Épp akkor lesz Örményország a COP17 házigazdája, amikor az egész világ a védett területen lévő aranybányájára figyel

2010 októberében sor került a Magyarországon valaha történt legnagyobb környezeti katasztrófára – átszakadt az Ajkai Timföldgyár egyik gátja. Az átszakadt gáton közel 1 millió köbméter vörösiszap – a timföldgyártás során keletkezett lúgos melléktermék – ömlött ki és öntötte el a közelben található Kolontárt és Devecsert. Tíz ember meghalt, a sérültek száma meghaladta a 150-et. A katasztrófa a termőföldeket is súlyosan érintette, és a szennyeződés elérte a Torna patak, illetve a Marcal és a Rába folyók vizét.

Az esemény súlyos hatással volt a térség biológiai sokféleségére is. A The Freshwater Blog szerint „a vörösiszap a Tornában és a Marcalban teljesen megsemmisítette az életet”. A lúggal és nehézfémekkel teli anyag a folyókon lefelé több tucat kilométer hosszan elpusztította a halakat, a puhatestűeket és a rovarokat. Kutatások eredményei szerint évekig tartott az érintett területek helyreállítása. A gipszporral történő semlegesítés ellenére az erősen lúgos hatás, valamint a felhalmozódott nikkel, króm és kadmium miatt a talaj hatalmas területeken gazdálkodásra alkalmatlan maradt.

Ajka emléke – a 2000-ben történt tiszai „cianidkatasztrófa” mellett, melynek során 100 000 köbméter szennyezett víz került a romániai Nagybánya bányájából a Duna vízgyűjtő medencéjébe – a Magyarországon élők közös tapasztalatainak része marad. Ezek a tragédiák igazolták, hogy egy adott országban bekövetkezett környezetszennyezés óhatatlanul átnyúlik a határokon. Az ilyen jellegű események nemzetközi környezetvédelmi fórumok kiemelt témái, többek között a COP (Részes Felek Konferenciája) is foglalkozik velük. Itt az ipari szennyezés következményeit és a biológiai sokféleség visszaállításának lehetőségeit vitatják meg.

Örményország a figyelem középpontjában

Emiatt kiemelten nagy érdeklődés övezi, hogy a COP17, a 2026-ban esedékes Biológiai Sokféleség Egyezmény részes felei konferencia házigazdájaként Örményországot választották. Pár hónap múlva a nemzetközi közösség figyelme Jereván és egy olyan ország felé irányul, ahol a talajban és a folyókban egyaránt jelen vannak felhalmozódott nehézfémek, és ahol számos ökoszisztéma az összeomlás szélén áll.

Örményország régóta a heves környezetvédelmi viták alanya, például az amulsari aranybánya miatti potenciális környezeti veszélyek miatt.

Az aranybánya kialakításának előkészítése már a kétezres években megkezdődött, a brit–kanadai Lydian International 2016-ban kapta meg a végső kormányzati jóváhagyást, majd megkezdte az építkezést. A 2018-as bársonyos forradalom – amikor a tiltakozási hullám megakadályozta, hogy Szerzs Szargszjan államfő az alkotmánymódosítás révén kormányfőként térjen vissza a hatalomba – utáni politikai nyitottság erősítette a környezetvédőket, akik júniusban blokád alá vették az Amulsar-hegyre vezető utakat. Nem sokkal később a kormány új környezeti hatásvizsgálatot rendelt el annak tisztázására, hogy biztonságos-e a bánya működtetése. Az új hatásvizsgálat azonosított potenciális környezeti kockázatokat, a kormány viszont nem vonta vissza a Lydian engedélyét, bár a bányát továbbra sem engedte megnyitni. 2020-ban a Lydian International csődje után átszervezték a céget, és ugyanebben az évben örmény civilek a Berni Egyezményhez fordultak az Emerald-hálózatra vonatkozó előírások megsértése miatt. A civilek és az állam között azóta meg a huzavona, egy augusztusi kormányzati bejelentés azt írta, a teljes körű kitermelést 2025 végén tervezik.

A bánya hatásaival nyáron az Európa Tanács is foglalkozott, a fejlesztés a Berni Egyezmény – az élővilág és a természetes élőhelyek megőrzésére irányuló nemzetközi megállapodás – bizottságához benyújtott panasz tárgyát képezi.

Az Európa Tanács anyagai szerint a bánya az Európa Tanács által létrehozott természetvédelmi területhálózat, az Emerald (Smaragd) Hálózat tagságára pályázó területen belül található. A területet Örményország jelölte a címre, és a Tanács jóvá is hagyta mint egy, a jövőben megvalósuló természetvédelmi terület része. A terület még nem kapta meg a végső státuszt, de az ország már most is köteles megakadályozni az ökoszisztémát és a fajokat súlyosan veszélyeztető tevékenységeket. Ebben az esetben a két másik területhez – a Szeván Nemzeti Parkhoz és Gorajk körzetéhez – kapcsolódó „Dzsermuk” a kérdéses terület.

