Méhek és bankárok: hogyan függ mindez össze a pénzügyi rendszerrel?

A vészharangokat hosszú ideje kongató tudósok és szakértők szerint nagy fordulópont előtt áll az emberiség. Ezek egyik fokmérője, hogy csökken a vadon élő gerinces fajok száma: az elmúlt 50 év adatai szerint 73 százalékkal megfogyatkoztak. Látni kell, hogy egy súlyos, rendszerszintű, összetett problémáról van szó: a bolygó éghajlati változásainak, a vízkörforgás kibillenésének, a természeti vagyon pusztulásának helyreállításához a lokális megoldásokon túl országokon, kultúrákon, földrészeken is átívelő nemzetközi összefogásra van szükség.

Míg a globális felmelegedést okozó fosszilis energiahordozók felváltására léteznek alternatívák, egy faj kipusztulására nincsenek opciók. Az ökoszisztémák stabilitását meg kell őrizni, mert ezek nélkül nincs élet és nincsenek ökológiai szolgáltatások sem: oxigéntermelés, tiszta ivóvíz, termékeny talaj. De egészséges emberi szervezet, sikeres klímavédelem, reziliens gazdaság se. Minden egymásra épül, mint a Jengában a téglatestek. Képzeljünk el egy „bio-Jengát”, amiben minden építőelem egy állatfajt, az emberi társadalmunkat, egy élőhelyet testesít meg. De itt már 100 helyett csak 27 darabból építkezünk, a kivett darabok nem pótolhatók, és a természetes élőhelyek további pusztulása egyre bizonytalanabbá teszi, hogy meddig tart még a játék. Erre hívta fel tavaly ősszel egy kanadai művész is a figyelmet a kolumbiai Cali városában a COP16-on, az ENSZ által a biodiverzitás megőrzése érdekében létrehozott, kétévente megrendezett csúcstalálkozó helyszínén.

Ellenszélből hátszélben dolgozunk?

A 2022-ben elfogadott Globális Biodiverzitási Keretrendszert (GBF) 196 ENSZ tagország ratifikálta (az Egyesült Államok például nem volt közöttük), közülük mostanáig csak 46 tagállam tette közzé az országos szintű stratégiáját és megvalósítási akciótervét (NBSAPs). A keretrendszer 23 hangzatos célban fogalmazta meg, hogyan szeretnénk 2030-ra megvédeni a szárazföldek, tengerek és óceánok 30 százalékát, de az ENSZ-tagállamok nagy részének nincs ezzel összefüggő célkitűzése vagy megvalósítási terve. A célok megvalósításának sarokpontjáról, a finanszírozásról amúgy sem tudtak megállapodni a felek Caliban. Tavaly még nem született konszenzus arról, hogy hogyan csökkentsék azokat az állami támogatásokat évente legalább 500 milliárd dollárral, amelyek a biodiverzitás megőrzése szempontjából károsak (GBF 18-as cél) – vagy hogy ki tegyen többet a kalapba a szükséges „nature positive” finanszírozások növelése és nemzeti stratégiák megvalósítása érdekében, amihez évente 200 milliárd dollárra lenne szükség (GBF 19-es cél).

A tavaly őszi kolumbiai lezáratlan tárgyalások most február végén Rómában folytatódtak, és a tagállamoknak ezekről az érzékenyebb kérdésekről, mint például a forrásmozgósítás, a biodiverzitás-megőrzési stratégia végrehajtása, nyomon követés és jelentéstétel, végül sikerült megállapodniuk. Említésre méltó siker továbbá, hogy végre jobban elismerik a helyi őslakosoknak a biodiverzitás és kulturális örökség megőrzésében betöltött szerepét, jogaikat, hagyományos tudásukat. Ez abban nyilvánul meg például, hogy helyet kapnak a döntéshozói asztalnál, külön szakmai testületet hoznak létre, így erősödhet a láthatóságuk, érdekvédelmi képviseletük.

Emellett a korábban létrejött a „Cali Alap” működése is elindult, ami elősegíti, hogy célzott helyre gyűjtve és méltányosabban, igazságosabban osszák el a digitális szekvenciainformációkból származó genetikai erőforrások (angolul Digital Sequence Information, vagyis DSI) felhasználásából származó pénzeket, ami elsősorban a gyógyszeripar, a biotechipar szereplőinek kompenzációja lehet a fejlődő országoknak.

