Ha megvan a Bajnokok Ligája és a Premier League, meg akarom nyerni még egyszer – Liverpoolban interjúztunk Szoboszlaival

Az angol bajnokságot tíz fordulóval a vége előtt magabiztosan, 15 ponttal vezető Liverpool számára kiemelten fontos hét a mostani. Kedden a PSG-vel játszik a Bajnokok Ligájában, és az alapszakasz győzteseként juthat a legjobb nyolc közé, míg vasárnap a Newcastle ellen megnyerheti a Liga Kupát az angol foci legnagyobb szentélyében, a Wembley stadionban. A két fontos meccs előtt beszélgettünk a magyar válogatott csapatkapitányával a klub edzőközpontjában, ahol öt magyar újság képviselőinek társaságában tehettük fel a kérdéseinket.

Először persze mindenki az esélylatolgatásra volt kíváncsi. Szoboszlai úgy számol, hogy a bajnokságban a legnagyobb riválisuk, az Arsenal elleni május tizediki meccsen dőlhet el végleg az elsőség sorsa az Anfield Roadon.

Szoktak azzal viccelődni, hogy még egyetlen klubjában sem volt olyan szezonja, hogy ne nyert volna valamit, de ez a stressz már vasárnap lekerülhet róla, ha a magasba emelheti a Liga Kupát.

Tavaly nem játszhatott a fináléban a sérülése miatt, de így is érezhető volt a boldogsága az ünnepléskor. Most nyilvánvalóan aktív részese szeretne lenni a Newcastle legyőzésének, hogy teljesebb legyen az öröme.

Az előző szezonban a Liverpool a harmadik lett a Premier League-ben, Szoboszlai pedig kétszer is megsérült, de idén csak egy kisebb betegség hátráltatta, emiatt mindössze egy bajnokiról hiányzott, és bámulatra méltó a futómennyisége hétről-hétre. Nem véletlenül mondta az edzője, a holland Arne Slot szombaton, hogy olyan, mint egy gép, aki csak fut, fut, fut.

„Odafigyelek saját magamra, amilyen téren csak tudok. Ugyanaz minden, de mégis óvatosabban csinálom a mindennapokat, a pályán kívüli dolgokat. Tavaly túlmotivált voltam. Ez persze nem jelenti azt, hogy idén ne lennék motivált, sőt. De tavaly ott akartam lenni minden pillanatban a csapatban, játszani az Európa-ligában akkor is, amikor már továbbjutottunk, minden sorozatban ott akartam lenni – ennek kezelésében tudatosabb vagyok már idén. Az első szezonomban nem futottam annyit, mint most. Belerázódtam ebbe is, rájöttem, mire kell még odafigyelni, hogy jobb legyek. Olykor több kondi kell, máskor hangsúlyosabb regeneráció. Ezek tényleg nüanszok, de néha ezek számítanak a legtöbbet, például beülni a jégkádba, mert az icipicit segít, de épp ez az icipici lehet a kulcs egy fontos helyzetben.

A testemmel foglalkozni, ez a leglényegesebb.”

Szoboszlai azt mondja, nagyon jól sikerült a nyári felkészülésük, de ez nem ad annyi előnyt, mint bárki képzelné, mert az éles meccseken tud összekovácsolódni igazán egy csapat. „A meccs a legjobb edzés, bármerről közelítünk is.” – mondta.

„Arne Slot teljesen más fejjel állt ehhez a csapathoz, mint Jürgen Klopp. Nála a harc és a küzdés alapvető volt mindenkor: mélységi passzok, labdaszerzés, presszing, ezért nevezték heavy metalnak a játékunkat. Most mindenkinek ki van osztva a feladata. Ha te odapasszolod a labdát valakinek, akkor azonnal tudja mindenki, merre kell mozognia. Erre a pozíciósabb stílusra formálódtunk át. Az én szerepköröm is megváltozott, de nem érzékeltetjük, kinek mi a szerepe, mert egy csapatban mindenkinek megvan a saját szerepköre, saját felelőssége.

