Focitragédia, ‘56 és Kádár halála – végre a neten a múlt rádiós tartalmai(x)

Valószínűleg sokunk gondolt már arra, milyen lehetett egy történelmi vagy sporttörténeti eseményt, esetleg egy popkulturális mérföldkövet az adott korban átélni. Vagy egyszerűen csak milyenek lehettek a hétköznapok a hatvanas, hetvenes években. Az Arcanumnak köszönhetően már keresgélgethetünk az írott sajtó mellett a rádióadások leirataiban is. Ők digitalizálták a Blinken OSA Archívumát a Magyar Rádió 1951 és 1992 közötti leirataiból, amit a Szabad Európa monitoringosztálya készített anno.

A sporthírektől a politikai beszédeken át a mindennapi propagandáig szinte minden rádióadást rögzítettek. Ez a gazdag szöveges tartalom egyedi és hiánypótló, hiszen a Magyar Rádió archívuma egyrészt kutathatatlan, másrészt feltehetőleg nem is találnánk meg az adások hanganyagait és leiratait. Egy részük ugyanis az ‘56-os ostrom alatt megsemmisült, továbbiakat pedig nem tartottak arra érdemesnek, hogy megtartsák őket az utókornak. A digitalizált archívum azonban lenyűgöző részletességgel dokumentálja az adott korszak hangulatát, és olyan hétköznapi epizódokat is megőrzött, amik enélkül feledésbe merültek volna.

Visszaolvashatjuk többek között, hogyan adott hírt a Kossuth Rádió a berni labdarúgó-világbajnokság döntőjének tragédiájáról, hogyan tudósított a Szabad Európa az 1956. október 23-ai eseményekről, milyen lehetett először hallani, hogy magyar járt az űrben, vagy hogyan szakították meg az adást Kádár János halála miatt. Ezekből a pillanatokból közlünk néhány részletet.

Fájdalmas sporttörténelem

Az addig verhetetlennek hitt Aranycsapat bár 2:0-ra vezetett a nyugatnémetekkel szemben, végül 3:2-re kikapott az NSZK csapatától 1954. július 4-én. A berni meccs nemzeti tragédiaként vonult be a köztudatba, ami előtt még így bizakodott a csapat: „Azt kérdeztem a fiúktól: mi lesz délután? Grosics válaszolt elsőként: »A küzdelemben megmutatjuk!« Buzánszki: »Nagyon vigyázunk.« A többiek szép játékot, jó védelmet, pontos passzokat ígértek. Hidegkuti: »Igyekszünk, hogy ma is győztesen hagyjuk el a pályát, és hazavigyük a kupát.« Puskás Öcsi: »Megnyerjük – igazi magyar futballal.« Czibor: »Nem bízzuk el magunkat.« Jól van, fiúk, köszönöm! Jó étvágyat, jó pihenést, és délután találkozunk a stadionban!” – olvasható Gulyás Gyula Kossuth rádiós tudósításának leiratában.

„Tudom, hogy igen nehéz egy ilyen váratlan vereség után kommentárt írni, hiszen a sikertelenség és a mérkőzés idegfeszítő pillanatai az embereket általában türelmetlen hangulatba sodorják – olyan állapotba, amelyben hajlamosak vagyunk elveszíteni a reális ítélőképességünket. Egy balsiker okait nem lenne helyes a mérkőzés utáni felhevült állapotban boncolgatni. Erre ráérünk néhány nap múlva” – összegezte Csanádi Árpád a mérkőzés után.

1956 első kézből

A legkeresettebb anyagoknak valószínűleg az 1956-os eseményeket feldolgozó leiratok számítanak. Elolvashatjuk a Belügyminisztérium Kossuth Rádióban felolvasott közleményét, miszerint betiltják a gyülekezési jogot, majd nem sokkal később feloldják azt. A leiratokból olvashatjuk vissza Gerő Ernő beszédét, vagy hogyan összegezték a 23-ai eseményeket, és hogyan esett szét a műsor október 24-én. „A fasiszta, reakciós elemek fegyveres támadást intéztek középületeink ellen, és megtámadták karhatalmi alakulatainkat. A rend helyreállítása érdekében további intézkedésig tilos minden gyülekezés, csoportosulás és felvonulás. A karhatalmi szervek utasítást kaptak arra, hogy a rendelet megszegőivel szemben a törvény teljes szigorával lépjenek fel” – adták ki a hivatalos közleményt a Kossuthon, majd hol leadtak némi zenét, hol megszakadt az adás.

