Aki 23 éves újoncként délelőtt kér egy sört a kapitánytól, azt nem kell bátorítani

Aki 23 éves újoncként délelőtt kér egy sört a kapitánytól, azt nem kell bátorítani
Kemény Dénes és a vízilabda válogatott öröme a 2003-as barcelonai világbajnokság döntője után – Fotó: Lluis Gene / AFP

484

A nemzet aranyai annak idején nagy sikert aratott, százezernél is többen nézték meg a férfi vízilabda-válogatott 1997-től 2008-ig tartó sikerkorszakát feldolgozó, 2023-as dokumentumfilmet. Most megjelent a film hétrészes, teljes változata, ami még részletesebben mutatja be a történetet a korabeli szurkolóknak és az azóta született nézőknek.

A nemzet aranyai sorozatváltozatának első három részét a válogatott tagjai előtt mutatták be Balatonfüreden, ahol mi is meg tudtuk nézni. Az még nem derült ki, hogy a teljes hét epizód hol lesz látható, de a rendező-producer Zákonyi S. Tamás előrehaladott tárgyalásokat folytat arról, hogy streamingfelületen is elérhető legyen.

A háromszoros olimpiai bajnok kapus, Szécsi Zoltán azt mondta, úgy volt vele, hogy elalibizi, átugrik majd részeket, de végül mindegyiket megnézte, mert beszippantotta a sorozat. Ahogy a füredi nézőket is, akik közül nagyon sokan tapsoltak a két és fél órás vetítés végén. Szécsi szerint ők csak a billentyűk voltak a zongorán, és a sorozatból kiderül, mit csinált jól a kapitány, Kemény Dénes.

A sorozatban láthatók a mozifilmből újrahasznált jelenetek, de olyanok is, amiket még nem lehetett látni, olyan külföldi megszólalók, akikkel mostanában is forgattak. Új elem a narráció is, amikor két játékos beül filmet nézni, és megállítja egy jelenetnél, majd elmesél egy sztorit. Mindjárt egy ilyen, amikor Varga Dániel elmagyarázza, mit jelent a négyszer száz, a bemelegítő felülések fajtái (előre egyik, majd másik irányba, hátra). Ő, aki tizenegy évvel fiatalabb Benedek Tibornál, egyszer megkérdezte tőle, miért ő végez a legkésőbb, amikor nagyon lelkiismeretes az első pillanattól. „Én ötszázat csinálok” – felelte neki a csapatkapitány, aki már 2020 óta nincs velünk.

A csapathirdetések feszültségét a sorozat sokkal jobban át fogja adni – ígérték az alkotók, és ez így is lett. Mindjárt az első olimpia előtt kimaradt az a Vincze Balázs, akinek az ötödik olimpiája lehetett volna a 2000-es Sydney-ben, és aki feltehette volna a pályafutására a koronát, neki így olimpiáról érme sincs. 1999-ben még a csapat szerves része volt, a felkészülést is végigcsinálta, majd ment ő is augusztus közepén a margitszigeti tornaterembe, ahol a kapitány elmondta a névsort. Az Eb-re, vb-re tizenöt játékost lehetett nevezni, az olimpián szigorúbb volt a szabály, csak tizenhárman utazhattak. Ezek kegyetlen pillanatok voltak, mert egy olyan társ maradt itthon, aki ugyanolyan szorgalommal végigcsinálta a felkészülést, mint az, aki utazott.

„A bent maradó is fél a kimaradó szemébe nézni, nem egy kellemes helyzet” – idézte fel Kásás Tamás érzékletesen, milyen stresszel jár ez a helyzet. Madaras Norbert, aki még 18 éves volt ekkor, és csak a kerettel készült, tudta, hogy nem fog menni. Úgy emlékezett vissza: Vincze elhagyta a termet, majd visszatért, és sok sikert kívánt a társaknak. Madaras szemléletesen, kezével ollót formázva mutatta, hogy elvágták azt, aki az előző időszak egyik kimagasló játékosa volt.

Szécsi Zoltán és Varga Dániel a sorozat bemutatója előtt – Fotó: Polyák Attila
Szécsi Zoltán és Varga Dániel a sorozat bemutatója előtt – Fotó: Polyák Attila

Vincze a másnapi Színes Sportban így nyilatkozott: „Nem akartam százötven évig vízilabdázni, csak erre az olimpiára szerettem volna kijutni, utána pedig szépen visszavonulni a válogatottságtól. Hát, most erre a visszavonulásra sincs már szükség.”

A hol kint, hol bent lévő Székely Bulcsú ezúttal hallotta a nevét, pedig előtte nem voltak neki kedvezőek az előjelek. Most felelevenítette, mennyire nem. A csapathirdetés előtti utolsó meccsen, a spanyolok ellen kinyújtotta a nyelvét a kapusra a gólja után, ami egyébként Jesús Miguel Rollánnak volt a szokása. Utána volt egy kisebb lökdösődés a vízben, a két csapat egyébként sem volt a legjobb viszonyban akkoriban. Miután Kassáról Budapestre értek, bement egy kisboltba, az összes ott lévő alkoholt megvette, megitta, bezárkózott, és közben magát okolta. Borostásan, nem túl kipihenten ment meghallgatni a névsort a Margitszigetre.

„Én már akkor megnyertem az olimpiát, ahogy az utazók közé bekerültem” – szemléltette a lelkiállapotát. Bombaformában volt egyébként a bajnokság végén, a bajnoki döntőt a Ferencváros az ő góljával nyerte meg. A felkészülés alatt is olyan oldalát mutatta, ami nem volt rá jellemző, távolról bátran és pontosan lőtt. Örök igazság egy csapatsportágban, hogy nem szükségszerűen a 13 legjobb játékos alkotja a legjobb csapatot. Vincze egyébként Kemény első meccsén, 1997 márciusában jól tudott hatni a társaira, 2000-re is megmaradt ez a lelkesítő ereje, mégis kimaradt. Később Szivós Márton csúszott ki az utolsó pillanatban a csapatból.

