Államalapítás akkor és most: augusztus 20 története (x)

Államalapítás akkor és most: augusztus 20 története (x)
Földön, vízen, levegőben – Fotó: Fortepan/MHSZ

Augusztus 20-án államalapító Szent Istvánra emlékezünk: ilyenkor tisztavatással, szent misével, rengeteg programmal és tűzijátékkal ünnepel az ország, és ez régen sem volt nagyon másképp. Az Arcanum Újságok segítségével idézzük fel a múlt augusztus 20-i pillanatait a századfordulótól egészen az új kenyér ünnepéig és az ejtőernyős parádéig a Dunán.

„Szent István napján minden évben összesereglik a nemzet színe-java az ország fővárosában. És megkondulnak a tornyok ércnyelvei a nemzet ünnepén, melyet az egyház is vörös betűkkel jegyez föl. Aztán megindul a népes körmenet és zarándokút, s felmegy Buda várába, oda, ahol egykor Mátyás király palotája állott. Ott megáll az udvari kápolna küszöbénél, és leborul ama kéz előtt, melyet szent ereklye gyanánt őriz a nemzet” – foglalta össze a nemzeti ünnepet a Pesti Napló 1885-ben (Pesti Napló, 1885. augusztus, 36. Évfolyam, 227. szám.

A nyár végi dátum I. Szent István 1083. augusztus 20-ai szentté avatása óta játszik fontos szerepet a magyar történelemben. Ettől kezdve vallási ünnepként, körmenetekkel és búcsúkkal tisztelegtek az államalapító előtt, majd a hagyományt Mária Terézia erősítette meg, amikor 1771-ben Budára hozatta a Szent Jobbot. 1891-ben Ferenc József hivatalos állami ünneppé és munkaszüneti nappá nyilvánította augusztus 20-át, hogy aztán egy fél évszázaddal később, a Magyar Népköztársaság derekán új értelmezést kapjon a nap. Augusztus 20 az új kenyér ünnepe lett a Rákosi-korszakban, 1989-től azonban ismét eredeti jelentésében, Szent István és az államalapítás emlékeként tiszteli az ország.

Ahogy végiglapozzuk az Arcanum Újságok tartalmait, visszarepülhetünk az időben: hogyan telt meg a Duna-part az 1800-as évek végén, hogyan ünnepelte Budapest az államalapítás mellett az újonnan átadott Margit híd szigetre vezető szárnyát, aztán hogyan tapadt a fél város tekintete a Duna feletti légi parádékra, amit máig megtartanak. A tűzijáték a korabeli cikkek alapján évről évre egyre nagyobbak és nagyobbak voltak, mindig túl akarták szárnyalni a tavalyi bulit.

Boldog békeidők augusztusai

Az államalapítás ünnepe a kezdetektől szorosan összefonódott az egyházzal, és ezen a napon óriási körmenettel emlékeztek a fővárosban Szent Istvánra. A Szent Jobb tiszteletére rengetegen érkeztek a Budai Várba, az egyik év beszámolója alapján alig lehetett egyáltalán feljutni a siklóval, főleg, ha valaki reggel hat után próbált elindulni.

„Az ünnepnek verőfényes, szép idő kedvezett, és a nap sem sütött le olyan perzselőleg, ahogy máskor Szent István napján. A közönség már reggel hat órakor nagy tömegben zarándokolt a várba. Már ekkor olyan nagy volt a tolongás a Lánchídnál, hogy a nagyszámú rendőr, Szirmay Andor fogalmazó vezetése alatt, alig tudott rendet tartani. A hídon átvonuló tömeg ingásba hozta a hidat, de ez a megszokott jelenség egyáltalán nem tartotta vissza a közönséget attól, hogy óriás tömegekben vonuljon át Budára” – olvasható az 1896-os Pesti Napló augusztusi számában.

A Duna később kapott főszerepet – Fotó: Fortepan/Nagy Gyula, 1960
A Duna később kapott főszerepet – Fotó: Fortepan/Nagy Gyula, 1960

Pár évvel később, 1900-ban pedig a szokásos szakrális pillanatok mellett annak is örülhettek a budapestiek, hogy már nem csak hajóval, a vízen keresztül juthattak el a Margitszigetre. Ekkor nyílt meg a szárnyhíd, ami közelebb hozta az emberekhez a szigetet: „A Margitszigeti híd megnyitásának ünnepélye, amely József főherceg és fenséges nejének, valamint családjának jelenlétében vasárnap délután zajlott, fényesen sikerült. Bár erősen tűzött a délutáni nap, a margitszigeti hajójáratok rendes és különjáratai özönével szállították a közönséget a szigetre, amely ezúttal a szokottnál is ragyogóbb színpompában tündökölt” – számolt be az eseményről a Budapesti Napló (Budapesti Napló, 1900. augusztus, 5., 228. szám).