Jelenleg a biodiverzitás megóvására fordított pénzek több mint 80 százaléka fejlesztési együttműködési támogatási forrásokból jön, de a természet pusztításával járó források szignifikánsan magasabbak, mint a természetalapú megoldásoké. Hiába van már arra is számítás, hogy a tétlenség ötször többe kerül, mint a cselekvés. A nemzetközi biodiverzitási célok megvalósításának egyik záloga a finanszírozás teljes átkalibrálása és a magánszféra bevonása. A római sikeres tárgyalások után remélhetőleg az ellenszélből most már hátszelet kap a Föld élővilága.

Méhek és bankárok: hogyan függ mindez össze a pénzügyi rendszerrel?

Ötvenmilliárd dollár értékű termény függ a beporzók áldásos munkájától az Egyesült Államokban. A méhektől a bankárokig eljutni egy nagyobb logikai bukfencet és komplex módszertant igényel, pedig van már a kezünkben jó pár fogódzó: a biológiai sokféleség közgazdaságtanát a 2021-es történelmi Dasgupta-jelentés is megalapozta, a legfontosabb nemzetközi ökológiai tudományos platform, az IPBES kormányközi testület is erről készíti következő elemzését, a Bloomberg is geolokáció-alapú adatbázist fejleszt, hogy segítsék feltérképezni a vállalatok és ökológiai rendszerek romlása közötti interakciót, hatásokat és sérülékenységeket.

Vegyük végig egy állatfaj kipusztulásán keresztül, hogyan okozhat a biodiverzitás csökkenése pénzügyi kockázatot! Ha az ökológiai oldalt vizsgáljuk meg, például a madárfajok csökkenése a kártevők és rovarok elszaporodásához vezethet. Ha a kártevők ebből kifolyólag tönkreteszik a gabonát, az a gazdasági rendszerben alacsonyabb terméshozamot jelent. Az alacsonyabb terméskínálat a termék árának emelkedéséhez vezet, ami végül árstabilitási problémához vezethet. A gazdák tömeges termésvesztesége egyrészt a hiteleik mögötti fedezettséget sértheti, másrészt a veszteségekre kötött biztosítások nyomán a biztosítói veszteségek is megnőnek. Ezek együttesen pénzügyi stabilitási problémává súlyosbodhatnak. Ma a természeti anomáliák sokszor nincsenek megfelelően beárazva a pénzügyi piacokon, és amíg nem veszi ezeket kellően figyelembe valamennyi érintett fél, addig ez potenciális kockázatot jelenthet. Ez azt jelenti, hogy a tőkeáramlás és a társadalmi, ökológiai célok is összeegyeztethetetlenek maradnak.

A problémák nagy része a fosszilis energiaiparhoz, a mezőgazdasághoz és halászathoz köthető. Ezeket az iparágakat fenntartható vágányra állítani égetően fontos, hiszen ezek termelik a globális GDP közel felét (58 billió dollár), és egyben felelősek a túltermelésből és túlfogyasztásból is fakadó komplex problémákért, amik közel 25 billió dollárba, vagyis a globális GDP megközelítőleg negyedébe kerülnek.

A természeti vagyon, mint kiemelkedő gazdasági és pénzügyi kockázati szempont, egyre láthatóbb a vezető agytrösztök és befektetők agendáján. Számos bank, befektető, vállalat és nemzetközi gazdasági szervezet belefogott, hogy felmérje, hogyan lehet összekötni a számukra értelmezhető pénzügyikockázat-elemzést az ökológiai problémákkal, milyen mérőszámok, módszerek kellenek hozzá, és hogyan tudják hatékonyan a működésükbe integrálni ezeket az ESG- (Environmental, Social, Governance) szempontokat, amiket az Európai Unió taxonómia rendelete máris kötelező érvényűvé tett. Példák:

