Új női pályacsúcs, dupla kör és rekordsok futó volt az Ultrabalatonon

Több mint 28 300-an álltak rajthoz a csütörtöktől vasárnapig megrendezett XIX. NN Ultrabalatonon, ahol az ultrafutók mellett a többség kis- és nagycsapatos váltókban teljesítette a Balaton körüli 211 km-es távot. A futók Balatonfüredről indultak és a tavat megkerülve oda is érkeztek vissza, de 2025-ös újítás volt, hogy a #Projekt422 keretében több ultrafutó egymás után kétszer is nekivágott a körnek. A Telex negyedszer indult a csapatversenyben, és a rutinos futóink mellett ismét több újonccal állt fel 13 fős váltónk.

Új női pályacsúcs született az egyéni versenyben: Mórocza Andrea 18 óra 30 perc 15 másodperc alatt kerülte meg futva a Balatont, nagy különbséggel nyerte az abszolút és a női versenyt is. A 211 kilométer végére közel 40 perces előnyt szerzett a legjobb férfivel szemben, Radek Brunner 19 óra 9 perc 46 másodperc alatt ért célba. Az UB története során másodszor fordult elő, hogy egy női futó volt a leggyorsabb.

Az Ultrabalaton hagyományosan egykörös verseny volt eddig a 210-220 kilométer körüli távjával, de idén már két körre is volt lehetőségük a bevállalós ultrásoknak. A #Projekt422 nevet kapott szám nemcsak öncélú futás volt, hanem karitatív tevékenység is, minden induló egy-egy általa kiválasztott alapítványnak gyűjtött pénzt, és végül összesen több mint tízmillió forint jött össze. Az egykörös Ultrabalatonon korábban már győztes Erős Tibor végül 46 órát és 10 percet a pályán töltve ért be a balatonfüredi célba.

A 2–6 fős csapatok közül a 6 fős Vaccsuszirunáj szerepelt a legjobban, ők 13 óra 16 perc 39 másodperc alatt értek körbe. A 7-13 fős csapatok között pedig a Kalokagathia Aliance-nek 12 óra 4 perc 3 másodperc kellett a Balatonfüredtől Balatonfüredig tartó futáshoz.

A Telex csapata 21 óra 39 perc 54 másodperc alatt ért célba. Az előző munkahelyünket is nézve éppen tizedik alkalommal vágtunk neki a Balaton körüli körnek, a veterán futóink mellett pedig ismét voltak olyan kollégák, akik először próbálták ki magukat hosszabb távokon, és egyéni rekordok is dőltek.

Kezdetben inkább az eső és a szél miatt aggódtunk, de aztán az időjárás nem, csak az okozott kisebb izgalmat, hogy az egyik futónk véletlenül az eggyel korábbi váltóponton várakozott hiába az érkező csapattársra, aztán kellett gyorsan átérnie. A táborunkban saját futásuk előtt és után a befutóemberünk, Ács Bori és a nyitó futónk, Tenczer Gábor készítettek vacsorát a csapattársaknak.

A leghosszabb szakaszt megint Rácz Attila olvasószerkesztőnk vállalta, aki egy ráckevei maratonnal hangolt a Balaton körüli futásunkra, és hajnalban teljesítette a 28,6 km-t. A leggyorsabb futónk pedig a telexes csapatban most debütáló Simor Dániel volt, aki 4:34-es kilométereket futott a vállalt félmaratoni távján.

„Mikor hajnali négykor csengett az ébresztőm, megkérdeztem magamtól, hogy ez kinek az ötlete volt, és miért jó ez nekem. Két órával később a napfelkeltében fodrozódó Balaton mellett futva viszont már minden értelmet nyert, a kezdeti hideg után pedig a testem is elérte az üzemi hőfokot, és nagyon jó ritmust találtam. Közben egy másik futó biciklis kísérőjének hordozható hangfalából hol egy kis drum and bass, máskor Bárány Attila DJ-szettje adta a talpalávalót. Amúgy évek óta vallom, hogy nem megyek versenyekre, mert bár imádok sportolni, nem vágyom rá, hogy nyomás alatt kelljen teljesítenem. Ehhez képest most kifejezetten élveztem, hogy van miért hajtani” – foglalta össze a váltás után a Balatonakarattyáról indult futását.