Körmenet helyett új kenyér

A századforduló után az augusztus 20-i ünnepi hangulatot felváltotta a háború valósága. 1914-ben, az I. világháború kitörésekor a budapesti tömegek már nem a Margitsziget felé indultak vagy a Budai Várba. „Hozzászoktunk, hogy első királyunknak, Szent Istvánnak névünnepén a jó vidékiek zaja lepje el az ország fővárosát, hogy részt vegyenek a Szent Jobb ünnepies körmenetén, és hazafias áhítattal térjenek haza. Ezúttal azonban a jó vidékiek elmaradtak, mert a vonatok katonákat szállítanak – nem áhítatos körmenetre, hanem a harctérre” – írta a Budapesti Hírlap 1914. augusztusában (Budapesti Hírlap, 1914. augusztus, 34. évfolyam, 200. szám).

"Nem véletlen, hogy ezen a napon forrott össze a Duna" – Fotó: Fortepan/Gara Andor, 1946
"Nem véletlen, hogy ezen a napon forrott össze a Duna" – Fotó: Fortepan/Gara Andor, 1946

A második világháború utáni évekre ugyancsak érdemes rákeresni az Arcanumban: az ünnepi cikkeken keresztül is láthatjuk, hogy épült újjá Budapest. „Nem véletlen, hogy ezen a napon forrott össze a Duna, ahogy a híd szétroncsolt dereka a vízbe omlott. Az államalapító István király évezredes fordulóján a dolgozó nép özönlötte el az utcákat, hogy munkájának eredményét ünnepelje, és hogy eszébe vésődjön: így kell szolgálnia a szentistváni hagyományt – építő munkával, becsülettel, hittel” – foglalta össze a Népszava az újjáépített Szabadság híd szenzációját (Népszava, 1946. augusztus, 74. évfolyam, 187. szám).

Amíg a korábban a nemzeti ünnep szoros kapcsolatban állt a katolikus egyházzal, a 20. század közepén új értelmet kapott az államalapítás napja. Az ünnepnap nem veszett el, csak átalakult, és az új kenyér napján lehetett a munkásosztályt méltatni, a termelési jelentésekkel büszkélkedni.

Mindezt jól bemutatja, hogyan változott meg az akkori cikkek stílusa: „Míg a nyugati kapitalista országok legnagyobb részében szinte mindennaposak a kenyérgondok, és az emberek örülnek, ha megkaphatják a jegyek alapján járó fejadagjukat, a népi demokrácia Magyarországa eljutott odáig, hogy megszüntethette a kenyérjegyet – a fasizmusnak nyolc évvel ezelőtt meghonosított örökségét.

1948 – a parasztság képviselői átnyújtják az új kenyeret a munkásság képviselőinek – Kép: Arcanum Újságok/Szabad Nép
1948 – a parasztság képviselői átnyújtják az új kenyeret a munkásság képviselőinek – Kép: Arcanum Újságok/Szabad Nép

Mivel pedig a kenyérjegy megszüntetésével is végeredményben a fasizmus egyik maradványát számolták fel, nem feledkezhetünk meg arról az igazságról, amit Rákosi Mátyás az alkotmánytervezetről szóló parlamenti beszédében így fogalmazott meg: «Népi demokráciánk minden sikerének, minden eredményének kiindulópontja a Szovjetunió felszabadító harca és az a segítség, amelyet a magyarság megértő, nagy barátja, Sztálin nyújtott és nyújt nekünk.» Talán még sohasem volt olyan ünnep, amely egyszerre három jeles eseményt kötött volna össze, mint az idei Szent István napja„ – írta a Magyar Nemzet 1949-ben (Magyar Nemzet, 1949. augusztus, 5. évfolyam, 193. szám).

”Minden indoka megvolt tehát annak, hogy országszerte pompás ünnepségek, nagygyűlések, munkás-paraszt találkozók, rendezvények tegyék emlékezetessé 1970. augusztus 20-át, amelyet honvédelmi nappá is nyilvánítottak” – összegzett a Magyar Hírlap (Magyar Hírlap, 1970. augusztus, 3. évfolyam, 232. szám).

1956 augusztusa még a munkasikerekről szólt – Kép: Arcanum Újságok/Vasmegye
1956 augusztusa még a munkasikerekről szólt – Kép: Arcanum Újságok/Vasmegye

A körmenet 1989-től tartották meg újra augusztus 20-án, de addig is volt látnivaló bőven évente. A légiparádék nem maradtak el, sőt, volt, hogy ejtőernyősök landoltak a Dunán vagy vízisíeltek a habokban, és ahogy ma, akkor is tűzijátékkal zárták a napot. Természetesen minden évben egyre nagyobbal.

A cikk megjelenését az Arcanum Újságok támogatta

Kedvenceink
Kövess minket Facebookon is!