Mo Szalahnak én is kellek, hogy ilyen gólszámokat, asszisztokat tudjon produkálni, és nekem is szükségem van rá, hogy ha passzol, akkor én is rúgjak gólokat, ahogy februárban is történt.

Trent Alexander-Arnoldnak kellek, hogy visszazárjak a helyére a jobboldali védekezésben, mert így neki több hosszú passzra marad ereje, és dinamikusabban tudja segíteni a támadásokat. Ugyanez megvan a másik oldalon, a balon is, ott is tudják a srácok, merre kell mozogniuk, hogyan tudják a legtöbbet kihozni egymásból. Így mindenkinek több energiája marad.”

Amikor arra keressük a választ, hogy mi változott meg a csapatban egy év alatt, ki kell térni egy fontos újítására, ami tulajdonképpen egy hangulati elem. Az edzőközpontban nyitottak egy kávézót, ahol a játékosok az érkezésnél kötetlenül beszélgethetnek. Két barista ad nekik tippeket, milyen kávét igyanak, el is készítik nekik, ez a közösségi tér korábban nem volt, és a csapategységre most remek hatással van. Szinte minden meccsen látható, hogy küzdenek egymásért a sztárok: ha az uruguayi Darwin Núñez gödörbe kerül, akkor Szalah is igyekszik neki erőt és támogatást adni, hogy minél gyorsabban evickéljen ki a hullámvölgyből, de ez más játékosokra is elmondható.

Az edzésre érkezés itt nem azt jelenti, hogy valaki beesik tíz perccel a kezdés előtt, nagyon ritka az, hogy egy órával a kitűzött időpont előtt már ne legyen mindenki ott a bázison. A vége után pedig Szoboszlai rendszeresen kint marad még a pályán gyakorolni, csiszolni a rúgótechnikáját. Ezt a szokását már gyerekkora óta őrzi. „Sok lemondás van még most is abban, hogy itt tarthatok” – nyomatékosította a beszélgetés egy pontján.

Amikor a tehetség és a szorgalom szóba került, rendre úgy nyilatkozott, hogy a szorgalmasabb gyerek jut messzebb, és a tehetség ezen a szinten alaptétel. De bármilyen szinten keményen melózni kell, szorgalom nélkül nincs meg az eredmény.

Sok szakember és újságíró tartja ma a világ legjobb csapatának a Liverpoolt – erre úgy reagált, hogy egyelőre nem tudja, hogy igazuk van-e. Ha megnyerik a bajnokságot, és megnyerik a Bajnokok Ligáját, akkor ki lehet jelenteni, hogy a világ legjobb csapatában focizik hétről hétre, de erre majd az eredmények adnak választ, és a szezon vége még messze van.

Jó és pozitív visszajelzés neki, hogy bekerült a Premier League hat legjobb játékosa közé februárban.

Meglepő volt a válasza, amikor azt kérdeztem tőle, érzékeli-e, hogy az elmúlt két hónapban eggyel magasabb polcra került a ligában. „Nem igazán. Nem szeretek azzal foglalkozni, hogy mit mondanak rólam. Az a dolgom, hogy ezen a polcon maradjak, és tartósan teljesítsek itt jól, ezért dolgozom nap mint nap. Ha a Soton [Southampton] elleni hétvégi meccset kivesszük, akkor úgy érzem, tartósan, terjedelmében jól játszottam, nem csak egy kiugró meccsem volt. A legkeményebb kritikusa egyébként én vagyok saját magamnak, nagyon nehezen tudom azt mondani, hogy na, most jól játszottam. De ez egyáltalán nem baj szerintem, és az utóbbi időben azért volt ilyen.”

Azt is felvetettem neki, melyik volt a szezon három legnagyobb pillanata/meccse az ő szemében. Hosszas gondolkodás előzte meg a választ.

