Hat éve eltemettek egy dinasztiát, most annak hamvaiból jutottak fel a csúcsra

Magyar idő szerint hétfő hajnalban, hosszú évek óta a legizgalmasabb döntője után lezárult az NBA idei szezonja, miután az Oklahoma City Thunder (OKC) a hetedik meccsen, hazai pályán 103–91-re legyőzte az Indiana Pacerst. A hetedik meccset beárnyékolta, hogy a Pacers sztárjának, a parádésan kezdő Tyrese Haliburtonnek az első negyedben elszakadt az Achilles-ína, így nem tudta folytatni, de még így is kijelenthető: rég volt példa arra, hogy ennyire kiélezett döntőben dőljön el a trófea sorsa.

Azért is kár, hogy Haliburton megsérült, mert a Pacersről kevesen gondolták, hogy döntőbe fog jutni, azt meg pláne, hogy hétmeccses szériára kényszeríti az alapszakasz fölényes megnyerése után a legnagyobb esélyesnek tartott OKC-t.

Ehhez pedig kellettek Haliburton fontos pillanatban dobott kosarai és nagy meccsei, amelyekkel a Pacers sztárja velős üzenetet küldött azoknak a játékosoknak is, akik a liga legtúlértékeltebb kosarasának szavazták meg őt. Így végül ez sem volt elég, de az OKC abszolút nem érdemtelenül lett bajnok idén. Az egész csapat, de főleg Shai-Gilgeous Alexander menetelése mellett azért sem, mert ezzel bebizonyították, hogy pár év alatt is lehet bajnokcsapatot építeni a semmiből. Sam Prestivel legalábbis biztosan.

Hogy lett az OKC-ből bajnok?

Az, ahogy Presti sztárigazolások nélkül bajnokcsapatot csinált abból az OKC-ből, amelynek néhány éve még a rájátszásért is küzdenie kellett, tanulságos történet, ami minden csapatnak megmutatja, hogyan lehet egy bukott dinasztiából átugrani egy másikba. Az egész történet kulcsa pedig nem más, mint az OKC általános igazgatója, Sam Presti, aki az előző dinasztiát is felépítette, és ebből kiindulva egyáltalán nem volt biztos, hogy a mostanival nem fog megint befürödni.

Presti 29 évesen került az OKC Thunder, illetve akkor még Seattle Supersonics élére, de már ezt megelőzően, a San Antonio Spursnél is látszott, hogy nagyon jó szeme van a fiatal tehetségekhez – ő győzte meg annak idején a Spurs vezetőségét, hogy a későbbi klublegenda Tony Parkert válasszák a drafton. Presti az OKC-nél is hihetetlen érzékkel találta meg a tehetségeket, a hosszú ideig stabil NBA-centernek számító Serge Ibaka mellett a három, később az alapszakasz legértékesebb játékosának (MVP-nek) választott játékost, Kevin Durantet, Russell Westbrookot és James Hardent is ő találta meg.

Együtt tartani viszont nem tudta őket: miután 2012-ben kikaptak a döntőben, Harden lelépett a csapattól, 2016-ban Durant is eligazolt – a Golden State Warriorsba, amely nemrég még 1–3-ról fordítva verte az OKC-t a nyugati döntőben, és két bajnoki címet is szerzett Duranttel. Ezután pedig hiába átlagolt tripla-duplát Westbrook, és hiába építettek újabb szupercsapatot öregedő sztárokkal, beleértve ebbe a pont a Pacerstől megszerzett Paul George-ot is, a bajnoki címhez azzal a csapattal már sosem kerültek igazán közel.

Az OKC dinasztiája 2019-ben hullott szét végleg, amikor George-ot és Westbrookot is elcserélték, de már akkor látszott, hogy hatalmas lehetőség áll Presti előtt arra, hogy egy másikat építsen. Az OKC a játékosai elpasszolásával összesen 15 első körös draftjogot szerzett 2026-ig, Presti pedig a kosárlabda Thanosaként azóta még ezeken felül is felhalmozott néhányat, a második körösekről nem is beszélve. A draftcetlik hasznosak is voltak, de nem csak ezek kellettek ahhoz, hogy az OKC bajnok legyen.

A siker első számú kulcsa pont Paul George elcseréléséből jött: ő Shai-Gilgeous Alexander, a döntő legértékesebb játékosa, aki idén pontkirály is lett, és őt választották az alapszakasz MVP-jének is – bár ebben benne lehetett, hogy a szavazók nem akarták öt éven belül negyedszer az idén a korábbiakhoz képest is űrszámokat produkáló szerb Nikola Jokićot megválasztani. Az SGA-nak becézett játékos az évek során szupersztárrá nőtte ki magát a Thundernél, amiben persze segíthetett az is, hogy évekig nem volt rajta nyomás, mert a csapat be sem jutott a rájátszásba.