A Berni Egyezmény Állandó Bizottságához a következő ülésre megbeszélésre benyújtott jelentés egyértelműen fogalmaz: „Az Amulsar projekt az Arpa folyó szennyezésével járhat, és hatással lehet az Emerald Hálózat három helyszínén található folyóvizekre, többek között arra a víztározóra is, amely vizet juttat a Szeván-tóba.” Másképp fogalmazva, ha szennyezés történne, az nem maradna helyi probléma: a szennyeződés nem maradna a hegység területén, ehelyett a Dél-Kaukázus teljes vízháztartására hatással lenne, és elérhetné a régió legnagyobb édesvizű tavát is.

A bányát külszíni fejtéshez tervezték, a cianidos lúgozás technológiája viszont kifejezetten veszélyes a vizek ökoszisztémájára. A térségben 2025-ben hónapokon keresztül folytak építési és előkészítési munkálatok, melyek során a földutakon nehézgépek közlekedtek. Ezt a tényt megerősítette egy 2025. július 22-én történt eset, amikor az Amulsar felé tartó útszakaszon, Gndevaz térségében markológépek megrongálták az ivóvízvezetéket, így a lakosság órákon át ivóvíz nélkül maradt.

A környezetvédelmi aggályokat tovább fokozzák a védett területeket érintő fejlesztések. Az Európa Tanácshoz benyújtott dokumentumok szerint egy kormányzati javaslat 31,5 százalékkal csökkentené az Emerald Hálózat örményországi területét, amiből teljesen kihagyná az Amulsar hegyvidék térségét. A dokumentumban szintén szerepel, hogy a védett területek határait felülvizsgáló egyes szakértők korábban részt vettek a Lydian vállalat projektjének környezeti hatástanulmányában, ami felveti az összeférhetetlenség gyanúját a panaszt tevő felek szerint.

Kifejezetten felhívták a figyelmet a projektnek a biológiai sokféleségre kifejtett hatásaira is. A panaszosok szerint a bányászat az élőhelyek pusztulásához és szétaprózódásához fog vezetni, növeli a zaj- és fényszennyezés mértéket, valamint az úthálózat bővülése nagyobb terhet jelent az élőlények populációi számára és könnyebb elérést biztosít a vadorzóknak. A bánya által befolyásolt terület a Berni Egyezmény II. mellékletében felsorolt fajoknak ad otthont – perzsa leopárd, bezoárkecske, barnamedve, vidra és eurázsiai hiúz –, és a területen az élővizek változásaira érzékeny őshonos növényfajok is megtalálhatók. Az élőhelyek megszűnése a helyi populációk eltűnéséhez, valamint a kialakult hegyi ökoszisztémák összeomlásához vezethet.

Decemberben központi téma lesz az aranybánya

Az „Amulsar – Emerald Hálózat” esetet hivatalosan esetleges ügyként regisztrálták, és szerepel a Berni Egyezmény Állandó Bizottságának 2025 decemberében, Strasbourgban tartandó 45. ülésének napirendi pontjai között. A Bizottság legutóbbi, idén elfogadott határozata javasolta a Lydian vállalat projektjének környezeti hatásait felmérő jelenlegi tanulmány érvénytelenítését és új eljárást kezdeményezett. Emellett felszólította a hatóságokat, hogy az új hatástanulmány elkészültéig függesszék fel a bányászati engedélyeket, valamint vonjanak be független szakértőket és civil szervezeteket a védett terület határainak felülvizsgálatába.

Ennek eredményeként Amulsar sorsa a nemzetközi környezetvédelmi felügyelet ügyévé vált. Amikor Örményország 2026-ban a COP17 házigazdája lesz, a világ hírközlése nem csupán diplomatikus nyilatkozatokra lesz kíváncsi, hanem azok megvalósítására is. Attól függően, hogy hogyan sikerül Örményországnak kezelnie az Amulsar projektet, az ország vagy a felelős, a környezetvédelmi szempontokat figyelembe vevő fejlesztések kiváló példája lesz, vagy arra fog minket emlékeztetni, hogy a természet védelme szempontjából milyen keveset jelentenek a környezetvédelmi ígéretek.

Magyarország gyakorlati tapasztalatai megmutatják, hogy a kockázatkezelés átgondolása még pusztító katasztrófák után is lehetséges. Úgy tűnik, Örményország számára elérkezett a pillanat – a víz, a föld és a biológiai sokszínűség megőrzésének témája még azelőtt előtérbe került, hogy az ország a biodiverzitással kapcsolatos globális fórum előtt megnyitotta kapuit.