Hacsak nincsen Európa-bajnokság vagy világbajnokság, a nyári hónapokban leginkább az átigazolási pletykákat és híreket olvasgathatják a focirajongók. Az elmúlt napokban viszont olyan európai topcsapatok játszottak tétmeccseket, mint a Real Madrid, a Bayern München vagy éppen a friss BL-győztes PSG, mindannyian az alaposan átalakított klubvilágbajnokságon léptek pályára.
A klub-vb-n idén először 32 csapat indult, így amolyan főpróbaként is lehet értelmezni a jövőre szintén Amerikában rendezendő vb előtt, de annak egyelőre nem túl jó:
a Bayern egy 10-0-val egyből beárazta a bővítés hatását a meccsek színvonalára, a stadionokban pedig rengeteg az üres szék, pedig a FIFA rengeteg pénzt költött a torna népszerűsítésére.
Így aztán okkal merül fel a kérdés, hogy mi értelme volt a bővítésnek, amit a bejelentése után több szakmai szervezet és edző is kritizált – a klub-vb-ből kimaradt Liverpoollal bajnoki címet nyerő Arne Slot tavaly azt mondta, biztos nem egészséges, ha egy játékos egy hetet tud pihenni, aztán a torna után még egyet, és már kezdődik is a következő idény.
A FIFA önsorsrontása ellenére viszont a helyzet nem is olyan borzalmas, és azt sem feltétlenül lehet kijelenteni ez alapján, hogy a jövő évi vb sem fog érdekelni senkit Amerikában.
Mi változott a klubvébén?
Kezdjük az egészet azzal, hogy egyáltalán mikor döntötték el, hogy 32 csapatos lesz a klubvilágbajnokság, amelynek egészen 2023-ig hét indulója volt – jellemzően a házigazda és az egyes labdarúgó-szövetségek által kiírt kontinentális bajnokságok győztese. A torna sosem volt különösebben érdekes az európai topkluboknak és az európai szurkolóknak, Dél-Amerikában viszont például az egyik legnagyobb presztízsű tornának számít, pont azért, mert az ottani csapatoknak nagy dicsőség, ha legyőzik a minden megfontolás szerint sokkal erősebb európai klubokat.
A torna kibővítése már 2016-ban is felmerült, végül 2022 decemberében jelentette be a FIFA, hogy 2025-től 32 csapatosra bővítik. Szintén fontos változás, hogy ezzel párhuzamosan már nem évente, hanem csak négyévente rendezik meg. A régi rendszerben a 2023-as volt az utolsó klub-vb, az új rendszer pedig 2025-től indul. A köztes évben viszont a FIFA elindított egy új sorozatot, az Interkontinentális Kupát, amely az eddigi klub-vb-t helyettesíti: évente rendezik meg, és hat kontinensbajnok csapat vesz rajta részt. A 2024-es első tornát a Real Madrid nyerte.
2023-ban az is biztossá vált, hogy az új klub-vb-n Amerikában játszanak majd a csapatok idén júniusban, és a torna múlt szombaton el is kezdődött. Az új lebonyolítás a nemzeti csapatok világbajnokságának korábbi rendszeréhez nyúlt vissza, azaz a 32 csapatot nyolc csoportba sorsolták, ahonnan az első kettő jut tovább, ezután pedig egyenes kieséses rendszerben folytatódik a torna. És ami talán a legfontosabb: jelentősen megnőtt az összdíjazás,
összesen egymilliárd dollárt osztanak ki a résztvevők között, a győztes pedig akár 125 millió dollárt (közel 44 milliárd forintot) is kaphat, ami még az európai BL-győztesnek járó összegnél is nagyobb.
Összehasonlításképp: a 2023-as nyertes Manchester City 5 millió dollárt kapott a Fluminense legyőzéséért. Így nyilvánvaló, hogy az új rendszerben az európai csapatoknak is abszolút lesz értelme odatenniük magukat, a többi régióból érkező csapatoknak pedig olyan lehetőséget jelent már maga a részvétel is, amelyről eddig csak álmodhattak.
Papíron így a bővítés és a torna presztízsének növelésére tett kísérlet jó ötletnek tűnt, de a potenciális buktatókat is lehetett látni a FIFA által „a világszintű klubfutball vitathatatlan csúcseseményének” nevezett tornában.
Mi ezzel a baj?
