Egy levél bizonyítja, hogyan küzdött Rákóczi az európai békéért (x)

II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelemről elsőre szinte mindenkinek a Rákóczi-szabadságharc és a Habsburgoktól való függetlenedési törekvés jut eszébe. Az azonban már kevésbé él a köztudatban, hogy Rákóczi milyen politikai befolyással bírt, korában milyen fontos politikai nézeteket vallott. A fejedelemmel összefüggésbe hozható fennmaradt írásos emlékek pedig javarészt a szabadságharchoz kötődnek, és azokat nem is maga Rákóczi írta személyesen. A licitre bocsátott levél éppen ezért olyan kivételes.

A december elején aukcióra kínált, XI. Kelemen pápának szóló levelet Rákóczi saját kezűleg 1718. február 10-én írta a törökországi Drinápolyból (ma: Edirne), hogy közbenjárjon az európai béke érdekében, ami a későbbiekben meg is köttetett. Soraiban leírta, hogy Franciaországból Törökországba utazott, miután a szultán biztosította a támogatásáról, és ígéretet tett fejedelemsége visszaállítására. Továbbá Rákóczi hangsúlyozta, hogy nem akadályozná a Habsburgok és a törökök közti békét, de javasolta más nagyhatalmak, a moszkvai cár, a lengyel és a porosz király bevonását, sőt, a pápa segítségét. Ugyanakkor szkeptikus volt a bécsi udvar válaszát illetően, és aggódott, hogy a török háború folytatása nagyhatalmi érdekek eszközévé válhat.

Rákóczi 1718-as levele a török földön tapasztalt bizonytalanságot tükrözi. Már öt hónapja próbált konkrét ígéreteket és szerződéseket elérni, eredménytelenül. A szultán ugyan ígéretet tett arra, hogy Rákóczi nélkül nem köt békét az osztrákokkal, és fejedelemsége visszaállítását is támogatja, azonban ezeket formálisan nem rögzítették. A helyzet egyszerre kecsegtetett reménnyel és hordozta magában a politikai bukás veszélyét: az osztrák-török háború eszkalációja erősíthette volna Rákóczi helyzetét, amit tovább fokozott egy spanyol követ ígérete egy lehetséges spanyol-török szövetségről.

Az egykori fejedelem érzékletesen adta vissza a kétségeit a saját és a hozzá hűséges főurak sorsával kapcsolatban: „Veszélyes a békeszerződést kivárni, melyet a győztesek szabnak majd meg” – írta az esetleges békével kapcsolatban a törökök és Bécs között. Tartott a kiadatástól, ami végül elmaradt, ugyanakkor uralkodói címét sem kapta vissza. A béketárgyalások megkezdődtek, és július 21-én végül megkötötték pozsareváci békét, amiben csupán annyit rögzítettek, hogy a magyar bujdosók a határtól távol telepedjenek le az Oszmán Birodalom területén.

Az aukcióra kínált írás felér egy történelem órával, olyan hűen adja vissza a 18. század eleji erőviszonyokat. A dokumentum ritkaságát mutatja, hogy a kikiáltási ár tizenkét millió forintról indul, azonban nem ez az egyetlen kuriózum a tételek között.

Arany, Petőfi, Szendrey Júlia és még sokan mások

Rákóczi írásán túl számos ritkaságot böngészhetünk végig. Arany János egyik autográf kézirata szintén kalapács alá kerül. A Sors humora című versen érezni a költő kései szakaszára jellemző illúzióvesztett, rezignált hangulatot, ám sokkal személyesebb tragédiából merített. Lánya, Júlia a gyereke születése után fél évvel halt meg tüdőgyulladásban. Később Piroska a nagyszüleihez került, Aranyné Ercsey Julianna 1885-ös halála után pedig az unoka Arany Lászlóval élt, aki a lánynak ajánlotta a kéziratot. Mind Arany, mind a felesége, mind a fia tüdőbajban hunytak el.

Az aukción rengeteg könyvritkaság tűnik fel: megvásárolható Madách Imre Az ember tragédiájának vagy József Attila verses köteteinek első kiadása, de licitálhatunk Szendrey Júlia A szerencsétlen narancsfa című meséjének autográf címlapjára vagy az 1848-as tizenkét pontra Az irodalomrajongóknak szinte kötelező átnézni, milyen emlékek találhatnak nemsokára új gazdára.