• A Danske Bank a skandináv régió top 100 vállalatának biodiverzitás kockázati kitettségeit vizsgálja a témában;
• a JP Morgan a vízgazdálkodás és vízbázisok ellenálló képességének jövőjéről írt jelentést;
• a Bank of America a klímakockázatok mellett nagyobb láthatóságot szán a biodiverzitás témájának az éves jelentéseiben;
• a Világgazdasági Fórum a természeti tőkébe való befektetésekről készített elemzési útmutatót;
• a természettel kapcsolatos pénzügyi közzétételekkel foglalkozó munkacsoport (TNFD) már bizonyos „természeti átállási tervek” megvalósításában próbálja támogatni a vállalatokat és pénzügyi intézményeket, hogy működésük a már említett globális biodiverzitási keretegyezményben kitűzött célokkal megegyező irányba mutasson;
• a biodiverzitáskredit-piac is elindult, itt az etika és a zöldre festés kérdései, az átláthatóság és hitelesítés elősegítésére a biodiverzitás-kreditek nemzetközi tanácsadó testülete, az International Advisory Panel on Biodiversity Credits (IAPB) egy újfajta keretrendszerrel rukkolt elő, amiben önkéntes szabványokat és alapelveket fektetnek le. A kreditpiaci témában az MNB által korábban publikált Természetalapú karbonsemlegesítési útikalauz is igyekszik bemutatni a nemzetközi és hazai trendeket, lehetőségeket;
• a Bezos Earth Fund 100 millió dollárt készül AI-alapú megoldások fejlesztésére szánni, ezek kifejezetten a klímaváltozás, természetpusztulás megoldásaival foglalkoznának, és a Microsoft is hasonló techötletekben gondolkodik.

Mi a központi bankok szerepe?

A központi bankok alapvető mandátuma világszerte az árstabilitás fenntartása és az infláció mérséklése, viszont a természeti kockázatokkal kapcsolatos összefüggések felmérése még náluk is kezdetleges. Bár már létezik pár olyan általános módszertani felügyeleti keretrendszer, amely központi bankokat céloz, például

• a pénzügyi rendszer környezetkímélőbbé tételét célzó, központi bankokból és felügyeleti szervekből álló hálózat (NGFS) is kidolgozott már ilyet, és tesztelték az erdőirtásokról híres Amazonas régiójában és a vízkorlátozásról ismert Colorado folyó völgyének területén;
• az Európai Központi Bank is megfogalmazott klíma- és természeti kockázatokkal kapcsolatos felügyeleti elvárásokat;
• a Pénzügyi Stabilitási Tanács (FSB) is készített nemzetközi felmérést arról, hogy világszerte milyen szabályozási és felügyeleti eszközökkel élnek a jegybankok a kockázatok felmérésére és kezelésére.

Az MNB kiemelt tevékenységei

Az MNB felügyeleti zöld mandátumát Zöld Programja keretében pénzügyi szektorra vonatkozó programokkal, társadalmi kapcsolatok építésével és a saját működésének zöldítésével is (például hazai élőhely-rekonstrukciós karbonsemlegesítés és klímaváltozással kapcsolatos pénzügyi jelentés) igyekszik ellátni.

A biodiverzitás csökkenéséből fakadó pénzügyi kockázat témájában rejlő hiányosságokat felismerve az MNB az OECD-vel közösen úttörő kutatási-módszertani projektet indított. A projekt az említett kockázatok felmérését, egyúttal az MNB felügyeleti keretrendszerének fejlesztését is célozta. A projekt eredményei abban támogatják a jegybankokat, hogy azonosítani, priorizálni és értékelni tudják a biológiai sokféleséggel kapcsolatos pénzügyi rendszerszintű kockázatokat, sebezhetőségeket, ami elengedhetetlen feltétele annak, hogy az eddig említett negatív trendeket pozitívba fordítsuk, a rendszerszintű problémákra célzott megoldásokkal reagáljunk.

A módszertani koncepciónak elkészült a magyarországi implementációja is, ami számszerűsíti a biodiverzitás csökkenéséből fakadó sokkok makrogazdasági és pénzügyi hatásait több szárazsági forgatókönyv esetében. Az alkalmazott stresszteszt kimutatta például, hogy a különböző súlyosságú sokkok (például egy időben eltérő hosszúságú aszály) hatására a hazai gazdasági teljesítmény visszaeshet, a nemteljesítő hitelek aránya növekedhet. Aki mélyebbre ásna a témában, a további eredményekről szóló jelentés elérhető.