Ott van például a játékosok már így is nagy fizikai és mentális terhelése, amelyen aligha segít, hogy nyáron egy újabb tornát kell lejátszaniuk – nem véletlenül nyújtott be panaszt emiatt a hivatásos focistákat tömörítő FIFPro is tavaly októberben. Gianni Infantino, a FIFA elnöke a CNN-nek áprilisban azt mondta, a lehető legnagyobb körültekintéssel járnak el, és egyébként is, egy négyévente megrendezett tornáról van szó, ahol a két döntős csapat is csak hét meccset játszik. Infantino azt is mondta akkor, hogy a tornán végre egyértelműen kiderül majd, hogy melyik a legjobb klubcsapat a világon.
Az, hogy tényleg kiderül-e, vitatható. A klub-vb-re alapjáraton az azt megelőző négy év teljesítménye alapján lehet kijutni, de az Inter Miami például azért kapta meg a házigazdának fenntartott helyet, mert megnyerte az amerikai bajnokság alapszakaszát. Amihez vélhetően lehetett némi köze az ott játszó Lionel Messinek meg annak, hogy Infantino arra utalgatott, szeretné Cristiano Ronaldót is ott látni mellette (ebből végül nem lett semmi). Ettől eltekintve pedig az évekkel korábban elért eredmények a mai topfutballban nem igazán tükrözik egy csapat aktuális erejét.
A tornára nem jutott ki a Barcelona, a Liverpool és a Napoli sem, pedig mindhárom csapat bajnok lett idén, miközben a Chelsea ott van, mert 2021-ben megnyerte a BL-t. Igaz, egy teljesen másik csapattal, aztán két évig csak szenvedtek, mielőtt az előző idényben összekapták volna magukat. Az UEFA-nak pedig hiába van tizenkét helye, egy országból maximum két csapatot küldhetett, miután pedig a Manchester City is nyert BL-t az elmúlt években, szóba sem jöhetett, hogy más kvalifikáljon Angliából.
Az viszont így is egyértelmű, hogy
a klub-vb-n részt vevő európai csapatok hatalmas előnyből indulnak mindenki mással szemben, hiszen sokkal nagyobb értékű keretekkel rendelkeznek.
A Real Madrid játékosainak összértéke 1,5 milliárd dollár, a BL-győztes PSG keretét nagyjából 1,2 milliárd dollárra taksálják. Ennek semelyik másik szövetség csapatai nincsenek a közelében sem, sőt, Kylian Mbappé a 206 millió dolláros árával többet ér, mint a legutóbbi Libertadores-kupát megnyert Botafogo teljes kerete. A magyar válogatott évekig tartó sikerszériája után persze nem kell magyarázni, hogy a futballban történhetnek csodák, és ez már a klub-vb-n is kiderült: a mexikói Monterrey 1–1-es döntetlent játszott a BL-döntős Interrel, a Real Madrid a szaúdi el-Hilállal, a Borussia Dortmund szintén csak ikszelt a Fluminensével, míg az Inter Miami 2–1-re elverte a Portót, a Botafogo pedig 1–0-ra a BL-győztes PSG-t.
Ettől még valószínű, hogy a kieséses szakaszban az európai klubok fognak dominálni, és ebben nincs is semmi meglepő. Argentína és Brazília például válogatott szinten kiemelkedőek, de klubszinten ebből semmi sem érződik, ha a legjobb játékosaik Európában játszanak, és ugyanez igaz a többi, Európán kívüli országra is. Az egész kicsit olyan, mintha az NBA előző négy bajnoka játszana a többi kontinens legjobb kosárlabdacsapataival – benne van, hogy kikapnak, de nincs rá túl sok esély. Európai dominancia esetén az is fontos szempont lehet, hogy a klub-vb-ből befolyó pénzekkel még nagyobbra nőhet a szakadék az itteni topcsapatok és a versenytársaik között.
De működik?
A FIFA több forrás szerint is durván 50 millió dollárt költött arra, hogy népszerűsítse a tornát, de az Athletic cikke alapján a főként digitális kampánya sem Európában, sem Amerikában nem volt túl sikeres. Így a lap szerint már a torna nyitómeccsén is trükközésre volt szükség, hogy megtöltsék az alapesetben a Miami Dolphins NFL-csapatnak otthont adó, 65 ezres stadiont az el-Áhlí és az Inter Miami meccsére. A korábban 349 dolláros jegyek ára a meccs közeledtével egészen 55 dollárig (122 ezerről 20 ezer forintra) csökkent – ez a dinamikus árazás azóta más meccseknél is beütött –, a helyi Miami Dade College-re járók pedig 20 dollárért vehettek jegyet a meccsre.
