Milák Kristóf: Azt hittem, kiégés, de nem az volt

A Mol podcastjának vendége volt az olimpiai bajnok Milák Kristóf, aki másfél éve nem nyilatkozott. Tavaly az M4-nek adott egy hosszú interjút, de ez végül nem került adásba.

Milák Tokióhoz hasonlóan ezúttal is a magyar küldöttség legeredményesebb férfi versenyzője volt, csak az olimpián egyáltalán nem értékelt, sem sajtótájékoztatón, sem a kamerák előtt nem jelent meg. A mostani, kedd reggel megjelenő interjúban választ adott arra, mi történt vele. Ugyanebben a műsorban beszélt legutóbb, amikor bejelentette, nem indul a két évvel ezelőtti vb-n.

„Azt hittem, kiégés, de utólag azt gondolom, nem az. Inkább úgy mondanám, hogy a sportág jellegzetességének a negatív lecsapódása. Azt hittem, nem vagyok képes többet elbírni ebből a sportágból. Nem éreztem, hogy megvan a kellő tűz, a motiváció, a fegyelmezett hozzáállás, hirtelen kiment belőlem minden olyan tulajdonság, ami korábban jellemzett. Fizikálisan jobban voltam, mentálisan nem, gátak voltak előttem. Nem voltam abban a lelki állapotban, hogy teljes tűzzel tudjam csinálni. Ezerszer megcsináltam már egy úszást, de felmerült bennem a kérdés, miért erőszakolom magam megint?” – adott magyarázatot arra, miért lépett vissza a 2023-as fukuokai világbajnokságtól.

A vb előtt néhány hónap pihenőt kért, de ez hosszabb lett, és maga a Magyar Úszó Szövetség sem tudta, hol van, mennyit edz és mikor. Aztán 2024 elején elkezdte a felkészülést a párizsi olimpiára, ahol 100 pillangón győzött. Előtte 200 pillangón ezüstérmes lett, a francia León Marchand győzte le az utolsó ötven méteren. Most megerősítette: elfáradt.

Megfordult a fejében, hogy abbahagyja 2023 nyarán, de jött a gondolat:

miért tékozolná el azt a lehetőséget, azokat a belső jegyeket, amivel megáldotta az élet. Ez volt a visszatartó erő.

És akkor visszatértek az olimpiára, a 200 pillangó ezüstérme után nehéz volt továbblépnie – pár órát dühöngött –, kellett egy kis idő, meg a reggelik a francia pékségekben, amik kellettek a lelkének, még ha csak pár nap is volt.

Milák nem az olimpiai faluban lakott, hanem az uszoda melletti apartmanban, amit a szövetség bérelt neki, és ahol a korábbi olimpikon, Biczó Bence segített neki. Ez a létező legjobb döntés volt szerinte, hogy minél kevesebbet érintkezzen az emberekkel, ne zökkentse ki semmi, és önmagával foglalkozva hangolódjon rá az eseményre. „Tudtam, hogy kevesebb van bennem, de abból a legtöbbet próbáltam kihozni. A kétszázzal belém verték az ideget. Százon a jó taktika, és a rutin az utolsó 15 méteren kellett az aranyhoz, valahogy megnyertem.”

Schmidt Ádám államtitkár volt mellette mindig – 2017-ben ismerték meg egymást, amikor jogi tanácsokra volt szüksége –, és Szabó Álmos úszóedző, aki mindenkitől különbözik szerinte. Pillanatnyilag is Szabóval készül Thaiföldön az idei versenyekre.

Megérti azt, hogy valamennyit adnia kell önmagából a hazai nyilvánosságnak, viszont azt szeretné, ha az eredményei beszélnének helyette. Néhány rendezvényen kívül többet nem szeretne, nem akar megosztani az emberekkel sokkal többet önmagából, de a fiatal úszók számíthatnak rá.

„Én szeretem a magánéletemet, és azt szeretem megtartani magamnak. A jövőben is ez lesz a helyzet, az emberek hallani fognak rólam az eredményeim kapcsán, arról, hogyan képviselem a hazámat, de ennél többet nem szeretnék ígérni. Nem vagyok olyan beállítottságú ember, aki azt szereti, ha róla szólnak a hírek.”

Azt nem tudja megígérni, hogy a Los Angeles-i olimpián ott lesz, de azt igen, hogy Szingapúrban, a 2025-ös világbajnokságon úszni fog.

„Nem úgy úsztam, ahogy elvárná tőlem a magyar szakma. Egy ideig nem mentem vízbe, aztán egyedül, pár hónapig készültem az olimpiára.

Aztán valahogy úgy volt, ha jól emlékszem, hogy a nyári olimpia előtt december, január környékén tértem vissza a Budapest Honvéd medencéjébe. Ugye ezt a medencét nem erre találták ki, 25 méteres, nem 50 méteres, de próbáltam belőle kihozni a legtöbbet, és abszolút egyedül elvégezni a medencés alapozást az olimpiára – még ebben a rövid időintervallumban is. Ez a rövid egyedüllét, a magány a medencében nagyon jót tett a lelkemnek, ez nem kérdés, szakmailag viszont nehezebb volt.”

Azt mondta, 89 százalékban nem volt köze a valósághoz, amit írtak. A legvadabb hír az volt, hogy Ausztráliában edz és készül az olimpiára, miközben folyamatosan itthon volt, és csak akkor ment el az országból, amikor az egyik szponzora, a Visa lengyelországi szerződéskötésén jelent meg Varsóban.

A beszélgetés vége felé, hogy a sikere utáni napokról beszélt. Szerette volna megtapasztalni az olimpiai hangulatot – láthatta Márton Viviána és Gulyás Michelle sikerét is –, amire nem volt lehetősége Tokióban, mert akkor a koronavírus-járvány miatt 48 órán belül haza kellett jönni. Most legalább kijöhetett belőle a szurkoló, és élvezte a pólómeccseket is.

„Megbántottam olyan embereket, akiket nem szerettem volna, ezért szeretnék elnézést kérni.

Felismertem ezeket a dolgokat, igyekszem változtatni rajtuk, többek között a kommunikációmon is. A kommunikációt ha egy picit jobban tudom alkalmazni, akkor még jobban is elsülhetett volna ez az egész dolog. Hibáztam, sajnálom”

- összegzett.

Milák Kristóf Párizsban csatlakozott Darnyi Tamáshoz és Egerszegi Krisztinához, a korábbi úszóklasszisok közül ugyanis csak nekik sikerült két egymást követő olimpián aranyérmet nyerniük. Ha Milák 2028-ban is győz, akkor Egerszegi mellé emelkedik.