A szintén videórovatos Gombos Noémi 10,7 km-es távot vállalt Balatonalmádi és Csopak között, és szintén nagyon jó élményekkel zárta a futását. „Már napok óta küzdök egy kisebb megfázással, de az UB-t semmi esetre sem akartam lemondani. És milyen jól tettem! Még a hajnali ötös kelés is megérte, mert most láttam életem legszebb napfelkeltéjét a váltópont felé haladva. A futás teljes eufóriában telt, nagyjából sikerült is tartanom a magamtól elvárt sebességet, annak ellenére, hogy most először futottam ilyen hosszú távot.”

A gazdaság rovatból Bánáti Anna a Badacsonytördemic és Vonyarcvashegy közötti 16,7 km-es távon tapasztalt ultrabalatonos futóként tett hozzá a csapatunk eredményéhez. „Telexesként az első, de egyébként a sokadik Ultrabalatonom volt az idei, ráadásul az elmúlt évekkel ellentétben két-három újraindulás helyett egyszerre tudtam le a teljes távomat, ismerős szakaszokon. Úgyhogy azt gondoltam, az időjárást kivéve már semmilyen meglepetés nem érhet, de persze a futás egyik szépsége, hogy egy kicsit mindig megfejthetetlen marad, miért sikerül egy verseny jól vagy rosszul.

Nálam egy ideje már leginkább az a fő szempont, hogy mennyire élvezem a futást, mennyire érzem azt, hogy akármeddig tudnék futni, mert olyan jó érzés, ilyen szempontból ez most közepesen ment, az utolsó néhány kilométert jobban megszenvedtem, mint vártam. Ez sajnos ilyen, de talán emiatt még jobban is esett a befutás, a meleg zuhany, a tűz melletti beszélgetések, és az Ács Bori-Tenczer Gábor páros főztje.”

Az Élet rovatot képviselő Ács Bori első Ultrabalatonján az utolsó, Csopak és Balatonfüred közötti 8 km-es szakaszt futotta le. „Tavaly áprilisban, egy komoly alvászavarból a futás hozott ki, kiderült, hogy nem hazudtak, akik áradoztak róla, nemcsak alvásra, de mindenféle elakadásra, bánatra, dühre jó. Iván Andris csapatkapitány véletlenül hallotta meg, hogy nulláról nyárra már 5 kilométerre fejlődtem, ezért úgy döntött, hogy megyek UB-ra, ő ugyanis (velem ellentétben) biztosan tudta, hogy le tudok futni akár tízet is. A felkészülés keserves volt és lassú, de végül pár hete eljutottam a kitűzött 10 kilométerig. Így is iszonyúan féltem a vállalt távtól, mi van, ha óriási emelkedők lesznek, ha eltévedek, ha leblokkolok?

Én voltam a befutónak beosztva, végül csak 8 km-re, így míg kollégáim futottak, addig lecsót és krumplis tésztát főztem bográcsban a saját futásán már túlesett Tenczer Gáborral, ami keservesebb volt, mint 5 km-ről 10-re növelni a futótávomat, mert semmilyen konyhatechnológiai kérdésben nem értünk egyet, és hideg szél fújt, de végül csak megetettük a csapatot. Aludni nem sokat tudtam, ha mégis, azt álmodtam, hogy futnék, de nem mennek a lábaim.

Reggel mégis csoda történt, Csopakról igazi napos-hideg futóidőben indultam, csillogott a Balaton, minden futó hajrázott egymásnak, mintha Dániában lennénk, és végül a megszokott tempómnál jóval gyorsabban, egy perc fáradtságérzet nélkül futottam végig a távot. A célban pedig várt a csapatom nagy része, hogy az utolsó tízmétereket együtt nyomjuk le. Mesebeli tanulságok is vannak, minthogy az adrenalin a legtöbbet hozza ki az emberből, meg az is, ha körülötted elhiszik valamiről, hogy képes vagy rá, akkor is, ha te nem.”

Az Ultrabalaton jótékonysági akciójában 23 597 400 forint gyűlt össze. Az összeg a Fejér Vármegyei Szent György Egyetemi Oktató Kórház Újszülött, Csecsemő és Gyermekosztályához, az NM Izmok Gyógyulásáért Alapítványhoz, valamint a Szurikáta Alapítványhoz kerül majd. Az intézmények a támogatást fejlesztésre, eszközök beszerzésére, képzésekre és edukációra fordítják.