Ez itt a Névérték, a Telex tematikus gazdasági blogja, amelyben külső elemzők, szakértők cikkeit olvashatják. A blogban közölt írások és az azokban megfogalmazott vélemények a szerzők álláspontját tükrözik.
Mostanában a munkámból adódóan sokat és sokakkal beszélgetek mesterséges intelligenciáról, vagy olyan témákról, amelyekbe óhatatlanul beúszik az MI. Ezek a beszélgetések hihetetlenül tanulságosak, és messze nem csak szakmai, üzleti, intellektuális természetű fejlődési lehetőséggel ajándékoznak meg, hanem az emberi természetről is sok olyasmit tanulok, amit eddig nem volt alkalmam.
Azt tapasztalom, hogy a gyorsan közeledő vagy legalábbis a letaglózó sebességű változások képzetét hordozó fejlemények feldolgozása jelentős pszichés megterhelést jelent az emberek többségének. Ezt az érzelmi terhet nagyon sokan kétféle módszer valamelyikével igyekeznek öntudatlanul csökkenteni.
Az egyik módszer az, hogy minden lehetséges dialógusban próbáljuk eltagadni a dolog jelentőségét, legalábbis a saját munkánk, a saját identitásunk, a saját státuszunk, a saját komfortzónánk határain „megállítjuk” a gondolkodásunkat, mondván, nagyon sok minden megváltozhat, de ami nekünk kellemetlen is lehet, az „biztosan” nem fog változni.
A másik módszer a másik véglet: mindenre úgy tekintünk, mint ami eszköztelenül ki van szolgáltatva egy elsöprő erejű természeti csapásnak, a képzeteinkben előre menekülünk, bármit lehetségesnek tartunk, és egyszerre mindennek a gyors és forradalmi változásáról beszélgetünk – ez is megvéd minket a nehéz gondolkodástól és a bizonytalanság megélésétől, hiszen ha „jön”, ha „nincs mit tenni”, akkor felelősségünk sincs.
Az érzelmileg determinált MI-jóslás mint a társas érintkezés műfaja alighanem még nagy jövő előtt áll, erről a pár sorról sem gondolom, hogy különösebben túlmutatna a mérsékelten fajsúlyos MI-csevegés keretein. A lejegyzésük apropója az, hogy az AI-fecsegés utolérte a monetáris politikát is, méghozzá nem kevésbé fontos megszólaló, mint Joachim Nagel, a Bundesbank elnöke által.
Az Európai Monetáris Unióban természetesen minden tagállam monetáris hatóságának elnöke elvileg csak egy az egyenlők között, de azt nem gondolhatjuk komolyan, hogy a német jegybank elnöke ne volna lényegesen fontosabb szereplő, mint a jegybankelnökök többsége.
Joachim Nagel pedig azt találta mondani a minap, hogy ugyan a beszédeit nem MI-alkalmazások készítik elő, de már ő személyesen használ MI alkalmazásokat – alighanem egyszerűen valamelyik nagy nyelvi modellre épülő csetalkalmazást – arra, hogy ellenőrizze a beszédei irányultságát.
Nagel nem stiláris vagy nyelvhelyességi kérdésekről kéri ki az MI-alapú alkalmazás véleményét, hanem az alapkérdésről.
Arról, hogy amit monetáris politikai értelemben a szigorítás vagy lazítás irányába mutató megfogalmazásnak gondol, azt a széles értelemben vett közönsége, a piac valóban szigorításnak illetve lazításnak érti-e.
A közönség, a piac pedig maga is használ MI-eszközöket a jegybanki kommunikációs aktusok, közlemények, beszédek, interjúk elemzésére, a híreket, szövegeket elemző, MI-jal támogatott, alkalmazások működése pedig automatikus, algoritmikusan vezérelt kereskedésbe torkollik – ez nem a jövő, hanem bejáratott, működő technológia.
Innen csak egy lépésnyire van az, hogy egy monetáris hatóság kormányzótanácsa illetve a stábja nem a hivatalos közlemény megfogalmazásában fárad el, hanem prompt engineeringre áll át, és arról szavaz, hogy milyen prompttal készíttesse el egy kamatdöntés hivatalos indoklásának nyers vázlatát.
Ez a prompt pedig értelemszerűen részben gépi tanulással feltárt összefüggésekre és mintázatokra fog támaszkodni, és természetesen figyelembe fogja venni, hogy a kész szövegre leggyorsabban reagáló piaci szereplők tevékenységét gépek szövegértelmezési sajátosságai határozzák meg.
Erről semmi olyasmit nem tudok mondani, ami ezt elhelyezné a jó-rossz, hasznos-veszélyes skálán. Azt állítom csupán, hogy ebben a fázisban a kvalifikált szellemi munkába beépülő mesterséges intelligenciáról általában nagyon erős, sokszor lappangó vagy éppen rejtett érzelmi meghatározottság mellett szoktunk kommunikálni egymással.
Joachim Nagel valószínűleg az érzelmek, az érzelmileg determinált tévedések esélyét szeretné csökkenteni azzal, hogy már így dolgozik, mind a saját érzelmeit, mind a piaci szereplők érzelmeit tekintve. Mindenesetre nem is tagadja a dolog jelentőségét, és nem is lelkendezik róla kritikátlanul – ez pedig üdítő kivétel a zajban.
Az MI-asszisztensek alkalmazásának talán éppen ez lesz az egyik fő iránya, tehát az, hogy megpróbáljuk lecsökkenteni a kognitív, pszichológiai szempontból kockázatos vagy káros érzelmi működésnek való kitettségünket.
A Bundesbank elnökének nyilatkozatáról egyébiránt egy MI csetalkalmazástól értesültem, amelyet néhány hónapja megkértem, hogy heti rendszerességgel írjon nekem egy saját hírlevelet az iparágunk MI-kapcsolt friss fejleményeiről.
De ezt a pár mondatot egyelőre én írtam Önöknek.
