségétől és kiterjedésétől függetlenül céljai között szerepel valamilyen rendszer működésének biztosítása. Megjelennek benne tehát szándékos és mesterséges elemek.

Párhuzamosan az az igény is megjelenik, hogy a kialakított rendszerek fenntarthatók legyenek, ennek záloga a kikényszeríthetőség mellett a bizalom. A működésébe vetett bizalom. Ez a gondolkodás húzódik meg a modern társadalmakban és gazdaságokban kialakított jogrend mögött, és vonul végig a részterületeket érintő szabályozáson is. Találkozhatunk a jogszabályok, de a bírói ítéletek indokolásában is utalásokkal egy adott intézményrendszer iránti közbizalomra, annak fenntartására. Alapkérdés tehát, hogy ez a bizalom miként alapozható meg és tartható fenn, illetve más oldalról megközelítve, mi is az, ami erodál(hat)ja, megkérdőjelezheti.

Érdek-összeütközés. Viszonylag széles körben elterjedt tilalom, amely nemcsak az állami vezetők és közalkalmazottak körére, de a vállalatok vezetőire és alkalmazottaira is kiterjed, még ha más-más módokon is. Nagy kérdés tehát, hogy hogyan feleltethető meg majd a konkrét esetben ez a kriptoeszköz-kibocsátás a hatályos szabályoknak. Különös tekintettel arra, hogy a jogszabályok alakítása, az elnöki beiktatás után akár ugyanannak az érdekkörnek a dominanciájával történhet a következő években, mint ahogyan az egyik ellenőrző hatóság (SEC) – egyébként független – tagjainak jelölése is.

Fontos az eszközök kibocsátásának időpontja: a beiktatás előtti utolsó munkanap, amely egyben a korábbi egyik felügyeleti hatóság (SEC) elnökének utolsó munkanapja is. Bármilyen új jogszabály lép is hatályba, annak visszamenőleges hatálya nem lesz, így minden további vizsgálat, eljárás a kibocsátás időpontjában hatályos jogszabályi környezetben történhet csak. Más kérdés, véleményünk szerint, hogy az egyes soron következő forgalomba hozatalok esetén mi lesz a helyzet. Abban az időablakban ugyanis még sok minden történhet. A lemondott SEC-elnök helyén pedig már ott ül az új, eljáró elnök, biztosítva a folyamatos működést.

Pénzmosás és a terrorizmus finanszírozásának tilalma. Az úgynevezett hagyományos pénzügyi piacok szereplőit terhelő, a tényleges tulajdonosok feltárására irányuló kötelezettség, mind a bankszámlákon szereplő összegek, mind az értékpapírok tekintetében, közismert. Mint ahogyan az is, hogy ez az egyik terület, ahonnan a kriptovilág a legtöbb támadást kapja. A decentralizáció, az anonimitás számukra viszont – bevallottan – identitásképző momentum. Most, hogy az Egyesült Államok elnökének közvetlen környezetébe áramlanak mindenféle korlátozás (például földrajzi) nélkül források, amelyek eredete így ismeretlen maradhat, sokkal élesebben merül fel ez a kérdés. Az érdeklődés pedig várhatóan nem is áll majd meg az Egyesült Államok határain belül.

Ügyféltájékoztatás kötelező tartalmi elemei. Első látásra ez tűnik a legkevésbé érdekesnek, különösen azért, mert történt tájékoztatás a kibocsátást és a forgalomba hozatalt megelőzően. Fontos azonban megjegyezni, hogy igen sok jogvita alapját pontosan ez a terület képezi, és talán még nem felejtettük el a Credit Suisse történetét, ahol egy ilyen jogértelmezési vita értéke megközelíti a 20 milliárd dollár összértéket. Az, hogy néhány, általunk fontosnak tartott részletet kiteszünk egy 1 napja létező honlapra, nem biztos, hogy elegendő, hiszen léteznek minimális tartalmi elemekre és az általános jogszabályi környezetnek való megfelelésre vonatkozó követelmények is.

A kriptoeszközök kapcsán a viták alapja, hogy a ma hatályos szabályokat kell-e egyáltalán alkalmazni rájuk. Az Egyesült Államokban a SEC (és a CFTC) eddigi gyakorlata arra alapult, hogy a kriptoeszközök igenis a meglévő szabályok hatálya alá tartoznak. (Más kérdés, hogy a két hatóság melyikének van hatásköre egyik vagy másik kriptoeszköz tekintetében.) Ezért nem is merült fel további szabályozási igény, az elhíresült szankciók a meglévő szabályokon alapultak. Nagy kérdés, hogy lesz-e változás, és ha igen, akkor milyen irányban.

Bennfentes kereskedelem és piacbefolyásolás tilalma. A fejlett világ országai többségében mindkét cselekmény büntetőjogi következményekkel jár. Az utóbbi értékhatár és realizált pénzügyi előnyök nélkül is. A mentelmi jogok kiterjedése és elvesztésük vagy megvonásuk esetei már különbségeket mutatnak. Az Egyesült Államokban pedig a legutóbbi évtizedben lángoltak fel a viták és értelmezések ismét, noha nem ezekhez a témákhoz kapcsolódóan. Kérdés, hogy ezeknek az eszközöknek a megjelenése és a körülmények maguk nyitják újra ezeket a vitákat, vagy kell olyan piaci mozzanat (és azzal károkozás is), amely elodázhatatlanná teszi a tisztázást.

Az európai szabályozási gyakorlat sok tekintetben eltérő, és szokás részletesebbnek és szigorúbbnak tekinteni, főként, ha a csökkenő versenyképesség kapcsán kerül szóba, és negatív kritikai éllel. Az azonban tény, hogy egy ideje rendszerszintű problémát okozó kilengések nem történtek. Hogy ez meddig lesz így, nem tudni. Vélhetően, nem lesz megkerülhető viszont az, hogy újraértékeljük egy új szemüvegen keresztül nemcsak a hatályos intézményi szabályozási környezetet, de a monetáris politika eszköztárát is. Gondoljunk csak arra, hogy a kriptovilág már ma is számos ponton érintkezik az úgynevezett hagyományos pénzügyi rendszerrel. A bitcoinban történő tartalékolás, amely várhatóan újra és nagyobb hangsúlyokkal kerül majd napirendre, látva az Egyesült Államok vezetését és a meg nem választott, de befolyásos környezetét, egészen új helyzetet fog teremteni.

A történelem során nem volt arra példa, hogy hivatalban lévő vagy oda igyekvő (megválasztott) elnök vagy más első számú vezető nyíltan, kizárólag spekulatív célú eszköz kibocsátását kezdeményezte volna az Egyesült Államokban, vagy a fejlett világ más országában. És nem azért, mert nem léteztek ilyen vagy akár hasonló spekulatív eszközök. Talán nem idealizmus azt állítani, hogy valami egészen másért. Lehet, hogy hasonló okból, amely miatt a királynő esetében nem kérdezte meg senki, hogy dohányozhat-e. Mostantól azonban van. És a világ innen megy tovább.