De ne legyünk igazságtalanok, mégiscsak ez az első torna az új rendszerben, érthető, ha sokan szkeptikusak voltak, szóval nézzük meg, hogy alakultak azóta a dolgok.
Az elmúlt napokban az látszott, hogy az amerikaiak és az odalátogató szurkolók leginkább az európai topcsapatokat akarják élőben látni, de a latin-amerikai klubok is népszerűek. Pasadenában több mint 80 ezren nézték meg, ahogy a PSG 4–0-ra legyalulta az Atlético Madridot, Miamiban pedig a nyitómeccsnél is többen, 62 ezren voltak kíváncsiak a Real Madrid bemutatkozására a tornán. A Boca Juniors–Benficát 55 ezer, a Palmeiras–Portót 46 ezer ember nézte élőben, de a Bayern München is majdnem telt ház előtt lőtt 10 gólt az új-zélandi Auckland Citynek.
Ez utóbbi durván 21 ezer embert jelentett, és így a Chelsea és a Los Angeles FC hétfői meccsének 22 ezres nézőszáma sem tűnik rossznak, pláne úgy, hogy a keleti parton, Atlantában játszottak, ami még a Los Angeles-i szurkolóknak is messze van. Mivel azonban a mérkőzést a focimeccseken 71 ezer ember befogadására képes Mercedes-Benz Stadionban játszották, a lelátó kongott az ürességtől, teljes szektorok voltak, ahol csak egy-két ember lézengett. Ez a meccsen készült képeken is látszik:
A FIFA pedig csak saját magát okolhatja emiatt. Bár az amerikaiak – akik az amerikai bajnokság, az MLS miatt pontosan tudják, milyen rosszul néz ki, ha a szurkolók a felét sem töltik meg egy amerikaifutball-csapat stadionjának, ezért van a legtöbb ottani focicsapatnak saját stadionja – erősen lobbiztak a kisebb stadionok mellett, Infantino kibulizta, hogy a lehető legtöbb meccset játsszák hatalmas arénákban. Ha már, ahogy ő fogalmazott, „63 Super Bowlt” látunk majd egy hónap alatt a klub-vb-n.
Nézettségben egyelőre csak csak az olyan veretes meccsek lógnak ki nagyon lefelé, mint a Pachuca–Red Bull Salzburg (5282 néző) és az Ulszan–Mamelodi Sundowns (3412 néző),
a foghíjas lelátóktól mégis könnyen az lehet a tornát online követő szurkolók benyomása, hogy hiába a bővítés és a hatalmas pénzdíj, a klub-vb még mindig nem érdekel senkit.
Ebből azt is le lehetne szűrni, hogy a jövő évi világbajnokság is érdektelenségbe fullad majd Amerikában, de a válogatottak meg úgy egyáltalán a vb megítélése mindig is más szintet képviselt – a 2022-es katari vb-n a legkevésbé népszerű meccseket is közel 40 ezren nézték meg élőben. Jövőre három ország tizenhat városában rendezik majd a meccseket, így a megszokottnál is többet kell majd utazgatniuk a szurkolóknak, de a meccsekre kilátogatók számával már 1994-ben sem voltak problémák Amerikában, azóta pedig csak népszerűbb lett a sport az országban.
A PSG és az Atlético meccséből kiindulva könnyen lehet, hogy bejön a FIFA számítása, és ha most nem is, az egyenes kieséses szakaszban már minden meccs iránt nagy lesz az érdeklődés, és a legnagyobb stadionokban is közel lehet a telt ház, bármiféle trükközés nélkül is. Ez a hozzáállás viszont egy okból mégis veszélyes lehet: a Bayern kiütéses győzelmével együtt nem is olyan nehéz azt az eddig is aggályként felmerülő következtetést levonni belőle, hogy ha a nézőszámmal nem is lesz baj, a jövő évi, 48 csapatosra bővített vb-n is a nyolcaddöntőig kell majd várni a tényleg jó meccsekre.