„A City idegenben, az biztos. Hmmm. A Tottenham idegenben, az is biztos. A harmadik pedig… a harmadik pedig remélem, a hétvégén jön el, de azt sem bánom, ha már kedden. Bár a PSG ellen nem lesz könnyű, mert megkockáztatom, hogy ilyen erős csapat ellen én eddig még soha nem játszottam. Jók egyénileg, kiemelkedőek egy az egyben, jól kezelik a labdát, technikásak és gyorsak, és most már csapatként is jól működnek, megvan mindenkinek a funkciója. Más lesz azért itthon a meccs képe, mint kint volt, ahol azt az egy helyzetünket belőttük, ők viszont mindent kihagytak, vagy Alisson volt a helyén.”

Vagy éppen ő maga, amikor Barcola ziccerénél a kapus mellett blokkolt, így óvta meg a csapatát a góltól. A City elleni idegenbeli, 2–0-ra megnyert meccs után nagyszerűre értékelték a játékát, egy gól és gólpassz után nem is lehet másként. A City ugyan gyengélkedik ebben a szezonban, de mégis csak a címvédőről, és a 2023-as BL-győztes csapatról beszélünk.

A Southampton elleni idegenbeli meccset ugyan nem jelölte meg a legemlékezetesebb három között, de később kitért rá, hogy az is nagyon fontos volt, mert ebben a szezonban akkor, november végén lőtte be az első gólját Angliában, és az sosem jó, ha erre sokáig kell várni. Azóta már ötnél tart.

„Egy tonna súly esett le akkor rólam, azt joggal mondhatjuk fordulópontnak. Egy kis nyomás csak volt addig, mert nem jött meg az első találat. Ott tudatosult bennem igazán, hogy

többször akarom azt érezni, hogy ott van a 'mindenkit kiszolgálok Dominik' mellett az a Dominik is, aki megcsinálja magának a gólt, a saját örömére.”

Szoboszlai örül annak, hogy ennyire élvezi az edző bizalmát, ilyenben Marco Rosénál volt része Salzburgban és Lipcsében, és persze Marco Rossinál a válogatottban, és ez szárnyakat adhat. Slot sokszor kiemelte, mennyire fontos eleme a csapatnak. Arra pedig még az előző érában maga Jürgen Klopp utalt, hogy igazi káoszteremtő játékos, ami nagy erény. Emellett a letámadásban egy valódi szörnyeteg, amit most is tud kamatoztatni.

És hogy megnézi a statisztikáit a meccsek után? Nem – felelte. Maximum azt, hogy mennyit futott, de az egyébként is ki van téve másnap a központban, amikor kezelésekre, megbeszélésekre mennek, és rögtön szembesülnek ezzel egyéni és csapatszinten is. Olyan feszített a program, olyan sok meccs van, hogy ilyenkor edzeni érdemben már nem tudnak. Szabadidejében csak elvétve néz focit a tévében, eleget foglalkozik azzal a mindennapokban, más csapat meccse pedig ritkán ülteti le a tévé elé.

A kritikákkal felületesen foglalkozik, megszokta, hogy a nevére kattintanak, ezért folyton beleírják a magyar lapok a címekbe. Az idegesíti, ha másképp is elő lehetne adni valamit, de valamiért mindig van egy kis csavar, egy kis tűz a vele foglalkozó sztorikban, akkor is, amikor szerinte erre semmi szükség. De a tűzzel mindig lehet kattintásokat és kommenteket szerezni.

„Egyébként minden kerek körülöttem,

a teljes boldogságomhoz két trófea hiányzik még, az egyik a Premier League, a másik a Bajnokok Ligája. Az a terv, hogy ezek már idén meglegyenek. És ha ezek megvannak, akkor nincs más hátra, mint megnyerni még egyszer valamikor.”

– mosolygott, majd indult a gyúrópadra, hogy a lehető legfittebben játszhasson kedden. Akkor a protokoll szerint legkésőbb 12:45-re érkeznek az Anfieldre, lerakják a kocsikat, együtt ebédelnek, még egyszer átbeszélik a taktikát, hogy kinek milyen szerepe lesz, jön egy csendes pihenő, és 21 órától nekivágnak, hogy megtartsák az előnyüket a franciákkal szemben, és ott legyenek a legjobb nyolc között a BL-ben. Ahol jó eséllyel az Aston Villa vár rájuk a következő fordulóban.