Rajta kívül viszont szinte minden játékosát a drafton szerezte az OKC: Aaron Wigginst 2021-ben, az SGA Batmanje mellett Robinként működő Jalen Williamset és az újoncévében végig sérült, azóta folyamatosan javuló Chet Holmgrent 2022-ben, Cason Wallace-t 2023-ban húzták ki, és közülük csak Holmgrenhez kellett a top 5-ben választaniuk. De ott van Luguentz Dort is, akit 2019-ben ki sem választott senki, később kapott csak szerződést az OKC-től, és innen lett belőle ligaelit védő. És akkor a tavaly kiválasztott Nikola Topićról még nem is beszéltünk, akit elég nagy tehetségnek tartanak, de idén egyetlen meccset sem játszhatott, mert még a szezon előtt elszakadt az elülső keresztszalagja.

Az OKC-nél mindössze két említésre méltó kivétel van, akik más úton kerültek a csapathoz: a center Isaiah Hartenstein szabadügynökként igazolt hozzájuk tavaly, a Lakers legutóbbi bajnoki címében kulcsfontosságú Alex Carusót pedig szintén tavaly szerezték meg a Chicago Bullstól, de érte is egy általuk kihúzott fiatal tehetséget, az ausztrál Josh Giddey-t adták oda. Ez láthatóan elég is volt a bajnoki címhez, de ami még fontosabb, az OKC-nél a jövő is hasonlóan fényes.

A jelenlegi OKC a valaha volt második legfiatalabb csapat az NBA-ben, ezek a fiatal játékosok pedig már most elit szinten játszanak, a következő években pedig az is garantálva lesz, hogy érkezik majd az utánpótlás is a csapathoz. Akár újabb fiatalok képében, akár úgy, hogy a draftcetliket és a meglévő játékosokat olyan kiegészítő emberekre váltja Presti, amilyen Caruso is. Az viszont biztos, hogy így sem lesz könnyű dolguk: a nyugati konferencia idén csak erősebb lett az NBA-ben, és ha jövőre mindenki egészséges lesz, akkor jó pár kihívója lehet majd az OKC-nek.

Hogy lett a Pacersből sötét ló?

Az OKC mellett azt is érdemes röviden megnézni, hogy a Pacers hogyan jutott el idáig, mert azt ők is bebizonyították, hogy a nem éppen játékosmágnes Indianában szerényebb eszközökkel is lehet jó csapatot építeni, ha a vezetés jól keveri a kártyáit. A Pacersnél sem túl régen, 2022 februárjában robbantották a keretet azzal, hogy elpostázták Caris LeVertet a Cleveland Cavaliershez két draftcetliért cserébe – ezekből húzták ki a már tavaly is fontos szerepet játszott Andrew Nembhardot és Ben Sheppardot.

Másnap a Sacramento Kings elfogadott egy Domantas Sabonis köré épülő csomagot Tyrese Haliburtonért, ami már akkor is hülyeségnek tűnt, azóta meg pláne – a Pacers ugye döntőbe jutott, a Kings meg idén azt a De'Aaron Foxot is elcserélte, aki miatt akkoriban elcserélték Haliburtont. Az indianai csapat mindenesetre köszönte szépen, és nem is állt meg itt, előbb a Boston Celticsben háttérbe szorult Aaron Nesmitht, majd 2023-ban a New York Knicksben nem sok lehetőséget kapott Obi Toppint szerezték meg.

Tavaly pedig a kirakós utolsó darabja is meglett, a Pacers megszerezte a Toronto Raptors bajnoki címéből oroszlánrészt vállalt Pascal Siakamot.

A jó húzások mellett pedig ott volt még a csapatnál egy régóta stabil teljesítményt nyújtó center, Myles Turner, egy közönségkedvenc veterán irányító, T. J. McConnell, a 2022-ben draftolt fiatal tehetség, Bennedict Mathurin és az újjáépítést edzőként levezénylő Rick Carlisle. A Pacers tavaly is konferenciadöntőt játszott, az idei szezon második felére viszont szintet tudott lépni, és gyors, látványos kosárlabdát játszó, védekezésben is kiemelkedő csapat lett belőlük.

A Pacerst ráadásul hiába húzták fel a rájátszásban hihetetlen teljesítményeket hozó, a meccsnyerő dobásokat futószalagon szállító, a Knicks ellen a csapat legendáját, Reggie Millert is megidéző Haliburton köré, a csapat nem csak rá támaszkodik. A döntőben hét játékos is 10 pont fölött átlagolt, míg az egész szezonban szintén a mély játékoskeretével kitűnő OKC-nél négyen hozták ezt, és az egész rájátszásban látszott, hogy bárkitől jöhetett valami extra, a harmadik meccsen például Mathurin a padról beszállva dobott 27 pontot.

Ettől még egyértelmű, hogy Haliburton elvesztése nagy érvágás, nemcsak az idei döntő, hanem a következő szezon miatt is. A Pacers viszont pont a döntő alatt szerezte vissza a 2026-os, első körös draftjogát, és ha Haliburton felépülése elhúzódik, simán beáldozhatják a következő idényt, hogy aztán egy újabb fiatal tehetség ledraftolásával és beépítésével két év múlva újult erővel térjenek vissza. Ha pedig Haliburton hamar felépül, akkor már jövőre is megint számolni kell velük.