Székelyről még egy anekdota, ami nem került be sem a filmbe, sem a sorozatba. Kemény apjának, Ferencnek, akit mindenki Fecsóként szólított, és aki a csapat jelentős részének volt a nevelőedzője, volt egy mondása. E szerint olyan lövésből még nem lett gól, ha mellément a labda. „Ha mégis gól lesz, hívjatok fel, akár éjjel is, be leszek kapcsolva.” Székely egyszer hajnali fél kettőkor megcsörgette. Szentesen ugyanis lyukas volt az oldalháló, és a mellément lövésből gól lett, a bíró megadta. Fecsó először azt hitte, valami baj van, azért cseng a mobilja, de ő is jót nevetett, miután hallotta Székely előadásában a sztorit és persze a saját tanítását.

Kiss Csaba kétszeres Európa-bajnok, de neki az az áldás, hogy balkezes, Magyarországon nem számított, mert Benedek Tibor és Kiss Gergő mellett nem volt esélye. A világ bármelyik másik válogatottjába befért volna, a magyarba nem, ő is a csapathirdetések nagy vesztese volt.

Amiben még újdonságot hoz a sorozat, hogy jobban ki tudja bontani a gyerekkort, Benedek Tibor és a jelenlegi szövetségi kapitány, Varga Zsolt kapcsolatát, akik együtt nőttek fel. Varga mindig ott maradt egy-egy gyakorlás után, és azt vette észre, hogy a medence másik felében egy másik balkezes játékos ugyancsak nem akar hazamenni. Nemcsak a medencében versenyeztek őrjöngve – akár hétvégén is –, hanem olykor abban is, hogy egy edzőtáborban ki tud több könyvet elolvasni.

Kásás Zoltán másodedző, becenevén Apu duplán izgult, nemcsak azért, hogy a csapat játsszon jól, hanem azért is, hogy a fiának, Tamásnak is jól menjen. A dicséretet Apu általában nem vitte túlzásba, egy jó játék után azt mondta: „Ez szép volt Kási, ez tetszett” – és le is zárták.

Kiderül még a sorozatból

Varga Zsoltnak, aki spirituálisan is tudott hatni a társaira, fontos tanítása volt, hogy az aranyéremért nem Fortuna kegyeit kell keresni, hanem a győzelemre méltónak kell lenni.

Kósz Zoltán az szeretett volna lenni a medencében, mint Szécsi. Vagány, akinek kalimpáló mozdulatai vannak. „Szereztem neked egy érmet, te pedig holnap kiszínezed nekem” – mondta Szécsi Kósznak, miután az olimpiai elődöntőben bravúrok sorát mutatta be a padról beszállva a szerbek elleni győztes meccsen.

Kemény Dénes nem sokszor érzékenyült el látványosan a sikerek után. Akkor viszont igen, amikor felhívta az apját az eredményhirdetés előtt. Fecsó hangjának elcsuklása után az övé is elcsuklott. Fecsó általában nem nézte a meccset, de úgy beszélt róla, mintha látta volna, valószínűleg Szívós István mondta el neki, mit csinált jól a fia.

Biros Péter, amikor megérkezett a válogatottba, mindenkit elkápráztatott a lövéseivel. 1999-ben ment első nagy tornájára. Kemény úgy gondolta, hogy iszik vele a firenzei Eb-re menet a délelőtti átszálláskor egy kávét. Biros 23 évesen azt mondta a kapitánynak, inkább sört kérne, még ha tizenegy óra is van. „Megértettem, őt nem kell bátorítani” – mondta erről Kemény.

Märcz Tamás, Biros Péter és Vári Attila biztatják csapattársaikat 2000. szeptember 30-án Sydney-ben az olimpiai elődöntőben – Fotó: Greg Wood
Märcz Tamás, Biros Péter és Vári Attila biztatják csapattársaikat 2000. szeptember 30-án Sydney-ben az olimpiai elődöntőben – Fotó: Greg Wood

Kiss Gergő megkérdezte a kapitánytól, hogy vacsoráig örülhetnek-e az olimpia finálé után, ahogy általában ez volt a szokás. Kemény válasza: most a karácsonyi vacsoráig is lehet.

A háromszoros olimpiai bajnok center Molnár Tamás nem volt a legjobb szobatárs, mert hajnali egykor általában szerette, ha a gyúró foglalkozik az izmaival, és csak utána tért vissza.

Karakterek nélkül nincs csapat – nincs film

Abban, hogy ez a csapat beköltözött a kilencvenes évek végén a lelkekbe, nyilván közrejátszott az, hogy a fociválogatott a szerbek elleni 1–12-es vb-pótselejtezős traumából próbálgatott talpra állni, míg a póló a győztes oldalon állt. Egyénenként is tiszteletre méltó, amit elértek, és ezek az erők összeszorzódtak a medencében, amikor egymásért küzdöttek.

Egy jó film persze nem lehet szerethető jó karakterek nélkül, és igazából ez a film és a sorozatváltozata, a sok leforgatott óra mutatja meg, milyen karakterek is ők. Az egyébként nem túl szószátyár Biros egy-egy poénja rendre ül, mások is viccesek, intellektuálisak. A 2004-ben bekerült kapus, Gergely István annak örült, hogy ennek a csapatnak a tagja lehetett, az már csak ráadás, hogy még nyertek is.

Kedvenceink
Partnereinktől
Kövess minket Facebookon is!