Miért van még mindig ennyi baba kórházban? (x)

Maja megtanulta, hogy csöndben maradjon. Még csak 4 hónapos, de nem sír. Nem sír, ha éhes, nem sír, ha szomjas, nem sír, ha valamit szeretne. Mintha nem szeretne az égvilágon semmit. Gondozatlan terhességből született, nagyjából ennyit lehet róla tudni. Anyukája a szülés után 3 órával elhagyta a kórházat, soha többet nem ment vissza érte. Amikor nevelőszülője hazavitte rácsodálkozott, milyen jó baba. Aztán rájött, hogy Maja hospitalizálódott, azért hallgat. Sosem szoptatták, egy csecsemőosztály rácsos ágyában feküdt, egyedül. Senki sem ringatta, senki sem ölelte meg. Azért hallgat, mert megtanulta, nincs értelme sírni. Az első szeretetteli érintést nevelőszülőjétől, Ildikótól kapta. Most meg kell tanulnia bízni a világban, kötődni, elfogadni, hogy figyelnek rá, elhinni, hogy biztonságban van. Meg kell tanulnia sírni. Maja alkoholszindrómás, nem valószínű, hogy örökbefogadják.

Az 6 éves Ellának nincsenek emlékei, csecsemőként került közvetlenül a kórházból nevelőszülőkhöz. Édesanyja nem mondott le róla, látogatja, de nem tudja magához venni lakás és munka híján. Ella koraszülött volt, nevelőszülei heti két mozgásterápiás fejlesztésre viszik és gyógyszerrel próbálják kordában tartani súlyos figyelemzavarát. Ella nem örökbe adható, nevelőszülőknél fog felnőni.

Márkot is a kórházban hagyta anyukája közvetlenül a szülést követően. Letelt a hat hét, amit a jogszabály előír türelmi időnek, hogy a rokonok jelentkezhetnek a csecsemőért, de senki sem jött érte, így már örökbe adható. Amíg családot nem találnak neki, a kórházban fog élni. Nevelőszülőhöz kéne kihelyezni ideiglenesen, de nem találtak neki, mert nincs elég férőhely. Márk így egyedül várakozik, hogy meglegyen a család, elvégezzék az adminisztrációt és valahova haza mehessen.

Három különböző életút, mindegyik a kórházban kezdődött, amikor anyukájuk nem tudta, vagy nem akarta hazavinni őket.

Az elhagyott babáknak csak egy része örökbe adható, 80 százalékukat látogatják a szülők. A maradék 20 százalék egy része pedig olyan egészségügyi károsodással küzd, amit az örökbefogadásra váró szülők nem feltétlenül vállalnak, vagy épp származása miatt utasítják el: mert roma.

Magyarországon 24 ezer gyermek él állami gondoskodásban. A tévhitekkel ellentétben a gyerekeket nem árvaság, hanem leginkább bántalmazás, elhanyagolás, szegénység, a szülők szenvedélybetegsége vagy a nem megfelelő lakáskörülmények miatt emelik ki a családjukból. „A lelki traumák mellett a korábbi nélkülözés, a gondozatlan terhesség is nyomot hagy, legtöbbjük fejlődése eltér az átlagtól, nem egy esetben egészségügyi problémáik vannak. Sok esetben ezért sem fogadják őket örökbe, még ha lenne is rá jogilag lehetőség. Az örökbefogadó szülők jelentős része 0-3 éves, egészséges, fehér csecsemőt szeretne, legfeljebb korrigálható betegséggel” – magyarázza Szilvási Léna, az SOS Gyermekfalvak szakmai igazgatója.

Az állami gondoskodásba kerülő gyerekek többsége így a gyermekvédelmi rendszerben nő fel: vagy nem mondtak le róluk, vagy senkinek sem kellenek. Ezért sem kerül a kórházban hagyott babák jelentős része örökbefogadó családba.

Az SOS-ben élő gyerekek 80 százaléka jár valamilyen fejlesztésre, minden másodiknak gyógypedagógiai segítségre, minden tizediknek pedig pszichés támogatásra van szüksége. A nevelőszülő feladata amellett, hogy biztonságos otthont ad a gyereknek, hogy a szakemberekkel együtt kezelje a gyerek traumáit, segítsen neki a feldolgozásban.

„Ez egy kőkemény munka. Pár évünk van rá, hogy egy gyereknek segítsünk behozni a lemaradásokat, helyrehozzuk, ami elromlott. Annyi rossz dolog érte őket és annyit voltak egyedül, hogy minden egyes gyereket meg kell tanítani bízni a felnőttekben, kötődni, különben képtelenek lesznek később a normális kapcsolódásra” – mondja a kórházból nemrég hazahozott 4 hónapos Maja nevelőszülője, Ildi.

„Ősszel még 300 csecsemőről tudtunk, akik kórházban rekedtek, ez azonban csak egy adott pillanatkép adata, éves szinten akár 1200 kisgyerekről is beszélhetünk. Az SOS azon dolgozik, hogy a prevención is hangsúly legyen, hogy a nehéz helyzetbe került családoknak még idejében segíthessünk, hogy ne veszítsék el a gyerekeiket. A családból való kiemelés és nevelőszülőnél elhelyezés csak az utolsó megoldás kellene, hogy legyen” – teszi hozzá Szilvási Léna.

A kórházban hagyott babák 80-90 százalékának az egyetlen esélye, ha nevelőszülői családba kerülnek. A gyerekek átlagosan 5-6 évet töltenek a gyermekvédelmi rendszerben. Mivel az év 365 napján, 24 órában, éveken keresztül gondoskodni kell róluk, a legfontosabb a kiszámíthatóság.

Az SOS-be kerülő gyerekek szerencsés helyzetben vannak: a családokat tanácsadó, szupervízor, pszichológus is rendszeresen segíti. Az SOS Gyermekfalvak alapítványként adományokból tudja biztosítani azt a szakmai segítséget, amit a gyerekek kapnak a traumákból való gyógyuláshoz és fejlődéshez. Két dologért küzd a szervezet folyamatosan: hogy megfelelő életkörülményeket tudjanak biztosítani a gyerekeknek, ahol nem kell félniük a holnaptól, és hogy minél több nevelőszülőt találjanak, hogy egy gyerek se maradjon egyedül. Napokra, hetekre sem.