„Nemzeti színű lobogók, piros-fehér-zöld kokárdás fiatalok, Kossuth-nóta, Marseillaise, Internacionálé – így jellemezhetjük színekben és címekben az októberi tavaszban új március 15-ét ünneplő Budapestet. Ma délután hatalmas ifjúsági demonstráció zajlott le fővárosunkban. Talán önöket, távolban élő magyarokat meglepetésként éri a hír, de mi, akik itthon részesei vagyunk annak a nagyszerű erjedésnek, amely szenvedélyes gyűlésekben, újságcikkekben jelentkezett az elmúlt hetekben – számítottunk erre” – így pedig már a Szabad Európa összegzett.

Történelmi pillanatok az űrben

Kapu Tibor nemrég tért vissza az űrutazásából, amit a HUNOR (Hungarian to Orbit) program keretében tett meg. Kapu két hetet töltött a Nemzetközi Űrállomáson (ISS), ahol kutatásokat végzett, ő a második magyar, aki az űrben járt. Több mint negyven évvel ezelőtt, 1980. május 26-án Farkas Bertalan és Valerij Kubaszov magyar idő szerint 20 óra 20 perckor indult a világűrbe, amit a hazai sajtó természetesen kitörő lelkesedéssel közvetített.

„Itt Bajkonur. A Magyar Rádió közvetítő kocsijából jelentkezem mintegy 700-800 méterre a rakéták starthelyétől. A hír, amelyet az imént hallottak, kedves hallgatóim, úgy hiszem, önmagáért beszél, nem igényel kommentárt. Az esemény tudósítója, szemlélője azonban képtelen tárgyilagos maradni, képtelen csupán a hír közlésével megelégedni. Hiszen az első magyar űrhajós startol, hazánk küldötte, hazánk képviselője tart a világűr felé” – mondták be a Kossuth Rádióban.

Ennél már csak az lehetett hátborzongatóbb pillanat, amikor valaki először hallhatta a rádióból, hogy 1969. július 21-én ember lépett a Holdra: „Másfél órája járnak az emberek a Holdon. Pontosan 03:57-kor lépett le a holdkomp létrájáról Armstrong, és kb. 20 perccel később követte őt Aldrin. Azóta ketten, összesen 93-94 perce végzik a feladataikat a Földön begyakorolt mozdulatokkal, azzal a jelentős különbséggel, hogy minden sokkal könnyebben megy, mint azt a Földön elképzelték. [...] Az eltelt másfél óra alatt az első pillanatok meglepetései után Armstrong így fogalmazott: »Egy kis lépés az ember számára, hatalmas ugrás az emberiség részére«.”

Rendkívüli: meghalt Kádár János

1989. július 6-án a zenei betétet megszakítva adta hírül a Kossuth Rádió, hogy délelőtt 9 óra 16 perckor meghalt az MSZMP egykori vezetője.

„A korszakot, amely nevét kapta tőle, már akkor temettük, amikor még élt. Végleg eltemetni azonban vele sem tudjuk. Az magunk is vagyunk. 20. századi magyar történelem, idegennek igazából érthetetlen, nekünk mámor vagy jajveszékelés, talán ez egyszer már nem tanulság nélkül való. A korszak, amelyhez nevét adta, neki és nekünk a sors, életünk keretéül szolgált. Közösek voltunk a hitben és az öncsalatásban, közös volt hihetőleg az elhivatottságunk, nagyvonalú feledékenységünk és a tévhit; a jövő érdekében minden alku megköthető.

A korszak, amely nevétől megfosztotta és a történelembe küldte őt, ahogy velünk, vele sem fog tudni elszámolni. Meddig tartott a sziklaszilárd meggyőződés valamiféle történelmi logikában, és hol kezdődött a beletörődés a rokontalan magyar lét korlátaiba, ki tudja a pontos határvonalat.

Kádár János tragikus sorsú egyénisége legújabb történelmi fordulónknak. Mert azok a kis és nagy alkuk végül is nem az ő lelki békéje miatt köttettek, társadalmi békét kívántak szolgálni. És szolgáltak is. A modell lehetőségeihez képest a legtisztességesebben. Annyi balszerencse közt, oly sok viszály után, volt másfél olyan évtizedünk, amilyen talán csak a múlt században utoljára.

Erőre kaphattunk általa és nemcsak anyagi értelemben. Akik ezt a néhány évtizedet ebben a rendszerben élték végig, Magyarországon élhették végig a legteljesebben” – hangzott el aznap a Kossuth Rádióban, miközben Nagy Imre és társai rehabilitációja megkezdődött a Legfelsőbb Bíróságon.