Külföldi vagy hazai egyetem? Dilemmák egy tizenéves fejében (x)
„Maradjak itthon vagy inkább próbáljak meg bejutni egy külföldi egyetemre?” – egyre több középiskolás fejében merül fel ez a kérdés. Nemcsak a legjobb tanulókban, nemcsak a nemzetközi iskolák diákjaiban, hanem azokban is, akik egyszerűen csak keresik az útjukat, egy sokszor kiszámíthatatlan, gyorsan változó világban. A dilemma mélyebb, mint elsőre tűnik, hiszen nem pusztán földrajzi kérdés. Sokkal inkább a lehetséges jövő fürkészése, miközben osztálytársak, tanárok, szülők és az oktatási rendszer elvárásai is rájuk nehezednek.
A pályaválasztás kérdése korábban is létezett, de a globális világ új szintre emelte a kihívást. Egy fiatal ma könnyedén találhat információt bármelyik egyetemről, végignézheti más diákok véleményét a TikTokon, vagy akár online nyílt napon is részt vehet. Mégis, a bőség zavara sokszor bénító: a döntés nem lesz könnyebb attól, hogy több az információ. Sőt, néha éppen ez okozza a legnagyobb nyomást. Az elhatározást nemcsak a fiatalok hozzák meg, ez az egész család döntése. A szülők természetesen féltik a gyerekeiket, ráadásul érzelmileg és anyagilag is nagy teher lehet a külföldi tanulás. Az oktatók pedig sokszor túlterheltek, nem feltétlenül látják át az új trendeket és lehetőségeket. Egy középiskolás hamar két tűz közé kerülhet: miközben próbál megfelelni az elvárásoknak, saját motivációit sem könnyű tisztán látnia.
A külföldi továbbtanulás egyszerre tűnik vonzó lehetőségnek és ijesztő kihívásnak. Nem elég kiválasztani egy egyetemet vagy országot: valódi döntést csak akkor lehet hozni, ha a diák pontosan ismeri saját érdeklődését, erősségeit és céljait. Az Engame innovatív oktatási programja nemcsak az országonként eltérő egyetemi felvételi rendszerek útvesztőiben segít eligazodni, hanem már a tanulmányi irány kiválasztásához szükséges önismereti munkát is támogatja. Ennek során a középiskolások felfedezik, hogy mi érdekli őket, hogyan tanulnak hatékonyan, és milyen környezet motiválja őket. A program során személyre szabott támogatást kapnak a számukra legmegfelelőbb országok, egyetemek, szakok kiválasztásához; ebben saját mentoruk és a világ összes angol nyelvű alapszakját ismerő algoritmus segíti őket.
A készségfejlesztő workshopok, a felvételi felkészítés mind egy közös célt szolgálnak: hogy a fiatal ne csupán bekerüljön egy külföldi egyetemre, hanem tényleg a saját útját járja. Az Engame Akadémián töltött évek alatt nemcsak egy másik ország keretrendszerére készülnek a diákok, hanem az új tanulási kultúrára is: önálló projektek, kiscsoportos viták, esszéírás, visszajelzés – ezek a módszerek segítenek abban, hogy ne csak bekerüljenek egy neves egyetemre, hanem ott helyt is álljanak.
„Nem akartam elmenni otthonról. Féltem, hogy nem leszek elég jó. Aztán az egyik workshop után azt mondták: nem baj, ha nem tudod, mit akarsz, az a fontos, hogy keresel.” – meséli egy volt Engame diák, aki ma Amszterdamban tanul. Egy másik szerint a program nemcsak abban segített, hogy felvételt nyerjen a University College London programjára, hanem abban is, hogy felismerje, nem az egyetem fogja őt „megcsinálni”, hanem saját maga. Ezek a meglátások nem maguktól jönnek: sokszor az egyéni beszélgetés a mentorával, egy pályaorientációs teszt vagy egy diáktárssal való közös ötletelés hozza el őket.
Az Engame diákjai ma már a világ vezető egyetemein tanulnak – Cambridge-ben,
Amszterdamban, Milánóban vagy épp Budapesten. Mégsem ez a legnagyobb siker. Sokkal többet nyom a latba, amikor egy fiatal megtanul bízni magában, felismeri az erősségeit, és mer kérdezni. Mert lehet, hogy a jövőre senki sem tudja a választ – de ha valaki jól tud kérdezni, már nyert ügye van.
„Itthon úgy éreztem, mintha csak egy helyes megoldás lenne. A külföldi felvételihez viszont azt kellett megmutatni, ki vagyok én. Először ijesztő volt, de közben felszabadító is.” – mesélte el Rebeka, az Engame Akadémia egykori diákja, aki jelenleg Milánóban sajátítja el a formatervezést.
Amikor külföldön kezdenek tanulni, sokan úgy érzik, hogy a legnagyobb különbség nem az angol nyelv vagy az idegen kultúra. „A legnagyobb kultúrsokk az volt számomra, mennyire önállóak és aktívak voltak a helyi diákok. Nem csak ültek az órán, hanem kérdeztek, vitáztak, kutattak!” – mondja egy volt engames diák, aki ma szintén Milánóban tanul. Ez az élmény sokakat szembesít azzal, hogy a magyar középiskolai rendszer gyakran nem készíti fel őket az efféle részvételre. Nem azért, mert nem lennének elég okosak – hanem mert nem tanulták meg, hogy lehet kérdezni, vitatkozni, önállóan gondolkodni.
„Azt hittem, jól tanulok. Aztán kiderült, hogy az ottani hallgatók nemcsak hogy
gyorsabban olvasnak, de közben kérdeznek, kételkednek és sikerrel ütköztetik a véleményüket. Eleinte csak figyeltem, aztán elkezdtem én is kérdezni.” – vázolta Márton, aki ma már Amszterdamban tanul politikatudományt.
Az Engame Akadémiánál az elmúlt 15 évben több száz fiatal ment végig ezen az
úton – itthon vagy külföldön. Ami közös bennük: nemcsak információt kaptak,
hanem olyan támogató közeget is, ahol szabadon kérdezhettek, kísérletezhettek,
újraírhatták a terveiket.
A cél az, hogy mindenki megtalálja a saját útját. És ha közben olyan készségeket tanul, amikkel bárhol boldogul, akkor mindegy is, hol kezdődik az egyetem. A lényeg, hogy tudja: kérdezhet, dönthet, mert képes arra, hogy helytálljon.
A cikk megjelenését az Engame Akadémia támogatta.
